Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

546. országos ülés 1891. augusztus 5-én, szerdán 409 pénzügyi adatok csak hozzávetőlegesek, hogy azok iránt senki sem vállal kezességet: hiába­való minden számítgatásunk. Ha a t. ház vissza­gondol arra, hogy a t. ministerelnök űr mily eredményeket mutatott fel pénziigyminister ko­rában a számbelileg, költségvetésileg megálla­pított előirányzathoz képest: elképzelheti, hogy milyen lesz az eredmény most, midőn a minister­elnök úr előre megmondja, hogy az összegek csak hozzávetőlegesek. Ez az egyik ok, a miért a pénzügyi rész­szel tüzetesen foglalkozni egészen helyén való volt. A második dolog pedig az, hogy igen furcsán járt el Dárdai Sándor képviselő úr ; a ki előadói minőségben ült itt, midőn Magyar­ország budgetjét Francziaország és nem tudom melyik más országok budgetjével hasonlította össze, fel nem említvén azonban azon rovatokat, fi melyek nálunk a belügyi tárczában vannak, más budgetekben pedig egészen más rovatokban fordulnak elő, így például a rendőrségi rovat Francziaországban egészen önállóan kezeltetik; és a, tébolydák sincsenek a belügyi tárczában: tehát hiányzik minden alap. Egyébiránt röviden csak azt az egy meg­jegyzést teszem Dárdai Sándor t. képviselő úr felszólalására, hogy én tisztelem az ő művelt­ségét, buzgóságát, szorgalmát; de nem lehet politikai leczkét elfogadni egy olyan törvény­hozótól, a ki saját beszédében eonstatálja, a mi köztudomású, hogy 1879-ben határozottan az államosítás mellett szólalt fel; 1886-ban a választási rendszer mellett küzdött mint előadó és mint muni­cipalista lépett fel; 1891-ben aztán megint mint államosító foglalja el az előadói széket. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy elvet, következetességet , politikai felfogást tanuljunk ilyen törvényhozótól, azt csakugyan nem értem. (Helyeslés a szélső hal­oldalon.) T. ház! Keresztülmentünk egy nagy vitán. Én ma is azt mondom, a mit már a múlt alka­lommal mondtam, hogy e vitát majd meg fogja ítélni az utókor, de obstructionak csak gonosz nyelvek nevezhetik azt. (Élénk derültség a jobb­oldalon. Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A ki fáradságot fog magának venni az elmondott beszédek elolvasására, lelkiismeretesen nem fogja állíthatni, hogy azok olyan beszédek vol­tak, a melyek csak azért mondattak el, hogy beszédek legyenek. Hivatkozom az általános vita folyamán elmondott beszédekre, mint pél­dául b. Prónay Dezső Irányi Dániel, Győry Elek beszédeire. (Felkiáltások jobb felől: Hát a Szendrey Gerzsonéra! Élénk mozgás a szélső bal­oldalon.) Minthogy önök tagadják, hogy nem volt obstructio, megmondom: igenis volt; de csak KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXVI. KÖTET. egyetlen egy napon. E fölött pedig már a leg­közelebbi jövő fog ítélni, nem kell várni a késő utókorra. Ez tudniillik akkor volt, midőn az ellenzék minden oldaláról egy igen előzékeny javaslat tétetett azért, mert az ellenzék maga is óhajtotta, hogy a parlament minél nyugod­tabban, minél tisztességesebben jusson ki a bonyohrlt helyzetből. Tettünk olyan indítványt, a melyről el voltunk készülve, hogy azt úgy a kormány, mint a t. többség tárt karokkal fogja fogadni; és mintán akkor a t. ministerelnök úrban a legnagyobb dacz ébredt fel s azt a leghatározottabban visszautasította: erre a pro­vocatiora egy napi obstructioval feleltünk, mint méltóztatnak emlékezni , a három névszerinti szavazással. (Mozgás a jobboldalon.) De ezt az egy napot kivéve mi becsületes meggyőződé­sünk szerint elvekkel és érvekkel igyekeztünk a javaslat ellen álláspontunkat kifejteni. (Ellen­mondás és derültség a jobboldalon. Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Bartha Miklós: Ezt nem szabad kétségbe vonni ! Helfy Ignácz: Ezt lehet túlkiabálni, de eltagadni nem. És most, midőn a vita befejezésénél vagyunk, kötelességemnek tartom azt az igaz tényt con­statálni, hogy constatálva legyen a nemzet előtt, a mint constatálva lesz majd az utókor előtt, hogy mi nem daczból küzdöttünk, nem személy ellen küzdöttünk; hanem küzdöttünk azért, mert mélységes meggyőződésünk szerint, ha ez a javaslat törvénynyé válik: el fog következni egy idő, midőn a nemzet azt keservesen meg fogja bánni (Úgy van! a szélsőbal felől.) Ám mi teljesítettük erőnk szerint köteles­ségünket; teljesíteni fogjuk a jövőre is a sze­rint, a mint a helyzet és körülmények alakulni fognak. A felelősséget önökre hárítjuk, midőn e szakaszt Magyarország törvénykönyvébe akar­ják iktatni. Midőn ezt kijelentem, bátor vagyok egész nyugodt lelkiismerettel újból elfogadásra aján­lani benyújtott módosítványomat. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezett­nek nyilvánítom. Következnék a szavazás; 22 képviselő úr azonban ezt holnapra kívánja áttétetni. (Mozgás jobb felől.) A házszabályok szerint ez igenis kérhető és így a szavazás a 22 képviselő úr kívánatára holnapra tétetik át, még pedig az 1. §-ra be­adott összes indítványok és módosítványok felett. (Felkiáltások joV> felől: Halljuk a kérdést!) A kérdést czélszerű lesz most megállapí­tani, hogy a képviselő urak az iránt tájékozva legyenek. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom