Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

548. országos Ülés 1891. augusztus 7-én, pénteken. 435 latkozatáért, a melylyel beismerte, hogy most ő és a pártja a régi magyar példabeszéd szerint sirva vígad, hozzátéve, hogy a vigadása nagyobb, mint a sírása. Ennek őszintén örülök. Ám szíjják ki a helyzetből ők is a mézet és hagyják a mérget a mérges pókoknak. Mi is kiszívjuk azt és én azt hiszem, elég okot találhatunk arra, hogy a helyzettel legalább is épen annyira elégedettek legyünk, mint Irányi Dániel t. képviselőtársam és elvtársai. (Helyeslés jobb felől.) Eltekintve ugyanis azon elvi győzelemtől, melyre rámutatni beszédem elején szerencsém volt, azt hiszem és felteszem, hogy mélyen t. képviselőtársam is igazat fog adni nekem abban, hogy ez az idő, melyet a lefolyt tárgyalásra felhasználtunk, nem elveszett, nem elpazarolt idő. A közigazgatási kérdésnek rendkívüli fontossága kidomborodott és azt hiszem, erre szükség volt, tekintve a mi népünknek közmondásos indolentiáját, a melynél fogva az a legfontosabb kérdésekkel is csak akkor foglalkozik, mikor acuttakká válnak. Kétségtelen tehát, hogy a vita folyamán, midőn mellette és elismerem ellene is, annyi sok igen jó dolog mondatott, ezt a közvélemény meg fogja őrölni, át fogja érlelni és az át fog menni a nemzet vérébe. (Zaj a szélső baloldalon.) Bő alkalmat, kitűnő anyagot szolgáltatott e vitában a képviselőház a jövő törvényhozásnak, hogy ha majd újra előkerül a közigazgatás reformjának kérdése, azt felhasználhassa és alkalmazhassa, alapot szolgáltatott, a melyre az épületet majd biztosan felépíthesse. (Úgy van! jobb felől.) Ez nem megvetendő eredmény és azt hiszem, hogy ezzel mindnyájan, de első sorban mi, meg lehetünk elégedve. De ép oly kevéssé megvetendő eredmény az, a mely a második szakaszban jut kifejezésre. A mi eddig csak óhaj volt — (Egy hang a baloldalról: Az most már megvan?) Nem: megvan, hanem a törvényben van letéve annak az alapja és a kormány elvállalja azt, hogy utasíttassák ezen javaslatoknak egyidejűleg leendő behozatalára. Ezek felfogásom szerint igen becses eredmények, melyeket a lefolyt vita szült és így legkevésbbé sincs nekünk, a kik pártoljuk a törvényjavaslatot, a kik küzdöttünk mellette, a kik azt lelkesedéssel hoztuk be a ház asztalára, okunk sajnálni azt, hogy e hosszá beható tárgyalás megtörtént, kivéve a kiveendőket, melyeket a parlament tekintélye érdekében szívesen elengedtünk volna. Így fogva fel a helyzetet, azt remélem, hogy a legközelebbi választásoknál a választók tisztán tájékozva lévén, öntudatosan fognak nyilatkozni és akkor remélem a mi győzelmünk is teljes lesz. (Egy hang a szélső baloldalon: Csakhogy mennyibe fog kerülni? Derültség a szélső baloldalon.) Mi igen becses örökséget hagyunk a jövő törvényhozásnak, a mely örökséget az a nemzet érdekében — a reformjavaslatban foglalt elveket győzelmesen és minél tökéletesebben keresztűlvíve — fogja megvalósítani. (Helyeslés jobb felől.) Tehát azt felelhetem Ugron Gábor igen tisztelt képviselő úrnak, ne siránkozzék, habár tán csak vöröshagyma - könyekkel, (Derültség a jobboldalon.) mert a leányzó nem halt meg, csak alszik. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Derültség a szélső baloldalon) Őt magát pedig, igen tiaztelt képviselőtársamat hagyom az önnmga által választott ama bizonyos nagy kopónak, (Derültség a jobboldalon.) melynek nem sikerült az általa anynyi hévvel üldözött vadat elfogni. (Egy hang a szélső baloldalon: Tehát mégis vad !) Ezek alapján ismételhetem, t. ház, miután megköszönném részint a türelmetlenséget, részint, a türelmet, melylyel felszólalásomat fogadni méltóztattak, hogy a kormáuyelnök úr által benyújtott módosítványt — nem ugyan teljes örömmel, mert jobban szerettem volna az egész törvényjavaslatot elfogadni, — de teljes megnyugvással, komoly meggondolásszülte meggyőződéssel elfogadom, (Helyeslés a jobboldalon.) B. Prónay Dezső: T. képviselőház! (Halljuk!) A vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot sem általánosságban nem fogadtam el, sem annak czímét, sem 1. szakaszát, ennélfogva a 2-ik szakaszt sem fogadom el, t. i. azt, mely a 220. számú irományban foglaltatik. De nem fogadom el azt a módosítványt sem, melyet a ministerelnök úr a második szakasz helyébe tétetni kíván. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen sajátságos helyzettel állunk szemben. Ha van helyzet, a melyre ráillik az a jelző, hogy tragicomicus, ugy hiszem, valósággal ez az. A kérdés az : melyik oldalon van a tragicum és melyiken a comicum és ez a két dolog egymással miképen vegyül? Jobban,találóbban jelezni alig lehetne a helyzetet, mint a hogy tegnap gr. Apponyi Albert képviselőtársam tette, idézvén az ismeretes példabeszédet : »parturiunt montes, nascitur ridiculus must. Ámde ez a »muS« ez az egér néha igen kártékony állatka, t, ház és mert én még ennek az egérnek is szeretnék a fejére taposni, (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) nem fogadom el még ezt a két szakaszból álló törvényjavaslatot sem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi pedig más jelentőségét illeti e törvényjavaslatnak, összehasonlították az előállott helyzetet azzal az ismeretes Columbus tojással is és ez az összehasonlítás is tökéletesen talál. Mikor Columbus fel akarta állítani a tojást és tréfált, hogy ezt hogyan lehet tenni ? Hát úgy, hogy egy kissé megütötte, összetört a héjának 55*