Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-548
454 548, orszíigos üiés 181)1. augusztus 7-én, pénteken. obstructionalis jelleggel nem biró általános vita végén állottunk; midőn tehát a kormány ezt minden compromissio nélkül tehette: engedjen a kedélyeknek időt a megnyugvásra; engedjen önön magának időt a munka folytatására és a szünet után lépjen a ház elé azokkal a javaslatokkal, a melyek — megengedem, nem elegendők arra, hogy t. szomszédainknak a kinevezési rendszer ellen való oppositioját meggyőzzék, de a melyek — mindenesetre annyira enyhítették volna a helyzetet, hogy nem volt kizárva annak a reménye, hogy azoknak hatása alatt az ellenzés a normális parlamentaris tárgyalás medrét nem hagyta volna el. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) A t. kormány azonban nem látta jónak sem az actio kezdetén, sem az actio közepén tanácsaimat követni. És most, a midőn mindezek folytán — miután lépten-nyomon annak ellenkezőjét cselekedte, a mit én tanácsoltam — előállott ez a kibonyolíthatatlan helyzet: most a t.képviselő úr azt kívánja tőlem, hogy én mutassam meg a kivezető utat abból a kibonyolíthatatlan helyzetből, mely az én tanácsaimnak és felfogásaimnak félretételéből eredt. (Élénk derültség a bal- és a szélső baloldalon.) No hát, t. ház, azt kívánni, hogy valaki mutassa meg az utat, hogyan lehessen szabadulni tanácsai nem követésének következményeitől, az hallatlan követelés. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egyébiránt ezt is megteszem, ha a t. képviselő úr akarja. (Halljuk! Halljuk!) De ezek után is, midőn a kormánynak le kell mondani arról a reményről, hogy a törvényjavaslatot keresztül vihesse, ezek után meg fogom tenni a képviselő úrnak azt az örömet és meg fogom mondani, hogy mit tartottam volna a mai helyzetben helyesebbnek. De előbb teszek egy retrospectiv megjegyzést. Á kormány hibázott akkor is, midőn a ministerelnök úr az utolsó kísérletet tette — megengedem, akarom hinni, teljesen bona fide — hotry az ellenzék vezéreivel érintkezésbe bocsátkozzék . a tárgyalások módjának meghatározása, az előhaladásnak megkönnyítése végett. Akkor én, a kinek természetesen ezen tárgyalásokhoz semmi közöm nem volt, mert hiszen én a javaslat letárgyalásának útjába semmiféle akadályt nem gördítettem, őszintén sajnálkoztam a felett, hogy a zavarból ily úton keres a kormány kibonyolódást, Vállyi Árpád t. képviselőtársam minapi felszólalásában naivitást tulajdonított nekem és bizonyos tekintetben nem is veszem ezt szemrehányásnak és elfogadom ; de nagyobb naivitást nem képzelek, mint azon kormányét, mely azon párt vezérével, a mely párt valamely javaslat létrejövetelének megakadályozását tűzi ki czélúl, értekezik a felett, hogy miként lehetne azt a javaslatot a legkönnyebben és legbiztosabban keresztíílvinni. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Nem ezen az úton kell keresni a sikert, nem az elvi ellentéteknek alkudozás útján való kiegyenlítésében, hanem iparkodni kell megszerezni a maga számára azt az erkölcsi fölényt, a mely bizonyos fegyverek használatát lehetetlenné teszi. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ez volt annak a tanácsnak a lényege, melyet én a t. ministerelnök úrnak az általános vita befejezése után adtam. Győzze meg az országot az által, hogy a közigazgatási bíióságról és a fegyelmi eljárásról szóló törvényjavaslatokat beadja, azon vád alaptalanságáról, hogy csak hatalmi érdekeket akar előmozdítani; és ha így tényekkel győzte meg az országot: akkor teljes reménye van arra, hogy sikerrel veheti fel a kesztyűt. (Úgy van! bal felöl.) A saját erkölcsi positiom erősítésében kerestem volna én a sikerre vezető utat, nem pedig az alkudozásokban azon elemekkel, a melyektől a választ előre tudhatta mindenki. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De hát eljutottunk ebbe a reménytelenül Összekixszált, összebonyolúlt helyzetbe, a kormány helytelen taktikája által. Én azt mondtam t. képviselőtársamnak, hogy ebben a helyzetben is két eljárás közt választhatott volna a kormány, a melyeknek mindegyikét jobbnak tartottam volna annál, a mit tényleg tett. Ha erőt érzett magában, appellálhatott volna az országra, feloszlathatta volna az országgyűlést; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) ha pedig ezt tenni nem akarta: akkor a javaslatnak egyszerűen napirendről való levétele, bár szintén vereség lett volna a kormányra nézve P de sokkal nyíltabb, sokkal egyenesebb, sokkal férfiasabb eljárás lett volna, mint a napirendről való levételnek oly vékony lepellel való takarása, a melyen mindenki keresztül lát, melylyel tehát a vereséget palástolni nem sikerülhet és a melynek folytán a kudarczot még nevetségességgel tetézi. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert komolyságról ne beszéljenek nekem a t. túloldalról akkor, mikor azért nem tartják komolynak az én eljárásomat, mert nem akarok megszavazni egy törvényjavaslatot, mely azt tartalmazza: »Törvényjavaslat a vármegyei közigazgatás rendezéséről. Altalános rész I. fejezet. Általános határozatok 1. §. A közigazgatást a vármegyében kinevezett tisztviselők intézik. 2. §„ A kormány a vármegyei közigazgatás rendezé • sere vonatkozó javaslatok beadására utasíttatik.« (Egy hang bal felöl. Lex Szapáryana!) Megvallom, t. ház, hogy igen sajátságosnak tartom, ha valakinek eljárását azért nem tartják komolynak, mert ilyen törvényjavaslatot érvényre emelni nem akar. Sőt ellenkezőleg, mikor én ettől megtagadtam a hozzájárulásomat: akkor
