Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-552
682. orsííigos ülés 1891. itvgugztni ll-én, pénteken 499 ható. A ház akkori elnöke — nézetem szerint egészen tévesen — azon nézetét fejezte ki, hogy ily esetben valóban érintve látja a képviselőház mentelmi jogát s felhatalmazást kér a háztól, hogy felszólíthassa az igazságügyrninistert, hogy illetékes bíró által vizsgáltassa meg, nem lett-e a fenforgó esetben a ministerelnök, mint kép viselőnek mentelmi joga megsértve. A ház érintett határozata azonban az igaz ságíígyi bizottság sokszor idézett és igazi praeeedensííl szolgáló jelentésének elfogadása előtt lett meghozva, melynek elfogadása óta a ház gyakorlatában ingadozás és eltérés többé nincsen. (Úgy van! a jobb felől.) És ki volt, t. ház, a ki akkor a mentelmi jog szempontjából a háznak ezen eljárása ellen igen helyes érveket hozott fel? Senki más, mint gr. Apponyi Albert t. képviselő űr, (Derültség jobb felől.) a kinek szavait most állításom igazolásául bátor leszek szó szerint idézni. (Halljuk! Halljuk f) Idézni fogom beszédjének egész ide vonatkozó részét, nehogy egyes részek kiszakításával félremagyarázásokra adjak alkalmat. Azt mondja a t. képviselő űr (olvassa): »Szontagh Pál képviselő úr, midőn a fenforgó esetet szóba hozta, azon kérdést intézte — ha jól emlékszem szavaira — a t. elnök árhoz, hogy eszközöljön vizsgálatot: vájjon a képviselői immunitásnak forog-e fenn valamely sérelme a Tisza Kálmán képviselő úr személyén elkövetett bántalom folytán; és ha ilyen fenforog: tegye meg a kellő intézkedéseket az immunitási jognak megőrzésére. Nézetem szerint ily vizsgálatnak egyedül akkor volna jogosultsága, ha akár csak távol ból is fenforogna annak lehetősége, hogy az elkövetett jogtalanság épen a képviselői immunitásnak megsértéseként lenne jellemezhető: e tekintetben pedig figyelmeztetem a t. házat arra, a mi nem rég történt, midőn Helfy képviselőtársunk magát egyéni szabadságában oly egyének által érezte sértve, a kikben ő rendőrségi közegeket vélt felismerni. Ezen eset e házban, épen az immunitás szempontjából, vitára adott alkalmat ás akkor a t. többség részéről és pedig véleményem szerint is helyesen vitattatott, hogy immunitási eset csak akkor foroghat fenn, ha valamely képviselő képviselői jogainak gyakorlásában hatósági cselekmény által szándékoltatik meggátoltatni, az idézett esetben ez kérdéses lehetett, mert ez akkor igenis eonstatálva volt.« stb. T. képviselőház! Gr. Apponyi Albert t. képviselő űr. a ki felszólalásaiban mindig a parlamenti modor legnemesebb irányát szokta követni, tegnap kegyes volt a bizottság többségének véleményét nem ugyan elmebeli fogyatkozás, hanem politikai kényszer kifolyásának tekinteni. Ha én most jogos reTörsioval akarnék élni vele szemben, kérdezhetném: vájjon a t. képviselő úrnak 1877. óta történt vélemény változtatása miben gyökerezik? (Tetszés jobb felől.) Abban-e, hogy akkor Tisza Kálmán ministerelnök személyéről, ma pedig Ugron Gáborról van szó? (Tetszés jobbfelől. Élénk mozgás és közbekiáltások a bal- és szélső baloldalon: Akkor nem a házban terténtekröl volt szó!) Avagy a distantia loci theoriájában leli e véleményváltozás magyarázatát, hogy t. i. akkor a t. képviselő úr a háznak szélső jobboldalán foglalt helyet, most pedig sokkal közelebb ül azokhoz, a kik ily esetekben következetesen mindig a mentelmi jog megsértését látják. (Úgy van! Úgy van ! jobb felöl. Zaj a szélsőbalon.) De, t. ház, én a t. képviselő úrnak ilyent imputálni nem akarok. Meg vagyok győződve, hogy akkori véleménye akkori meggyőződésének volt kifolyása, ép úgy, mint tegnap kifejezett véleménye mostani meggyőződésének felel meg. De viszont kérem, legyen oly loyalis ő is és ismerje be, hogy a mentelmi bizottság többségének a ház elé terjesztett véleménye nem politikai pression, hanem saját meggyőződése alapján készült. (Élénk tetszés jobb felöl. Derültség a bal- és s:élső baloldalon.) T. ház! Egy képviselő űr, a ki beszédembe közbeszólt, midőn kijelentettem, hogy a ház eddigi gyakorlata kizárja azt, hogy egyesek megsérthessék a mentelmi jogot, azt jegyezte meg, hogy ez iszonyatos tévedés. Hát én figyelmeztetem a t. képviselőházat, hogy a magyar parlamentnek azon felfogása, melyet eddig ily kérdésekben követett, teljesen azonos ama felfogással, melyet a continensnek minden parlamentje hasonló esetekben követ. Azon parlamentek, melyektől mi 1867 óta átvettük a mentelmi jogra vonatkozó szabványokat, határozottan mindig azt az álláspontot foglalták el, hogy a mentelmi jognak, tehát a ház jogának megsértése csak akkor lehetséges, ha az hatóság vagy a kormány részéről történik. (Zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Szádovszky Lajos: Ha a katonaság részéről történik? Chorin Ferencz: Ha a katonaság, ha fegyveres erő részéről történik illetéktelen beavatkozás, akkor a mentelmi jog megsértése forog fenn. Midőn azonban egyes, habár különben állatni közfunctiot yégz'ó egyén ni agán minőségében támadja meg a képviselőt, akkor az nem a mentelmi jog megsértése, hanem bűncselekmény. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és széhő baloldalon.)'Én szorgosan kutattam a continens parlamentjeinek a mentelmi jogra vonatkozó gyakorlatát; megnéztem a franezia, belga, megnéztem az olasz és a többi parlamentek praxisát, a melyeknek igen élénk az 63*
