Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

406 546. országos ülés 1891. augusztus 5-én, szerdán. feleljetek, miféle polgári erény volna képes ily komédiának ellenállani ?« Ezen személyes uralomnak megfelelő azután, t. ház, a képviselőháznak jelen tárgyalása is. Mi előállunk érvekkel az igazság erejétől áthatva s attól buzdítva és késztetve; és az önök részéről hallgatással találkozunk, vagy pedig hogyha néha-néha feláll a t. ministerelnök úr, akkor azután érvek helyett egyszerűen Tacitusi rövidséggel és épen nem Tacitusi classicitással surran át a legkényesebb és legnehezebb kérdések felett. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És valósággal ismét Eduárd Laboulaye-re hivatkozhatom, a ki azt mondotta: »Chatain és Campden ellenébe érvelni nem volt könnyű dolog, de annál könnyebben lehetett nekik felelni; vannak mindenféle kérdésnél használható és mindig kész parlamentaris sophismák és midőn a gyülekezet indolens, szenvedélyes vagy servilis, e sophismák annál inkább hatnak, mert a nagy és nemes feleleteket csak nagy és nemes szellemek képesek megérteni.« Ily recipe szerint válaszolnak a túloldalról is a mi megdönthetetlen érveinkre; hanem azért azt hiszem, hogy ma már a t. ministerelnök ár személyes uralmának a napj'ai is meg vannak számlálva. Az igen t ministerelnök ár ma körülbelül oly helyzetben van, a milyenben volt Ulivier íranczia ministerelnök 1870. augusztus 11-én, a mikor a weissenburgi, a wörthi és a forbachi csaták után egészen biztosan állott elő és szónoki phrasisaival azt bizonyítgatta, hogy hiába vádolják őt vereséggel, mert a francziák megverve nincsenek és ugyanakkor délelőtt még többséget kapott; de már délután nagytöbbséggel leszavazták. T. képviselőház! A személyes uralom nem is állhat fenn sokáig. Sok személyes uralmat ismertünk már. Ilyen volt, hogy csak néhányat említsek, 1870-ben III. Napóleoné, 1848-ban Guizoté, 1783-ban North lordé és 1830-ban Polignaeé, 1859-ben Baché. utána Sehmerlingé és a maga idején Tisza Kálmáné és ilyen Szapáry Gyuláé; de mindezek a személyes uralmak megbuktak, mert mint egy franczia író mondja: a személyes uralomnak az az egyik gyengéje, hogy a mikor ingadozni kezd, akkor a va-banque politikáját űzi és ez okvetlenül a romlás örvényébe sodorja a személyes hatalomnak a birtokosait. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Rá kell még térnem röviden Vadnay Andor t. képviselőtársam beszédjére is. (Halljuk! Halljuk!) Ő folyó hó 4-én tartott beszédjében szólt azon kérvényekről, melyek a függetlenségi párt részéről az ország minden részébe küldettek; és többek közt azt állította, hogy a mi pártunk 20.000 példányban nyomatott blanquette-ákat és ugyanazon számban küldötte azokat szét. (Halljuk! Halljuk!) Mondhatom, hogy t. képviselőtársam a numerusban kissé megtévedett, a mennyiben nem 20 ezer példányban nyomattak azok a kérvényminták, hanem csak ötezerben és még azon ötezer példány sem küldetett szét mind, még jelenleg is igen szép készlet van; és ha netán t. képviselőtársam tapolczai függetlenségi párti választói számára kérne ilyen blanquette-ákat, egy pár száz darabbal még szívesen szolgálunk neki. (Helyeslés és derültség a szélsőbalon.) És még csak annyit vagyok bátor megjegyezni ezekre a blanqnettákra vonatkozólag, hogy egyáltalán nem lehet azt a hatszáz s egynéhány kérvényt, melyet Vadnay t. képviselőtársam említett, olyan nagyon kicsinyelni, mert ha azokat megtekinti, akkor azt fogja tapasztalni, hogy azok túlnyomó része nem a mi kerületeinkből jöttek, hanem az önök kerületeiből, mert hiszen számos oly kerület, melynek képviselői függetlenségi és 48-as pártiak, azt mondotta: »Arra, hogy mi kérvényezzünk a képviselőházhoz, semmi szükség sincs, mert hiszen ott van a mi képviselőnk, az majd kifejezést fog adni meggyőződésünknek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja azután még Vadnay Andor t. képviselőtársam, hogy ha oly nagy súlyt helyezünk a kérvényekre, akkor vájjon, midőn az elkeresztelési ügyben érkeztek a kérvények oly nagy számban, vájjon akkor Irányi Dániel t. képviselő úr miért nem állott fel és mért nem követelte itt a házban a kérvényekben nyilatkozó »országos« közvélemény repraesentálását? Figyelmeztetem igen t. képviselőtársamat, hogy mielőtt ilyen állításokat teűné, ha jelen nem volt az ülésen, legalább igyekezzék a naplóból meggyőződni, hogy a házban mi történt; mert épen Irányi Dániel t. képviselőtársunk az elkeresztelési kérdésben egyenesen a beérkezett kérvények petituma értelmében nyilatkozott itt a képviselőházban; s így Vadnay Andor t. képviselőtársam ebbeli megjegyzése teljesen elesik. Ezek megjegyzése után, t. ház, kijelentem, hogy az 1. §-t nem fogadom el, hanem csatlakozom a Helfy Ignácz képviselőtársam által beadott módosítványhoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra nem lévén senki feljegyezve, ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a bizottságelőadóját és Helfy Ignácz képviselő urat, mint a kinek ellenindítványát több képviselő aláírta, Az.előadó úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Perczel Dezső, a közigazgatási bizottság előadója: T. ház! Azon helyzetben va-