Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-551
490 tói. orseágos ülés 1891. augusztus 18-án, dsfltSrtökSn. viselőtársamtól eltérek — hogy maga a párbajra való kihívás azon felül, hogy bárkivel szemben törvénytelen cselekményt képez, ha a képviselőházban mondottakért, képviselőimillőségben mondottakért, képviselővel szemben történik: a feleletre vonásnak jellegével és így a mentelmi jog megsértésének jellegével bír. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Eddig tehát, t. ház, sem praecedensek nincsenek, sem jogi értelemben ilyennek nevezhető gyakorlat nincs. (Halljuk!Halljuk!) De ha a mentelmi bizottságnak jelentése elfogadtatik, a melyben erre a pseudo gyakorlatra hivatkozás történik, melyben ez a pseudo gyakorlat jogalapúi Szolgál egy határozat megindokolásául, akkor igenis ki vagyunk téve annak, hogy e pseudo gyakorlat valóságos joggyakorlat jelentőségét nyeri. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Azon az úton vagyunk, hogy ha a t. mentelmi bizottság többségének véleményét elfogadjuk, praecedenst alkossunk, hogy gyakorlatot teremtsünk; de teremteni fogjuk azt csak most, azon a napon, a melyen a képviselőház határozattá emelné a mentelmi bizottság többségének véleményét, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Teremtenők pedig — g ez gondolom, kétségbe vonhatatlan és világos dolog —abban az értelemben, hogy a háznak eddigi passivitását előbbi hasonló egetekkel szemben gyakorlatnak, praecedensnek nevezvén, ennek folytán a mentelmi jog nem terjedne ki magán egyének által való felelősségre vonás eseteire. Ismétlem, t. ház, hogy a kérdésnek társadalmi oldalával én nem foglalkozom és hogy avval foglalkozni a mi hivatásunkhoz nemcsak nem tartozik, hanem abból egyenesen ki van zárva. Hogy miként alkal mázza a társadalom a maga körében azután a mentelmi jognak e körülírását, mennyiben teszi azt magáévá saját szabályainak megállapítására, ahhoz nekünk mint törvényhozóknak semmi közünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk feladatunk meghatározni azt, hogy mi e jog ma és mi legyen az jövőre és ez szerintem nem lehet más, mint a szólásszabadság feltétlen elvének minden elhomályosítás ellen való megvédése. (Élénk helyeslés a baloldalán.) KA az helyes, akkor azután nem lehet helyes a t. mentelmi bizottságnak az a nézete, a mely joggyakorlat erejére akarja emelni a háznak azon negatív eljárását, a melylyel elnézte a házban elmondottakért való felelősségre vonást. És ha a ház ezt elfogadja, akkor a mentelmi jogon ez irányban oly csorba ejtetik, a mely ezen eddig, nézetem szerint, azon világos határozat és törvény alapján, melyre hivatkozom, nem létezik. De hisz a mentelmi bizottság elég szíves e sajátságos theoriáját nekünk még ki is fejteni, sőt ez talán a bizottság jelentésében a legvilágosabb pont; mert a bizottság abból indul ki, hogy a mentelmi jog minden következményének teljes érvényesítése addig is nem lehetséges, a míg a házszabályokban gondoskodva nincs arról, hogy a ki magát a képviselőházban mondottak által megtámadva érzi, a házban és a ház által nyerjenek elégtételt. Ez a bizottságnak álláspontja s azt mondja, hogy addig, míg a házszabályok ily irányú intézkedésekkel kiegészítve nincsenek : a képviselőház fellépése csak oly esetekben lehet indokolt, a melyekben az elégtétel-kívánás »a képviselőt megillető szólásszabadság megtámadását tartalmazza.« Hát én, t. ház, egy kissé eltűnődtem ezen, hogy mely elégtétel-kívánás tehát az, mely a képviselőt megillető szólásszabadság megtámadását nem tartalmazza? (Élénk tetszés és derültség a balololdalon.) De megvan erre a magyarázat; mert azt hiszem, hogy ezzel a mondattal szoros összefüggésben van és ennek alkalmazását tartalmazza a mentelmi bizottság határozati javaslata elé bocsátott eonsidérantoknak következő pontja: »Minthogy végre a mentelmi bizottság a tényállás megvizsgálása után azon meggyőződésre jutott, hogy Uselac cs. és kir. százados csakis az ő személyére vonatkozólag mondott általa sértőknek talált kifejezésekért kívánt elégtételt ........ Hát azt hiszem, t. ház, a mentelmi bízottság úgy vélekedik ezek szerint, hogy az elégtétel-kívánás a képviselőt megillető szólásszabadság megtámadását nem tartalmazza akkor, midőn valaki csakis az ő személyére vonatkozólag mondott és általa sértőknek talált kifejezésekért kíván elégtételt. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Ez az általam felolvasott általános tétel, t. ház, értelmet csak úgy nyer, ha concrét meghatározással hozatik kapcsolatba az a concrét indok is, a mely szerint a fenforgó esetben azért nem szükséges intézkedni, mert Uselac százados csakis által i sértőknek tartott kitételekért kívánt elégtételt ; ez a concrét indok pedig csak akkor acceptáltiató, ha összefüggésben áll azzal az általános princípiummal, hogy t. i. a ház csak akkor lép fel, midőn az elégtétel-kívánás a képviselőt illető szólásszabadság megtámadását tartalmazza. (Igaz! Úgy van ! a bal- és a szélsőbalon.) E szerint tehát, t. ház, Magyarországon minden egyes emberre rá van bízva annak a megítélése, hogy vájjon a képviselő a házban az őt megillető szólásszabadság körén belül maradt-e? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) T. képviselőház! Nem hiszem, hogy engem bárki is azzal gyanúsíthatna, hogy pro domo beszélek, mert politikai felfogásaimat s nézeteimet kifogásolták sokan minden oldalról, parlamenti modoromat, eddig legalább, soha. De, t. képviselőház, ha tekintetbe veszszük azt, hogy annak hányféle subjectiv fokozata van, hogy az mennyire bizonytalan, mennyire az egyéntől, sőt