Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-551

551. országos ülés 1891. augusztus 13>án, csütörtökön. 483 (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Az első részben foglalt eonclusioval az, a mi a házban jelenleg fenforog, t. i. a mentelmi ügy, el van intézve. A második rész, t. i. az a jövőben alkotandó törvényekre és szabályokra vonatkozó, kettős indítványt foglal magában, egyrészt azt, hogy a büntető novella megállapítása alkalmával vétessék figyelembe a képviselőket megillető immunitás büntetőjogi védelme, másrészt szigoríttassanak a házszabályok és bővíttessenek ki oly irányban, hogy a szólásszabadsággal való egyes visszaélések hatályosabban megtorolhatok legyenek és ennek folytán a házon kivííl állók — s a mint látom, a ház tagjai is — ha egyik a másikat sértegetné, |hatályosabb elégtételt nyerhessenek: ez a második része a mentelmi bizottság jelentésének teljesen független az elsőtől és ennélfogva, ha az előttem szólott t. képviselőtársam felfogása szerint az első részben helyes, ezt elfogadhatja; ha a második ellen kifogásai vannak is — s én kérem is a t. házat arra, hogy a két rész elkülönítve bocsáttassák szavazás alá — (Helyeslés.) egészen bátran arra szavazhat. A miért, t. ház, ezen felül még felszólalni szükségesnek tartottam, az a következőkben áll. (Halljuk/ Halljuk!) Azt tartom, ha a fenforgó mentelmi ügyet helyesen akarjuk megítélni — részben egyezőleg az előttem szólottak véleményével — három, ide nem tartozó szempontnak a vitába való vonásától tartózkodni kell. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, a melyben — úgy látszik — a ház különbség nélkül egyetért, az, hogy itt nem a hadsereg és a ház egymás iránti ügye forog fenn. (Általános helyeslés.) Ha természetéből nem akarjuk kivetkőztetni — pedig senki sem akarja, a mint az eddigiek után látom — és ha a legnagyobb politikai hibát nem akarjuk elkövetni, az ügyet idetereltetni engedni még tévedésből sem szabad. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: A honvédelmi minislcr akarja! Tárcsáját kötötte hozzá!) A másik az, hogy épen oly tévedés és épen oly nagy hiba volna — nemcsak az én nézetem, de a helyeslő felszólalásokból látom, a ház nézete szerint is — ha az ügy bármi vonatkozásában bármi lehető következményében úgy tekintetnék, mint HorváTörszág vagy Magyarország nemzeti ügye. (Általános élénk helyeslés.) De ehhez szükséges, hogy helyes álláspontot foglaljunk el úgy a fiumei ismert eseményekre nézve és helyes álláspontot foglaljunk el azon eljárásra nézve is, mely az ügyben társadalmi úton történt. Én nem vagyok t. barátommal egy véleményen s nem hiszem, hogy bárki legyen e házban egy véleményen vele, hogy ha — mint egy eshetőségről beszélek — tegyük fel: TJzelae százados felhívása folytán fegyveres elégtétel — a mit társadalmi úton annak neveznek — adatott volna, hogy azzal, mint ő említette, a fiumei ügy bármi részben el lett volna intézve. (Élénk helyeslés.) Tudom, senki sem tekinti úgy. A fiumei ügy a maga politikai és jogi vonatkozásában egészen független ettől az esettől. (Helyeslés) A ház bírálata alá tartozik az egész fiumei ügy és a kormány azt az álláspontot foglalta el, bogy a fenforgó mentelmi ügynek, akár így, akár úgy való eldöntése a fiaméi ügynek önnön érdeme szerint e házban való elbírálásának nem praejudicálhat semmi irányban, ezért kívánta, hogy attól külön váltan tárgyaltassék; bizonyára ez nem azért történt, mintha a fiumei eseményeket — melyek, hogy miképen állanak, egy vegyes bizottság nyomozása állapítja meg és annak eredménye már az interpellatio következtében a ház elé kerül, — a kormány bármi tekintetben is elvonni akarná a ház raegbírálása alól és épen ezért úgy jelen felszólalásomban, mint a netán következőben ezt az oldalát a tárgynak mellőzöm. A harmadik, szintén lényeges szempont, a miért felszólaltam, abban áll, mert nagy figyelemmel kísértem képviselőtársam előadását és abban a véleményben vagyok, hogy nagy hiba volna ezt az ügyet, a mely itt, mint mentelmi ügy forog fenn s melynek csakis a mentelmi jogot érintő, vagy nem érintő természete tartozik a ház elé és áll a ház bírálata vagy eldöntése alatt: a társadalmi felfogás ós a társadalmi felfogás által elfogadott, de míg a törvény áll, e helyen soha jogosnak el nem ismerhető társadalmi elégtétel szempontjából tárgyalni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Halljuk!) Ennélfogva annak tejtegetésébe bocsátkozni, hogy társadalmi felfogás szerint igazolt volt-e a kihívás, vagy sem, jogosult volt-e az egyik, tartozott-e a másik ilyen, vagy olyan elégtétellel, minő feltételek közt, minő módozatok közt? Ezek a ház bírálata alá, sőt nézetem szerint a ház elé sem tartoznak. (Helyeslés. Úgy van!) Bármi legyen is a ház egyes tagjainak véleménye, annyi bizonyos, hogy a ház a maga összeségében a fegyveres elégtételre való kihívásban mást, mint törvénytelen támadást a személy ellen nem találhat. (Úgy van! jobb felöl.) Meggyőződésem az, hogy bármit határozzon is a ház arra nézve, forog-e itt fenn mentelmi ügy vagy sem, az az előttünk fekvő ügynek azt az úgynevezett társadalmi oldalát sem úgy, sem amúgy nem érinti (Úgy van! jobb felől.) és a háznak eljárásában az által kell magát vezettetnie, hogy mindazon szempontokat, melyeket eddig mentelmi ügyekben irányadóknak tekintett, tartsa meg ezen ügynek elintézésével is; vagy ha el akar térni, akkor jó okokat adjon az eltérés igazolására és bizonyítására. (Helyeslés jobb felől.) 61*