Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-546
408 546, » rs «*g'» s w*» 1891< chiája, mi az Önök dinastiája, ha a történelmi múltnak alapját és jogosultságát tagadják? (Tetszés a szélső baloldalon.) Kifejtette továbbá, végig menve beszédében a görög és a római köz társaságok múltján és az összes emberiség történetén, hogy a szabadságnak első csírája a megyék, a községek és városok autonómiájában rejlik; hogy a parlamentarismus igazi önkormányzat nélkül képzelhetetlen; mert nem a parlamentek adták meg ezen testületeknek az önkormányzatot, hanem megfordítva: minden valóban szabad országban az önkormányzat teremtette meg a parlamentet. Midőn ezeket olvastam Castelar beszédében s eszembe jutottak az önök folytonos hivatkozásai a parlamentarismusra; és hogy önök ellenünk állítólag a parlamentarisrnus nevében küzdenek: akkor valóban nem birtam magamban egy mosolyt elnyomni. Áttérve tulajdonképeni feladatomra, habár csak röviden fogok vele végezni, hogy benyújtott módosítványom mellett még néhány szót felhozzak, mindenek előtt megjegyzem, hogy valóban eredeti és szembeszökő dolog, hogy Vadnay Andor t. képviselő ár, a ki most úgy látszik a nap hőse kezd lenni, akkor, midőn tegnap nagyfontosságú módosítványát benyújtotta, szemrehányásokat tett nekem, hogy az 1. §-al szemben benyújtottam azon módosítva nyomat, mely merőben elvi ellentétben áll a javaslattal. Engedelmet kérek, hiszen önök maguk magával a t. ministeielnök úrral együtt megerősítették, hogy ezen egész javaslatnak lelke az első szakasz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ezt önök annyira megerősítették, hogy én már múltkori beszédemben jeleztem, hogy meggyőződésem szerint a t. kormányelnök úr bőségesen beérné az 1. §-al és hogy ha az elfogadtatnék, szívesen adna akár három havi szünidőt is. Áz volt pedig czélja Vadnay Andor t. képviselő úr módosítványának, hogy ő maga bebizonyítsa saját módosítványával, hogy milyen rendkívüli fontossággal bír az 1. §. és mégis csodálkozik, hogy mi, a kik ép ezen elv ellen küzdünk, mert épen az ellenkezik mélyen gyökerező meggyőződésünkkel, ép ez alkalomból nyújtottuk be ezen módosítványt. Az igen t. ministerelnök úr e napokban tartott utolsó beszédében egyebek között hozzám fordulva azt mondotta, hogy ő meg fogja nevezni a gyermeket saját nevén és meg fogja mondani nyíltan, hogy ő tudja, mi az, a mi minket oly merev és daezos ellenállásra bír ezen javaslattal szemben. Értelme felszólításának az volt, hogy féltjük kerületeinket, mert nagy nyomást, erőszakot íog gyakorolni kerületeinkben. Véghetetlenül sajnálom, hogy Magyarország kormányának élén álló férfiú oly kisszerű okokat képes tulajdonítani egy komoly és augusztus 5-én, szerdán, nagy eszmékért küzdő pártnak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék elhinni igen t. ministerelnök úr: ha a kerületekre való utalás egyáltalán nyom valamit a latban, e kérdésben nálunk nem subjeetiv okokból nyom akkor sem ; hanem azért, mert nagy stilyt helyezünk arra, hogy hazánkban végre-valahára megvalósxiljon a parlamentarismus, mely valóvá csak akkor fog válni, ha a választások tiszták és minden erőszaktól és hivatalos nyomástól mentek lesznek. Mi tehát nem a saját kerületeink, hanem általában a kerületek választásainak tisztasága érdekében szóltunk, a mikor mi a kerületekről beszéltünk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez azonban csak mellékes; ez csak egyik érv, a miért mi e javaslatot ellenezzük. A főok, a miért mi azt ellenezzük, a közszabadság érdeke, a melyet mi megtámadva látunk. Úgy van! a szélső baloldalon.) A főok a nemzetnek egyik legsarkalatosabb joga, a mely ily alakban, mint specialitás, évszázadok óta áll fenn hazánkban; a mely abban talál kifejezést, hogy az állam nem a kormány és a korona; hanem az állam maga a nemzet: következőleg az államnak minden ténykedésében kell, hogy maga a nemzet részes legyen egyik vagy másik alakban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen nagy elvet látjuk megtámadva : és ez az, a mi bennünket nagy küzdelemre sarkal. Azután a főok, a melyet mindnyájan kiemeltünk, az az aggodalom, a melylyel bennünket e javaslat eltölt a jövőre való tekintetből, a melyet magyar politicusnak egyetlen egy lépésnél sem szabad szem elől téveszteni. Mi csak ezt teszszük: szem előtt tartjuk a jövő eshetőségeit és végtelenül fájlalnók, ha e javaslat elfogadása által kiesavartatnék a nemzet kezéből az a fegyver, a mely számt talán alkalommal hatékony véderőnek bizonyúiés bizonyulna, ha szükség lenne rá, a jövőben is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, hogy megjegyzéseimet készületlenül, rapsodice teszem meg. Lehetetlen, hogy egy rövid megjegyzést ne tegyek Dárdai Sándor t. képviselő úr minapi felszólalására, a melyben azt a merész feladatot vállalta magára, hagy a javaslat pénzügyi oldalát részletesen fejtegette és kimutatta, hogy a közigazgatás e javaslat folytán nem lesz drága, sőt a többi országokhoz képest Magyarországon a legolcsóbb lesz. Először bátor vagyok megjegyezni, hogy a javaslat pénzügyi oldalára kétszeri felszólalásomban pár vonással én is rámutattam. Részletekbe nem bocsátkoztam és azt nem tehetném most sem, ha egészen el is volnék készülve és kezeimnél volnának az adatok; mert akkor, midőn maga a ministerelnök úr határozottan kijelenti, hogy a pénzügyi bizottság által előterjesztett
