Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-551

661. országos ülés 1891. augusztus 18-áa, estitörtCkUn, 491 az egyén pillanatnyi dispositioitól függő dolog, hogy mit tekint valaki magára nézve sértőnek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor a mentelmi jog korlátain ezt a rést ütni, hogy a ház ezl nem veszi oltalma alá, mihelyt valaki egy általa sértőnek tekintett nyilatkozatért elégtételt kér: ez, t. képviselőház, annyi, mint a ház mentelmi jogának kiszolgáltatása minden egyes ember saját felfogása- és belátásának, sőt szeszélyének. (Hosszan tartó zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon-) Hát, t. képviselőház, az ilyen elvek kimondásához érez-e magában a t. képviselőház hajlandóságot? Hajlandó-e azt kimondani, hogy attól az absolut szólásszabadsági elvtől, a melyet az 1867-iki törvényben a delegatiora nézve és így per analógiám az egész törvényhozó testületre nézve az 1867-iki határozatban saját tanácskozásaira nézve kimondott, hogy ettől az elvtől oda lép, hogy a mentelmi jognak megtámadottsága, vagy meg nem támadottsága minden egyes ember egyéni belátásától vagy szeszélyétől függ? Tudom, t. képviselőház, hogy ezzel szemben arra a hézagra utalnak, a mely házszabályainkban jelenleg fennáll és azt mondják, hogy addig, míg e hézag betöltve nincsen, mást nem lehet tenni, mint fentartani — a mint én mondom: behozni — azt az új gyakorlatot, hogy egyeseknek egyéni érzékenységével szemben nem létezik mentelmi jog. Ezt, t. képviselőház, én elvileg sem tartom helyesnek és elfogadhatónak, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert a szólásszabadság joga nem az egyes képviselő joga, hanem az egész parlamentnek és a parlament által képviselt nemzetnek egy oly joga, a mely az intézményekre és az egyéneknek azokban való működésére kiterjedő kritika szabadságának egyik nélkülözhetetlen előfeltétele. És ez a jog, még ha eolíisioba jutna is egyeseknek esetleges sérelmei folytán ezek jogával, nem tekinthető a kiselb, nem tekinthető az alacsonyabb jognak, hanem ez a magasabb. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) De, t. képviselőház, ugyan vizsgáljuk ezt a kérdést a czélszerűség szempontjából is. En nem tagadom, hogy míg ez a hézag a mi házszabályainkban fennáll, addig valaminek a veszélye fenforog: vagy annak a veszélye, hogy egyesek kellő elégtétel megnyerése nélkül itt megtámadhatók, vagy annak a veszélye, hogy egyesek szeszélye megtámadhatja, még pedig ezentúl büntetlenül a szólásszabadságot. De melyik veszély nagyobb — nem a veszély dignitására, nem a veszély súlyára, de a veszély valószínűségére ? Hát, t. képviselőház, habár a házszabályok formai intézkedéseket arra nézve, hogy a házon kivül álló s I megtámadott egyének elégtételt nyerjenek, nem tartalmaznak: vájjon azon egyének védtelenek-e? Vájjon fenforog-e valószínűsége annak, hogy azon esetben, ha jogtalanul megtámadtatnak, akár ha a ház t. elnökéhez, akár az illető képviselőhöz magához, — a mint az utóbbi hetekben megtörtént — akár azon párt kötelékéhez, a melyhez tartozik, fordulnak és felvilágosítják arról, hogy a megtámadás jogtalan, — fenforog e valami valószínűsége annak, hogy ily esetekben megtámadás akár az illető képviselő lovagiassága, akár a háznak kényszerítőleg ható közvéleménye által megtorlásban ne részesüljön? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a veszély távoli és nem valószínű. De az a veszély, hogy semmiféle controll alatt nem álló, semmiféle kiszámítható összeköttetésekben nem álló ezernyi és milliónyi elszórt elemek bármelyikének szeszélye a képviselői szólásszabadságot megtámadhassa, a mely veszélylyel szemben nincs orvoslás : ez a veszély sokkal közelebb fekvő, ez a veszély sokkal nagyobb valószínűséget magában foglaló. (Úgy van! Úgy ián ! a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát, t. ház, a mentelmi bizottság véleményéhez két okból nem járulhatok. Egyik ok az, mert nem tartalmaz választ arra a kérdésre, a melyre a válasz első sorban kéretik, hogy a fenforgó esetben meg van-e sértve a mentelmi jog, igen vagy nem? Másodszor, mert a válaszadás kikerülésére czélzó argumentatio körében jobbra-balra halomra dönti a mentelmi jognak eddig még létezett biztosítékait (Úgy van! Úgy von! bal felől.) és a mentelmi jognak az eddiginél sokkal bizonytalanabb, ingatagabb alapot teremt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De mi lehetett tehát oka annak, hogy a mentelmi bizottság e térre lépett, melyet szakszerű indokokkal megvédeni nem lehet? (FelMáltások a szélső baloldalon: Szelíd nyomás! Be erős nyomás! Derültség.) Ez az ok egyébben, mint politikai befolyásokban nem kereshető, nem található. (Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Hiszen nyilt titok, hiszen mindenki tudja, és tanúja volt annak a buzgalomnak, melyet a t. honvédelmi minister úr mindjárt a mentelmi eset felmerülése után a ház tagjainak eapaeitálásában tanúsított. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha ez tagadásba vonatnék, ott van a mentelmi bizottság irományai közt az a levél, a mely a honvédelmi minister úr jóakaratú beavatkozásáról bizonyítványt nyújt. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igen természetszerű tehát az a kérdés, hogy mi indíthatta a t. honvédelmi minister urat arra a beavatkozásra és mi indíthatta azután a ménéit