Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

531, országos ülés 1891. julins 15-én, szerdán. :\7 ehhez hasonló esetek, a melyeket kellő világí­tásba helyezni és pellegére állítani mindaddig nem lehet, míg ugyanazon párt ül egy helyen ; mert minden országban a kormányoknak és pártoknak visszaélései csak akkor kerültek napvilágra, a mikor ellenkező párt kerekedett felül. Ez az oka annak, hogy annyira kerülik, hogy az ellen­kező párt kormánya jusson uralomra. (Élénk he­lyeslés a szélső haloldalon.) Ez újabb bizonyíték arra. hogy sok a kormánynak takargatni valója. (Élénk derültség s helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát bátran mondhatom, hogy az osztály­uralmi tendentiáknak szószólója nem voltam akkor, a mikor e körülményeket múltkori beszé­demben rövidebben elmondottam és a mikor beszédemben igyekeztem kimutatni, hogy a mostani javaslat csak újabb stádium azon az úton, a hová eljutottunk a 48-iki eszmék elleni reactioban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt igyekeztem akkor bebizonyítani, hogy a 48-iki eszmék tovább terjesztése s az akkor letett alapokon való továbbépítés mit követelt volna? Azt követelte volna többek közt, hogy a mi addig a nemesség joga volt a vármegyék­ben, a nép joga legyen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt is állítottam, hogy a virilismus rákfenéje az önkormányzatnak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert épen az aristokratiának legrosszabb nemét ülteti oda, a hol annak épen­séggel nincs helye. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Azt is mondottam, hogy azok a férfiak, a kik 1848-ban azokat az eszméket, melyek a törvénybe vannak beiktatva s melyek harmincz esztendei küzdelemnek^eredményei, diadalra jut­tatták, sokkal liberalisabbak voltak, mint önök. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök hiába hordják a liberális czéget, mert czímnek nem merem mondani: de azok között a férfiak között voltak aristokraták, nemes nagy s minden jóért s szépért lelkesülő urak, a kik abban találták mágnás voltakat, hogy mert az Isten születésük­nél fogva sok összeköttetéssel és nagy vagyon­nal áldotta meg őket, úgy, hogy nem kénytele­nek kenyérkeresetre gondolni; hogy azok, kik­nek több joguk van, tehát több a kötelességük is a haza, a nemzet iránt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyenek voltak azok a férfiak, a kik megszavazták az országgyűlésen, hogy a rendiség eltörültessék. A rendiség eltörlése pedig okvetetlen megkövetelte volna azt is, a mint ezt beszédemben kifejeztem, hogy főrendiház ne legyen. Azt mondották e férfiak, hogy addig is, míg e szervezet létrejöhet, maradjon meg az eddigi alakjában; de az én felfogásom szerint még abban is demokraticusabbak voltak, mint önök, kik a szabadelvű pártot megalkották. Az akkor meghagyott főrendiházban még ott voltak azok a főnemesek is, főleg az erdélyi rész­ből, a kik vagyonúk legnagyobb részét a sza­badságért való harezokban vesztették el. E helyett az önök alkotta főrendiházban osztályozva lettek még a főnemesek is, sokan a korábbiakból kimaradtak és sokan, tán főleg azokból, kik mint — ha jól emlékszem — Pulszky Ferencz mondta, a labanczokkal tartottak és confiskált uradalmakat kaptak. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezért mondottam én azt, hogy az a 48-as eszmék elleni reactio alkalmas kaszt­szellemet teremteni. Nem mondtam, hogy ők ez uralmat minden­áron kezükbe akarják ragadni; de az, ha kaszt­szellem ily szervezésből nem származik, az ille­tőknek, nem pedig a rendszernek érdeme. Téves tehát gr. Hadik Sándor úr részéről az az állí­tás, mintha én az osztályuralomnak lettem volna szószólója és azzal akartam volna hatást gya­korolni. Nekem ez eszem ágában sem volt. Én örvendek azon, hogy a nemzet minden polgára összetart, hogy hazáját, nemzetét erősnek, virágzó­nak lássa. A ki ebben nem működik közre, legyen aristokrata, vagy más valaki, mindig szemben fog engem magával találni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezek után még csak egyre tartozom felelni, mert meglehet, hogy ezt is tévesen fogták fel azok között, a miket elmondani szerencsém volt. Ez pedig az, hogy igaz, mondtam annak idején, hogy e törvényjavaslat alkalmas arra, hogy egyes hatalmas családok kezébe juttassa az országban a befolyást, a kinevezéseket. Mond­tam pedig ezt azért, mert fel szokták hozni, hogy mit ér az a vármegye, hiszen ott a sógor­ság és a komaság teszi meg a tisztviselőket. Erre én azt mondtam, t. ház — és ezt fen is tartom, a nélkül, hogy osztályuralmi tendentiákat predicálnék — hogy ez a sógorság és komaság, igazán megvan. De ez a sógorság és komaság ha ma még nem is tanúi, hanem majd idővel belátja, hogy igazuk volt azoknak a nemesek­nek — akkor nem gentrynek, hanem egyszerűen tekintetes karok és rendeknek nevezett emberek­nek — a kik azt mondták, hogy igeuis tessék mindenkinek oda jutni, a hová tehetsége és ké­pessége arra valónak tartja : akkor majd töre­kedni fog, hogy tanuljon; és törekedni fog arra, hogy még nagyobb képzettséggel bírjon. Én azt mondtam, hogy ezt a sógorságot a közigazga­tásra ós országra nézve sokkal rosszabb sógor­ság és komaság fogja felváltani: tudniillik az a nagy, hatalmas és sok Összeköttetéssel bíró urak sógorsága és komasága, a kiknek támogatására a kormány rendesen rá van szorulva; és ezeknek a be­folyása aztán nem csupánX.vagyY-ra,hanem igenis kiterjed az egész országra. (Igaz! Úgy van! a szélső­balon.) És kérdem: mi lesz akkor ebből az ország­ból? Midőn azt látjuk, hogy ma még egyfelől

Next

/
Oldalképek
Tartalom