Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

m 681, országos ülés 1891. Julius 15-én, szerdán. azon szerencsétlen állapotnál fogva, hogy egyik vallásfelekezet semmiképen nem olvadhat össze a többivel, a vagyon csupán egyesek kezében cnmulalódik össze természetellenesen; s midőn másfelől azt látjuk, hogy nagy latifundiumok vannak az állam kezében s hogy vannak egyes nagy kiterjedésű birtokokkal rendelkező főrendek; és látjuk, hogy az ingó vagyon megint természetellenesen egyes kezekben cumulalódik össze; és midőn mindenütt azt látom, hogy a pénzhatalom a, csúcsra törekedik fel: akkor mi lesz majd ebből az országból, ha a politikai hatalmat is egyesíteni fogja azzal ? Áz ország szabadsága nem lesz akkor semmi egyéb, mint hogy be fog következni, a mit mondtam, hogy nem lesz közigazgatás, hanem lesz egy Marionette színház, a melyet dróton fognak felülről rángatni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az, t. ház, a mire nézve félreértettem s a miért kénytelen vagyok itt újólag felszólalni. Ez volt tehát második indoka annak, a miért a czínihez hozzászóltam. A harmadik indok, a miért felszólalok s itt szólalok fel, az, hogy én e czímnél tartom legalkalmasabbnak benyújtani azt a határozati javaslatot, a melyet lesz szerencsém a t. háznak elfogadásra ajánlani. Én tudniillik kénytelen vagyok számolni azzal a ténynyel, hogy bármennyire tartsam is rossznak e törvényjavaslatot, melyet tárgyalunk, a t. ház szavazott s a ház szavazata nagy többséggel azt mondta ki, hogy a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadta a törvényjavaslatot. Ha én abban a véleményben lettem volna, hogy a javaslatot elfogadhatom, akkor határozati javaslatomat már az általános tárgyalás kezdetén nyújtottam volna be. Mivel azonban megtettem a magam részéről is, a mi tőlem telt, hogy az el ne fogadtassák és indokaimat is megmondtam, másutt nem tehetem meg, hogy határozati javaslatomat benyújtsam, mint a részletes tárgyalásnál és pedig itt magánál a czímnél. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én mindenesetre óhajtóra, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény ne legyen. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De a mi csekély erőmtől telik, mindenütt, a hol aggályaim vannak és a hol valami jobbat tudnék javasolni, ezt meg fogom tenni és óhajtom, hogy t. képviselőtársaim is minél alaposabban és behatóbban foglalkozzanak azzal, mert fontos a kérdés. Óhajtom, hogy minden lehető, a mit házszabály és törvény megenged, elkövettessék a törvényjavaslat ellen és pedig még az is, a mit önök, meglehet, obstruetionak fognak nevezni; mert ha egyszer odáig jutott a dolog, a mint ezt már mondottam, hogy egy nem sürgős javaslat foreiroztatik: akkor lehetetlen a leghiggadtabb gondolkodóknak is ezt másnak tulajdonítani, mint egyszerű makacsságnak, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mint annak, hogy megmutatom, hogy ti hiába beszéltek; megmutatom, hogy ti hiába tesztek; megmutatom, hogy én vagyok a hatalmas. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nekem, az igaz, más fogalmam van arról, hogy a hatalmasoknak miként kellene eljárni ; mert én annak idején azt tanultam, hogy azokhoz illet: magnanimum esse, hogy a nagylelkűséget, az öntudatot, az önérzetet és azt, hogy méltányos vagyok; senki gyávaságnak nem nevezheti, hogyha az erős a gyöngébbel szemben barátságos, azt senki félelemnek nem tarthatja. De itt megfordítva áll a dobg, itt nem mi félünk, mert én részemről nem riadok vissza még attól sem — sőt óhajtom — hogy feloszlattassék a képviselőház; mert kívánom, hogy legyen alkalma a nemzetnek nyilatkozni. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) En, t. ház, nem riadok vissza attól, hogyha önök bármiféle szájkosárjavaslattal állanak is elo; mert én még, ha az a mostani országgyűlésen alkalmaztathatnék is, mint a hogy az már nem alkalmazható, mert ezt törvény kizárja: még akkor is tudom, hogy minden szájkosár-javaslat mindig az ellenkező ered ményt szülte; mert ha megfosztják az embereket szólási joguktól; s ha a parlamentet természetében támadják meg, úgy, hogy szabad nyilatkozás ne legyen, nem ezen módokhoz nyúlnak az emberek; hanem olyanokhoz, a melyeket nem lehet oly könnyen egy nagyitri szenvelgéssel és mosolylyal elutasítani. Én nem akarok ezekre a módokra utalni; de méltóztassék megtekinteni Bradlaugh esetét, a melyben neki álltak s megpróbálták ezt, igaz, hogy a legenyhébb alakban és mi lett ennek a következménye ? Az, a mit eddig alig ismertek az angol parlamentben: a legnagyobb parlamenti botrány. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a t. túloldal még erre a térre is hajlandó átmenni, ám tegye. Én örülni nem fogok neki, mert óhajtom, hogy valósággal komoly tanácskozás színhelye legyen e parlament; de ha ez történik, nagyon természetes, hogy azoknak, a kiknek kötelességükben áll a parlamentarismus felett őrködni és a kik a parlamentarismast nem egy párt monopóliumának tekintik, hanem annak, hogy a kisebbségnek szava és hangja legyen, kötelességük mindent elkövetni az ilyféle merényletek ellen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, azok közé tartozom, a kik ha tőlük függne, mindent megtennének arra nézve, hogy egy oly fontos javaslat, mely megérdemli a beható tárgyalást, a legbehatóbban és az egymás iránti engesztelékeny hangulatban mennél tárgyilagosabban és mennél inkább azzal a tudattal tárgyaltassék, hogy Magyarország képviselőháza