Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-548
548. országos Illés 1891. angnsztns 7-én, pénteten. 439 helyeslés jobb felől. Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Nem hallottuk !) Nagyon szívesen ismétlem. Azt hiszem, felment engem a t. ház az alól, hogy a lapos gyanúsítást magában foglaló ezen közbeszólásra válaszoljak. (Élénk helyeslés jobb felől. Felkiáltások a szélsőbalon: Alapos! Alapos! Derültség.) Mondom, belementünk a vitába, nem megvetve a kisebbséget, hanem megbecsülve és megtisztelve a kisebbséget; megtisztelve azzal, hogy feltettük róla, hogy több lesz benne a parlamenti érzék, mint a szenvedély, (Úgy van! jobb felől. Nagy mozgás a szélsőbalon) hogy jobban fogják tisztelni és becsülni a parlament tekintélyét, jobban fogják tisztelni és becsülni minden szabadelvű kormányformának azon alapelvét, hogy a többségnek kell uralkodm, sem bogy ide jut hassunk. (Úgy van! jobb felöl. Nagy zaj és félkiáltások a szélsőbalon: A többség erőszakos úton jött létre I) Elnök (csenget:) A t. képviselő urak mindig haragusznak; pedig a ki haragszik, annak ninc •! igaza. (Derültség jobb felől.) Tisza István: Ebben a tekintetben tehát töredelmes vallomást kell tennem és azt hiszem, töredelmes vallomást tehetünk mindnyájan. Igen is csalódtunk. A csalódás mindig politikai hiba — elismerem; de ennek a hibának motívuma az volt, hogy mi jobban bíztunk a t. képviselő urak belátásában, mint a mennyire lehetett volna. (Helyeslés jobb felől.) Hogy ez a csalódás kire vet szomorú világot, azt méltóztassanak megítélni. (Zaj a szélső baloldalon.) Mondom, ezen csalódás alapján tényleg belejutottunk az obstruetioba, belejutottunk abba, hogy ezen hosszú törvényj*avaslat letárgyalását a jelen viszonyok közt csakugyan lehetetlenné tették. (Úgy van! jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) Ezzel az obstructionalis kérdéssel valóban nagyon különösen vagyunk, mert én a megszorult embernek sok mindenféle okoskodását láttam már az életben. {Felkiáltások a szélsőbalon: Mi is! Mi is !) De azt a mulatságos jelenséget most látom először, hogy a t. képviselő urak az obstructiot egyszer letagadják, azután megindokolják, és azt mondják, hogy hazafiúi kötelességük volt obstructiot csinálni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A letagadás phrasisával nem szándékozom foglalkozni; hiszen azok az adatok, a melyeket a t. ministerelnök úr tegnap előadott, azt hiszem, e tekintetben igen [ékesen szólnak. És megvallom, nagyon gyanús előttem mindig, ha valaki, mikor adatokról van szó, neki ront a statistikának; (Helyeslés a jobboldalon.) mert a statistikától nem azoknak van okuk félni, a kik mellett a számok bizonyítanak ; (Élénk helyeslés a jobboldalon) hanem azoknak, a kik ellen azok bizonyítanak. (Helyeslés a jobbóldalon.) De felesleges volna ezzel tovább is foglalkozni, mert alig képzelek az országban választóközönséget, melyben a történteket figyelemmel kísérik ; a hol, ha önök azzal állanak elő, hogy obstructiot nem csináltak: egyszerűen ki nem nevetnék önöket. (Élénk derültség és tetszés a jobbóldalon. Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Hanem felemlítem ezt az eltagadási kísérletet azért, mert igen érdekes jelenségnek tartom így is, a mennyiben azt mutatja és bizonyítja, miszerint maguk a t. képviselő urak félnek az obstructionak rájuk nézve beállandó következményeitől. (Zaj és félkiáltások a szélső baloldalon: Nincs mitől félnünk !) Tudjuk nagyon jól, hogy az országban sehol sem talál pártfogásra, helyeslésre egy visszaélés a szólásszabadság jogával; (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Zaj a szélső baloldalon) nem talál helyeslésre egy merénylet a magyar parlamentarisnius ellen. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj, nyugtalanság és közbekiáltások a szélső baloldalon. Ót nem utasítják rendre!) Nézzük, t. ház, mivel próbálják ezt az egyszer már letagadott obstructiot indokolni. Erre nézve hallottuk tegnap is röviden összefoglalva a főbb indokokat. Az első az, hogy nem ismerik el a mai többséget a nemzet híí képviseletének. (Igaz! a szélsőbalon.) Ezt már nagyon sokszor hallottuk. Gróf Károlyi Gábor: Még sokszor fogják hallani! Tisza István: Mikor arról beszélünk, hogy itt valódi és jogos képviselői ülnek-e a nemzetnek, akkor épen az igen t. közbeszóló úrnak van legkevesebb oka beleszólni. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) T. képviselőház! É n nem foerok most ezen kérdéssel annyiban foglalkozni, a mennyiben az az általános vádak és általános szólamok terén annyiszor és mindig ugyanazon formában felmerült. E tekintetben egyetlenegy megjegyzésre szorítkozom. A t. képviselő uraktól mindig hivatali pressíot hallottunk emlegetni és mindig azt hallottuk, hogy a vármegyei tisztviselők kara kortestábora volt a kormánynak; most, midőn a kinevezési rendszer behozataláról volt szó, most az a tisztviselőd kar megszűnt kortestábor lenni és a kinevezett tisztviselők lettek azzá. (Tetszés jobb felől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Senki sem mondotta!) Igen számosan mondták, hogy a kormány befolyását a választásokra a kinevezés óriásikig növeli. Vagy az egyik áll, vagy a másik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mind a kettő.) Ezt csak mellékesen jegyzem meg. Hanem itt ismét constatálok egy tényt: a sok általános vád