Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

518. országos ülés 1891,.atignsztus 7-é», péntekeu. 455 megmentettem a reform súlyosan eompromittált helyzetében azt, a mit megmenteni lehetett: a komolyságot; míg a kormány eljárása a reformból nem mentett meg semmit, kevesebbet a semminél, mert nemcsak, hogy keresztül nem vitte az actiot, hanem az által, hogy így vezette be az országba ezen törvényjavaslatot, a reformot első lépésében nevetségessé tette. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Hát én meg akarom menteni ennek a reformgondolatnak a számára ép azt, hogy vannak még az országban tényezők, kik azt komoly szándékkal, komoly alakban és komoly garanciákkal akarják; vannak az országban tényezők, kiknek a reform keresztülvitelére irányuló tevékenységükben semmi néven nevezendő párttaktikai momentumok nem határoznak; kiknek a reform iránt való lelkesedése erősebb, mint az a törekvés, az a vágy, az a vergődés, hogy saját comproinissiojukat minden áron, ha kell a reformeszme compromissioja árán is takargatni igyekezzenek. (Élénk helyeslés bal felöl.) És ha t. képviselő úr kíváncsi arra, hogy mi okozta tehát ezt a situatiot, a melybe most a kormány jutott és a melyből más kivezető utat nem talál, mint ezt: arra is bátor vagyok a t. képviselő úrnak megmondani véleményemet. (Halljuk! Halljuk !) Okozták azok a tendentiák, melyeknek már a közigazgatási bizottságban a t. képviselő úr állandó szószólója volt. (Úgy van! bal felől.) Es megengedem, hogy e tekintetben az ő rövid politikai pályáján fordulatok nincsenek, a közigazgatási javaslat tárgyalása alatt legalább fordulatot soha sem észleltem; hanem észleltein consequens ellenszenvet minden oly módosítvány, javítmány vagy intézmény ellen, mely a jogbiztosítás, a közszabadság és az önkormányzat fejlesztésére irányult; (Zajos helyeslés balról.) és észleltem legyőzhetlen rokonszenvet minden oly törekvés, oly szakasz, oly módosítvány, oly eszme iránt, mely a hatalmi önkénynek, a szabadsági biztosítékok csökkenésének, szóval a szabadehü iránynyal épen ellentétes iránynak szolgálatában állott. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen, a t. képviselő úr által legfényesebben — mert elismerem, a legtöbb tehetséggel — képviselt irányzat volt az egyik ok, mely a reform iránti rokonszenv fejlődését gátolta, mely a reformgondolat erkölcsi megerősítésének útját állotta, mely annak diadalmas fellépését megakadályozta. (Zajos tetszés bal felől.) A másik ok pedig azon nyilvánvaló befolyásban állt, melyet épen a t. képviselő úr és a hozzá közelállók a t. kormány és egész pártjának elhatározására sajnálatosan gyakoroltak. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Az a hatalom, az a befolyás, melyet a kormánynak és pártjának taktikájára és eljárására magukhoz ragadni sikerült, igenis ez szerenesésen oda vitte a helyzet fejlődését, hogy ma ott állunk, hogy más kibúvót nem tudnak, mint olyat, mely tán őket kielégíti, (Egy hang balról: Dehogy!) mely azt a forró szerelmet, melyet ők a reform iránt érzenek, teljesen kielégíti, mely azonban a reform minden komoly barátjának szempontjából a leggyászosabb eredmény, melyet ezen hosszú vita után elérni lehetett. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy én, a ki ezen reform gondolatát egész politikai pályámon mindig képviseltem s ahhoz mindig ragaszkodtam a mióta ezen képviselőháznak tagja vagyok, most ugyanazzal a leplezetlenséggel, ugyanazzal az erélylyel, mert; ugyanabból a forrásból eredt, a raelylyel még a velem különben politikai ellentétben álló kormányt is támogattam a reform keresztülvitelében, nem támogatom annál a lépésnél, a melyben én a reform compromittálását látom. (Élénk helyeslés bal felöl.) Rossz akarattal vádol a t. képviselő úr; de mi bátran utalhatunk a történtekre. Ezen reform eszméjét mi képviseltük egy évtizeden át bármit is mondjon a t. képviselő iir. Ez a párt volt az első párt, mely pártprogrammjába felvette és a mely t. szomszédaink elismerése szerint is erkölcsileg kétségtelenül jogosítva volt arra, hogy azt képviselje. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőhalon.) Ezen programm alapján küldetett ide választói által és ez a párt ezt az eszmét méltán magáénak vallhatta és a politikai és parlamentaris élet minden törvényei szerint magát hívatottnak tarthatta ezen reform keresztülvitelére. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Akkor jött az idő, midőn önök ezt a programmot és a reform eszméjét magukévá tették; midőn a kormány azt proclamálta. Mi nem kérdeztük, minő okokból; én nem kérdeztem a jogezímet, melyre támaszkodtak, midőn azt a zászlót kezükbe vették; én visszautasítottam minden oljan felfogást, mely minket a reform elleni oppositioba akart vinni — és e fölött némely nagy tekintélyű elvbarátommal is ellenkezésbe jöttem — azon a czímen, hogy az a többség, nem ez a kormány van hívatva e reformot keresztülvinni; én előttem annyira csupán a reform és semmi egyéb nem lebegett, hogy mikor annak zászlaját politikai ellenfeleim kezében láttam, mikor láttam, hogy komoly lépést tesznek ennek megvalósítására, többé ezekről a padokról egy szót sem hallottak az előbb sokat megvitatott apasági és prioritási kérdésre nézve; többé innen mást nem hallottam, mint annak a reformnak önzetlen és odaadó támogatását. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Es hogy ezt tettük, nem kár, nem sajnálom; ha előre láthattam volna az események