Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

S82, országos ftiés 1891. : proclamálta, hogy a háznak tagja azért, a mit a házban mond vagy tesz, a házon kivtíl felelősségre nem vonható és felelősségre csak azon ház által vouható, a melynek tagja. Ezen szó: »felelősségre vonás* jogi értelemben nem jelent és nem jelenthet mást, mint törekvést valakinek sértő cselekménye ellen hatóság vagy bíróság előtt elégtételt nyerni. (Ügy van! jobb felől.) A felelősségre vonásnak jogi értelemben ellentétét képezi a megtámadás. Ha valaki egy képviselőt a házban folytatott magatartásáért megsért, megsebesít, rágalmaz vagy párviadalra hí ki, az nem vonja felelősségre a képviselőt, hanem jogtalan, a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el ellene; már pedig a felelősségre vonás és a bűncselekmény közt, jogi értelemben, azonosság soha fenn nem foroghat. (Helyeslés jobb felől.) Ez lévén a felelősségre vonás jogi értelme, vizsgáltuk azt, hogy a ház számos esetben micsoda értelmet tulajdonított ennek és itt a praecedensek egész sorozatával állottunk szemben, a melyekben a ház mindig következetesen kimondotta azt, hogy a ház mentelmi joga elleni sértést csak hatóság és bíróság követheti el és hogy a mentelmi jog fogalmilag kizárja azt, hogy az egyes által a házon kivtíl megtámadható lenne. (Helyeslés jobb felől.) B. Kaas Ivor: Ez nagyszerű! Choritt Ferencz: Ha nagyszerű', ne engem tessék felelősségre vonni, hanem a ház 20 éven át követett gyakorlatát. (Zaj bal felől.) Fel fogom olvasni a ház határozatait. Azért voltam bátor ma elsőnek felszólalni, hogy azok, kik utánam következnek, ellenőrizhessék idézeteimet, reetificálhassák szavaimat. Miután gr. Apponyi Albert t. képviselő úr a praecedenseket elemezte, meg fogom mondani, hogy mit tekintek én parlamenti értelemben vett praecedensnek. (Halljuk !) A t. képviselő úr azt követelte tőlünk, hogy hasonló, azonos esetet állítsunk neki oda és igazoljuk: így járt el a ház, midőn szólásszabadságának megsértéséről volt szó. Én azt mondom: még ez sem volna elégséges, mert foroghat fenn azonos eset, a nélkül, hogy praecedens volna. (Helyeslés.) Én praecedensnek tekintem a háznak oly elvi kimondásait, melyek a mentelmi jogot magyarázva, az esetek egész sorozatára egyenlően alkalmazhatók és alkalmaztattak is. (Helyeslés jobb felől.) Fel fogok sorolni több praecedenst, melyek a mentelmi bizottság felfogását igazolják. (Halljuk!) Először Herman Ottó képviselő úr ellen azért, a mit nem a házban, hanem a ház folyosóján, de mint képviselő a rend érdekében tett, a házon kivííl revolverrel és tőrrel támadás intéztetett. Mocsáry képviselő úr akkor indítványt terjesztett a képviselőház elé. Ez indítványnak két ütem NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. ignszius 14-éu, pénteken. 497 része volt: mondja ki a ház, hogy ezzel megsértetett a mentelmi jog; azután pedig az — a mi most kívántatik — hogy fokozottabb oltalomban kívánja részesíteni a ház tagjainak mentelmi jogát. Ezen indítvány, fontosságánál fogva, nem a mentelmi, hanem az igazságügyi bizottságnak adatott ki. A bizottság a concret esettel csak mellesleg foglalkozott, hanem foglalkozott főleg a mentelmi jog határainak megjelölésével, a mentelmi jog egész terjedelmével és kihatásával a ház tagjaira nézve. És mit mondott erre vonatkozólag a bizottság jelentésében? Leszek bátor a jelentésnek marcansabb részeit szórói-szóra felolvasni (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Nem osztja a bizottság indítványozó képviselőnek a mentelmi jog terjedelmére vonatkozó álláspontját som. Az általános alkotmányjogi fogalmak szerint a törvényhozó testűlet tagjai, mint ilyenek, azon mentességgel bírnak, mely szerint az őket, mint a törvényhozó testület tagjait megillető teljes szólásszabadságnál fogva a házban a házhoz tett, vagy a házon kivtíl törvényhozói tagsági minőségben nyilvánított nyilatkozataikért és illetve cselekvényeikért, ha azok különben a büntető törvény rendelkezéseibe ütköznének is : hatósági felelősségre nem vonhatók, hanem csupán az illető ház által vonathatnak felelősségre és hogy másnemű bűncselekményekért is a ház előleges engedélye nélkül ellenök vizsgálat és eljárás, vagy épen nem, vagy csak bizonyos korlátok között indítható.* Azután így szól: »Ezen elvi megállapítás határvonalaira való tekintettel a bizottság nem találja helyesnek indítványozó Mocsáry Lajosnak azon kiindulási pontját, mely szerint a képviselő ellen egyesek által elkövetett jogsértő bűncselek vényeket a mentelmi jog megsértésének minősíteni és mint ilyeneket törvényhozási külön intézkedés tárgyává tenni akarja. A jogsértő bűncselekvények az állam általános büntető törvényei szerint kell, hogy megítéltessenek; a mely általános büntető törvények az állam, az alkotmány, a hatóságok és egyesek ellen, az élet, a testbiztonság, a becsület, a vagyon ellen irányuló bűncselekvények megtorlására a kellő szabályokat tartalmazzák.* Ezen jelentés a képviselőházban is tárgyaltatott, a felett vita fejlődött ki és a bizottság előadója ezen jelentést indokolandó, a következő kijelentést tette, a melyet akkor Mocsáry Lajos és néhány elvbarátainak kivételével a t. túloldalon ülő képviselők is helyeseltek (olvassa): »Ezen mentelmi jogunk, mely immár a büntető törvénykönyv 19. §-a szerint írott törvény által is szentesíttetett, teljes védelmet ad a törvényhozói testület függetlenségének a hatalom túlkapásai és zaklatásai ellenében; teljesen megvédi a törvényhozói testület egyes tagjainak függetí»3