Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

5Í6. #rszágos ülés 1891 augusztus 5-én, sserdán. 497 gyok, hogy miután az 1. §-nak elvi jelentőségű tartalmára vonatkozólag úgy a közigazgatási bizottság álláspontját, valamint egyéni nézetemet már két alkalommal, t. i. a május 29-én tartott bevezető felszólalásomban, valamint az általános vita bezárta után Julius 10-én volt szerencsém a t. ház előtt ismertetni, ezekre felesleges nek tartom most kiterjeszkedni. (Halljuk .'Halljuk!) A mi azokat a módosítványokat illeti, a melyek az 1. §-hoz beadattak, van szerencséin kijelenteni, hogy Helfy Ignácz képviselő úr módosítványát, miután az az 1. szakasz?zal homlokegyenest ellentétben áll s miután az már az általánosságban való elfogadás iránti szavazás által befejezést nyert, a bizottság részéről el nem fogadhatom. (Helyeslés jobb felől.) Hasonlókép nem fogadhatom el sem Simonfay János, sem Vécsey Endre csekély jelentőségű módosítványaikat sem. (Helyeslés a jobboldalon.)\ Ellenben, miután az a módosítvány, a melyet Vadnay Andor képviselő űr tegnap benyújtott, a szakasz eredeti rendelkezésével nem ellenkezik, a közigazgatási bizottság részéről kijelentem, hogy ennek elfogadása ellen nincs észrevételem. (Helyeslés jobb felől.) Tovább nem kívánom igénybe venni a t. ház türelmét, hanem kérem: méltóztassék az 1. §-t Vadnay Andor képviselő úr módosítványával elfogadni. (Helyeslés a jobbold Ion.) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: Tisztelt képviselőház! Ez alkalommal csak arra akarom kérni a t. házat, hogy a Vadnay Andor képviselő úr által benyújtott módosítványt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Felkérem pedig erre a t. házat azért is, mert a szakasz magában véve úgy szövegezve, a mint Vadnay Andor képviselő úr javaslatba hozza, teljesen megfelel a helyzetnek, a mennyiben nemcsak ezen törvény keretén belül fognak az illető önkormányzati közegek közreműködni, hanem van számos törvény, mely az iránt rendelkezik, hogy az önkormányzati elemek miképen gyakoroljanak befolyást a közigazgatásra. Gr. Károlyi Gábor: Ne hagyd magad Schlesinger! (Derültség a szélső baloldalon. Nagy mozgás jobb felől.) Elnök: Csendet kérek. Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Hogy ne említsen az adókezelési törvényt, egész sorozata van az ily törvényeknek: így a közutakról szóló, így az, mely a szőnyegen levő törvényjavaslattal szoros öszszefüggésben áll, t. i. a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat, melynek intézkednie kell az önkormányzati elemek befolyásáról a közigazgatásra. Már ezeknél fogva is indokoltnak látom Vadnay Andor képviselő úr módosítványát; de ezen kivül ajánlom azon okból is, melyet a töryényjavaslat további tárgyalása folytán a t. háznak előadni fogok. Ezek után kérem: méltóztassék az 1. §-t Vadnay Andor képviselő úr módosításával fogadni el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: HeTy Ignácz képviselő urat illeti a szó. (Mozgás a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Mindenekelőtt kénytelen vagyok bevallani, hogy a lehető legnehezebb helyzetben vagyok e perez ben, már azért is, mert nem voltam elkészülve arra., hogy a zárszót ma kelljen megtartanom és mert jegyzeteim közt, melyeket ez alkalomra készítettem, különösen van egy, melyre nagy súlyt helyeztem és a melyre meg vagyok győződve — a t. ház is nagy súlyt helyezett volna. Ez a jegyzet magában foglalja Castelar Emilnek egy épen e tárgyról tartott fontos beszédét. Én azt hiszem, hogy Castelar Emil oly individualitás az államtudományban és a politikában, hogy az ő szava oly nyomatékkal bír, hogy azon | reményt tápláltam, hogy ha az én gyenge szavam nem, annak a nagy embernek a szava talán hatással lett yolna önökre is. Fejből emlékszem két mondására s engedje meg a t. ház, hogy elmondandó rövid beszédemet ezen két mondásának idézésével kezdjem. (Halljuk! Halljuk!) Ép úgy, mint mi 1870-ben, megváltoztatták szabadelvű irányban a közigazgatási rendszert Spanyolországban. Azaz arány azonban Castelárt nem elégítette ki; tehát küzdött ellene, mert sokkal többet akart. Később, 1879-ben, egy Szapáry-féle kormány meg akarta változtatni az 1870-iki törvényt retrográd irányban s akkor Castelar Emil abban a nehéz helyzetben találta magát, hogy kénytelen volt védelmére kelni egy törvénynek, melyet annak idején a legveszedelmesebben ostromolt. Körülbelül ugyanabban a helyzetben volt, melyben mi vagyunk ma, kik 1870-ben nem értük be az akkori közigazgatási rendezéssel; ma pedig kénytelenek vagyunk azon álláspont mellett küzdeni. Ilyen lévén a helyzet, ez értelemben tartotta Castelar ezen örökbecsű beszédét, melyben bevezetőleg hivatkozott a spanyol megyék történelmi fontosságára s erre a túlsó oldalról valaki — nem hittak Szalavszkynak az illetőt, hanem beszédének tartalma körülbelül hasonlított ahhoz, a mit a t. államtitkár úr mondott megyéinkről — kigúnyolta a megyéknek egész történelmi múltját és megértette, hogy a mai modern világban ezekre nem kell súlyt helyezni. Erre Castelar azt a phrásist dobta oda a kormánynak és a kormánypártnak, hogy hiszen a szabadságoknak legtörténetibb és legantiquabb része épen a municipalis szabadság s ez képezi mindennek alapját; s ha önök ezen intézménynek nagy történelmi volta iránt semmi érzékkel nem bírnak, kérdem önöktől, akkor mi az önök monar-