Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

548. országos ülés 1891. Mert higyjék meg, példára volt szükség e tekintetben, mert a mérsékletnek és türelemnek nagy foka kellett ahhoz, hogy e párt az egész obstructionalis vitát nyugodtan tűrje; (Úgy van! jobb felől. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy ne követelje az ülések meghosszabítását — mit pedig minden más parlamentben követeltek volna, ily körülmények között — (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon.) még pedig nem saját kényelme iránt való tekintettel — mert hogy saját kényelmével nem gondolt, azt bebizonyította — hanem önök és a parlamentarismus iránt való tekintetből, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) s azért, hogy önök erőszakról ne panaszkodhassanak. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbalon.) Mivel pedig hálával tartozunk a kormánynak a mérséklet és önbizalom e jelei miatt, (Nagy zaj a szélsőbalon. Élénk felkiáltások jobb felől. Halljuk! Halljuk!) és mivel a mérséklet és önbizalom ezen jeleinek nyilvánúlását látjuk a jelen eljárásban is; és minthogy ez eljárás legbiztosabb garantia arra vonatkozólag, hogy most a megváltozott situatio tekintetében az energia követelményei is érvényesülni fognak azokkal az akadályokkal szemben, melyeket önök felidézhetnek: azért mi teljes bizalommal fogadjuk el ezt a paragraphust is és hozzájárulunk a kormány politikájának támogatásához. (Helyeslés jobb felől) Madarász József jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: Csak nagyon rövid időre kívánom a t. ház türelmét igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) körülbelül annyi időre, mint a mennyi személyes megtámadtatás czímén való felszólalásnál indokoltnak tekinthető, mert hiszen a dolog érdemére az általam tegnap elmondottak után visszatérni nem kívánok és az ellenzék szempontjából is azt tartom a legjobb eredménynek, hogyha az országos közvélemény azon védelemnek hatása alatt marad, a melyben a mai napon a kormánynak legíVjabb javaslata részesült. (Igaz! Úgy van ! a bál- és szélső baloldalon.) Egyben azonban Pulszky Ágost t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, hogy t. i. a mérsékletnek és a báTörságnak fényes tanújeleit láttuk abban a legújabb taktikában, melyhez a kormány folyamodott. Mert nagyobb mérséklet nem képzelhető, mint 279. §. helyett megelégedni kettővel; nagyobb mérséklet nem képzelhető, mint organicus mü helyett megelégedni egy tartalom nélküli kijelentéssel; és nagyobb báTörság a világon nincs, mint az, a mely szembeszáll a nevetségességgel: és ez az a báTörság, melyet a t. kormány most tanúsít. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De fel kell szólalnom, mert Tisza István ignsztus 7-én, péutuken. 453 t. képviselőtársam tegnapi beszédemre egyenesen a rosszakarat vádját használta, rosszakaratú felszólalásnak nevezte azt; és ebből folyólag azt a viszontkövetkeztetést engedte meg magának — nem egészen világos szavakkal, hanem beszédjének egész tenorjából az világlik ki — mintha az a támogatás, melyet a törvényjavaslatnak eddig nyújtottam, nem lett volna teljesen őszinte, utógondolatok nélküli; mert tegnap — szerinte — nem a reform barátja, hanem a reformnak ellensége szólott belőlem és egyúttal azt is mondta, hogy jóakaratomnak csak azzal adtam volna jelét, ha egy jobb kibontakozásnak módját megjelöltem volna a jelen helyzetből. Bocsánatot kérek, t. ház, én azt tartom, hogy t. képviselőtársam nagyon sokat követel tőlem és a parlamenti kötelességeknek igen sajátságos mértékét állítja fel. Én, t. ház, a kormány reformactiójának már megkezdésekor mondottam, hogy magának a reformnak elvétől támogatásomat meg nem tagadhatom, az utat azonban, melyet a kormány annak megvalósítására választott, szerencsésnek nem tartom. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A közigazgatási bizottság tárgyalásainak mindjárt kezdetén figyelmeztettem arra, hogy az elv sikeres keresztülvitelének szempontjából igen szükséges volna, hogy a reform-actio mindjárt ab ovo kiterjedne azon törvényjavaslatok benyújtására és egaittes megalkotására, melyekben a jogvédelemnek és közszabadságuak biztosítékai keresendők. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A t. kormány tanácsomat és nézetemet akkor sem követte, a kérdés ezen első phasisában is más útra tért, mint a minőt én ajánlottam. Mentünk tovább, t. ház. Én daczára ennek — mert helytelen eljárás miatt egy általam helyesnek tartott elvtől nem tagadhatom meg a támogatást — a kormány javaslatát támogattam szavazattal, felszólalással; közreműködtem a közigazgatási bizottságban arra, hogy legalább emberi alakot nyerjen; közreműködtem arra, hogy az ezen házban érvekkel megvédethessék. (Úgy van! bal felől.) Megérkeztünk az általános szavazáshoz. Az általános szavazás végén felkeltem és azt mondtam a t. kormánynak — és gondolom, mindenki, a ki az akkor mondottakra visszaemlékezik, igazságot fog nekem szolgáltatni, hogy nem a támadás hangján, hanem, a mit talán eletemben sohasem tettem, majdnem a hízelgés hangjához folyamodtam, csakhogy a kormányt rábírjam annak az útnak a követésére, a melyben egyedüli reményét láttam annak, hogy az eddig elkövetett hibák daczára is a reform betetőzése sikerüljön, — mondom, felkértem a t. kormányt arra, hogy akkor, a midőn az u. n. obstructioról még szólani nem is lehetett, a mikor egy tárgyilagos, bár hosszú, de semmi tekintetben