Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

436 548. országos ülés 1891. augnsztns 7-én, pénteken. egy része s akkor a tojás megállt, hanem a belseje kifolyt, a mi megmara-it: az üres tojáshéj volt. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezzel a 279. §-ból állott törvényjavaslattal épen ezt teszik önök és nem is rosszul, mert a mi megmarad, az az üres tojás. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hogy is s,zól az 1. §-a, mely megmaradt? »A közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez.« Ez nem kétséges, magában véve ezt elfogadom ; ez az önkormányzattal sem áll ellentétben, mert a közigazgatás mindenütt állami feladatot képez, (Úgy van! a szélső baloldalon) így volt ez eddig is. Azután így folytatja: »melyet kinevezett állami közegek intéznek, részint önállóan, részint a törvény korlátai között önkormányzati elemek közreműködésével*. A közigazgatást a vármegyékben ma is kinevezett tisztviselők intézik. Ott van a főispán, ott van az államépítészeti hivatal, ott van a tanfelügyelő, az erdőfelügyelő, ott vannak a főispán által kinevezett tisztviselők : levéltárnok, orvos stb. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennélfogva kinevezett tisztviselők intézik a vármegyékben az állami közigazgatást, mert most a főispán hatásköre valósággal olyan, hogy nagyon subtilis distinctio azt mondani, hogy a főispán nem administrál, mert beleavatkozhatik az administratioba, a mikor neki tetszik (Úgy van! a szélső baloldalon.) és mert neki, mint a közigazgatási bizottság elnökének döntő szava van, tehát administrativ teendőket végez. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ekként a ma fennálló állapoton e törvényjavaslat ahsolute semmit nem változtat; (Úgy van! a szélsőbalon.) hanem egy homályos theorcticxts tételt iktat törvénybe, melynek értéke, hogy mennyi: az általam említett hasonlatnál jobban nem tudnám illustrálni. (Úgy van! a szélsőhalon.) Az 1. §. továbbá azt mondja: »a törvény korlátai között önkormányzati elemek közreműködésével*. Önkormányzati elem a választott tisztviselő is és nincs megmondva, hogy jövőben csupán kinevezett tisztviselő legyen. (Úgy van! a szélsőbálon.) A második szakasz utasítja a kormányt, hogy nyújtson be bizonyos törvényjavaslatokat. Ily általános utasítást én törvénybe iktatni teljesen szükségtelennek tartok. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezért az egész törvényjavaslat teljesen jelentőség nélküli gyakorlatilag. (Helyeslés a szélsőbalon.) Jelentősége csupán az, hogy egy nehéz helyzetből való kibontakozásra megfelelő módúi' ürügyül szolgál. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Hogy e tekintetben lehetőleg objective ítéljem meg a helyzetet, (Halljuk! a szélső baloldalon.) vissza kell térnem egyik előbbi beszédemben felállított azon tételemre, hogy a társadalomban, az állami életben, a politikában az erők küzdelme folytán, ép úgy, mint a hogy a természeti törvények szerint is ott, a hol több erő működik közre, a haladás nem azon irányban történik, melyben az egyik, vagy a másik erő működik, hanem a hol több oldalról működnek közre az erők, egészen más, attól eltérő, harmadik vagy negyedik irány az, a mely léte űl. A kormány és a kormánypárt ezen 420 ik számú törvényjavaslatot akarta létesíteni. Ez neki nem sikerült s ezt be kell vallania nyíltan, mert ezt még ha nem tenné is, nem leplezheti. A mérsékelt ellenzék oly nagy súlyt fektet a kinevezés elvére, hogy annak kedvéért még egy általa is rossznak tartott törvényjavaslatot hajlandó lett volna támogatni. A kinevezés elve belejön a törvénybe, de hogy mekkora értéke van, azt az imént illustráltam. Szerintem értéke tulajdonképen semmi és ezt a t. mérsékelt ellenzék is belátja, most már nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert nem lát benne semmit, a mit érdemes volna támogatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi azt óhajtottuk s ezért küzdöttünk, hogy az a 280 §-ból álló törvényjavaslat ne emeltessék törvényerőre. És ezt elértük. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt nem sikerült megakadályoznunk, ezt is valljuk meg nyíltan, hogy egy theoreticus, de csekély értékű törvény ne érvényesüljön, a melyet úgy is lehet magyarázni, hogy a kinevezés elve megvan,, de csak mint pium desíderium, melyet valamikor érvényre kell emelni. Van, t. ház. törvénytárunkban elég oly törvény, mely csak princípiumokat mond ki, de az életbe sohasem ment át. Ott van az 1848: XX. tcz., mely azt mondja, hogy az összes bevett vallásfelekezetek szükségleteit az állam fedezi; de ez sohasem lépett életbe. Ott vau a Ghyczy által tervezett leszámítoló bank, a mely nek privilégiumai törvénybe iktattattak, de sohasem lett belőle semmi. Ilyen az 1867: XII. tcz is, melyben világosan benne van a magyar hadsereg, de ez máig sincs meg. Elég rossz, hogy nincs meg, de de facto ez nincs megvalósítva. Lesz tehát ebben a két szakaszos törvényben egy törvényünk, melynek értéke annyi mint nesze semmi, fogd meg jól! Ennél jobban nem lehet ezt jellemezni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De velünk szemben azt a vádat is emelték, hogy a mi eljárásunk a parlament tekintélyét compromittálja és hogy a kormánynak kellett módot keresnie arra, hogy a parlament tekintélye ne compromittáltassék. (Igaz! Úgy van! jobb felől. Ellenmondások a szélső baloldalon.) És erre a kormány azt a módot találta legalkal-