Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

498 &&' országos ülés 1891. atignsítBs 14-én, pénteken. lenségét a hatalom önkénye ellen. És ezzel a mentelmi jog szerves kerete ki is van merítve, mert az igazságügyi bizottság vélekedése szerint n képviselőknek egyesek általi bántalm képviselőknek egyesek általi sérelmezése nem az államjogi természetű mentelmi jognak, hanem az általános büntető törvénykönyvnek keretébe tartoznak.« De én, t. ház, ezen esettel még nem értem be, hanem a háznak ismételt kijelentéseiből fogom igazolni azt, hogy a mentelmi bizottság nemcsak hogy jókiszemtíleg, hanem kötelességszeríüeg is járt el, midőn a ház által követett gyakorlatból azt a következtetést vonta le, hogy egyesek által a mentelmi jogot megsérthetőnek nem találta. (Halljuk! Halljuk!) A képviselőházban a következő eset fordult elő. Egy képviselőtársunk, azt hiszem, nevét is idézhetem,, Wahrmann Mór képviselő úr a házban tartott beszédjeért itt a ház folyosóján egy másik képviselő úr által tényleg bántalmaztatott. Ez az eset, mint a mentelmi jognak megsértése, a háznak nyilt ülésében bejelentetett. És mit mondott a ház? Kijelentette, hogy mindazon támadásokat, melyek a házon kivűl történtek, mint a mentelmi jog megsértését, tárgyalni nem fogja, hanem a képviselőkre bízza azok elintézését. Az ügy az úgynevezett társadalmi úton elintéztetvén, mint méltóztatik tudni, másodszor is előfordult a házban, midőn a képviselő urak mentelmi jogának felfüggesztését a bíróság kérte a háztól. Világos tehát, hogy a képviselőház akkor is azon felfogásban volt, hogy a mentelmi jog, ha a képviselő a házon kivűl támadtatik meg, megsértve nincsen. Már pedig azt hiszem, hogy a mentelmi jogot mi sem sérti jobban, mint az, ha yalaki azért, a mit itt a házban mondott, a ház helyiségében belül, tehát úgyszólva a ház hivatalos helyiségében belül bántalmaztatik. Ha lehet egyáltalában zaklatásról, mentelmi jog bántalmazásáról szó egyesek részéről, úgy az bizonyára az érintett esetben fenforgott. Ifj. Ábrányi Kornél: Nem lett bejelentve! Chorin Ferencz: A sértés be lett jelentve a ház nyilt ülésében, tárgyalva pedig a ház zárt ülésében. Hozzászólottak többen, akkor a háznak az voít a véleménye, hogy a mentelmi jog szempontjából sérelem nem forog 'fenn és ezen szempontból intézkedni nem szükséges. A harmadik eset Helfy Ignácz képviselő úr következő mentelmi esete volt. A háznak be lett jelentve, hogy a képviselő úr lakásába álruhába, vagyis hordár ruhába öltözött rendőrök behatoltak és a t. képviselő urnak nem csak lakásjogát, hanem szabad mozoghatását is megsértették, mert a képviselő urat az utczáu is nyomról-nyomra követték. E mentelmi eset bejelentése alkalmával Szlávy József elnök, mint a mentelmi jog első hivatalos őre, itt a házban azt a határozott kijelentést tette, hogy ő csak olyan esetekben látja az immunitás jogát sértve, ha a zaklatás hatóság vagy a bíróság részéről történik: most tehát a mentelmi jog szompontjából eljárni nem lehet. Ezen kivíü az oly eseteknek egész sorozatával állhatnék elő, (Halljuk! Halljuk!) a midőn a házban történt felszólalásokért, úgy a képviselők egymástól, mint a házon kivtíl állók a képviselőktől fegyveres elégtételt kértek és nyertek. Ezen esetek, midőn a párbajt vívók bíróilag üldöztettek, hivatalos bírói vizsgálatok eredménye gyanánt kerültek a ház elé. Igazsága van gr. Apponyi Albert t. képviselő úrnak, hogy az esetek nem a szólásszabadság szempontjából kerültek ide; de midőn legalább bxisz esetben bírói meg-keresés utján értesültünk a történtekről; és mentelmi bizottságok jelentései alapján kerültek az esetek a házban tárgyalás alá: kérdem a t. házat, milyen kötelességérzet lett volna akkor bennünk, ha mi, látva azt, hogy ily eljárás a ház mentelmi jogának megsértését képezi, ez ellen nem reagáltunk volna? (Helyeslés a jobboldalim.) Ha nem az lett volna a képviselőház felfogása ; ha az igazságügyi bizottság jelentésének elfogadása praeeedensül nem szolgálandott, mely szerint az ily esetek nem tekintettek többé, mint a mentelmi jog sértésének esetei: akkor én képtelenségnek, lehetetlenségnek tartom, hogy e házban oly csekély volt voln-i a kötelességérzet, hogy nem történtek volna felszólalások, hogy az ily cselekmények nem a büntető törvénykönyv, hanem a mentelmi jog szempontjából ítélendők meg; hogy ily esetek, mint a házon kívüli felelősségre vonás, tehát parlamenti jogsértésnek tekintessenek. (Igás! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) T. ház! Nem akarok egyetlen egy esetet ! sem elhallg itni, mely a tényállásnak a teljes valóság szerinti felderítésére szolgálhat, mert erre állásomnál fjgva még hatványozó ttabb kötelességgel bírok, mint minden más képviselő. (Halljuk ! Halljuk! a jobbóldalon.) Egy esetben csakugyan történt eltérés az általam jelzett gyakorlattól s ezen eset vonatkozik azon támadásra, mely Tisza Kálmán akkori ministerelnök ellen ministerElnök: palotája előtt a felzúdult néptömeg által egykor el lett köveíve. Ezen eset bejelentetett a ház ülésében 1877-ben, tehát sokkal régebben, mint az igazságügyi bizottságnak általam idézett jelentése a házban tárgyalt itott, mely idő óta a ház gyakorlatában többé ingadozás nem tapasztal-