Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

546. országos ülés 1891. augusztus 5-én, szerdán. 403 jelölési törvény. Törüljük el ezt és a hivatalviselés mindenki számára hozzáférhető lesz. Azt mondja a ministerelnök úr, hogy állandó életpályát fog képezni. Én figyelemmel kísértem a közéletet és azt láttam, hogy ha a választott tisztviselő megfelelt hivatásának, kellő szakképzettséget, lelkiismeretességet és a mi fő, becsületességet tanásított, soha kárát nem vallotta, hanem mindig előléptették. (Úgy van! a szélsőhalon.) Én is egyik szerény példája vagyok e jelenségnek és a közönség e téren szerzett érdemeimet kissé túl is becsülte. Végre azt mondja a ministerelnök úr: »Á legfőbb érv, a melyért mi a közigazgatás államosítását óhajtjuk, az, hogy közigazgatásunkban lehetséges legyen a helyes és biztos ellenőrzés gyakorlása. Ezen ellenőrzés pedig gyakorolható lesz a törvényjavaslat szerint két irányban. Először a felebbvalók által, a kik közvetlenül fognak ellenőrzést gyakorolni s irányt szabni a tisztviselők működésének; de ennél sokkal sikeresebb ellenőrzést fog gyakorolni maga a törvényhatóság, mely hatályosabban fog ezen jogával élhetni kinevezett közegekkel, mint olyanokkal szemben, a kik választás útján nyerték hivatalukat.* Ez az egész, t. ház, nagy humbug. A" helyes és biztos ellenőrzés gyakorlása eddig is biztosítva volt a kormánynak; de nemcsak biztosítva volt, hanem kötelességévé is volt téve; és mindazon hibák, melyek ezen kötelességmulasztásból felmerültek, nem a választóközönségre, vagy a választásokra vihetők vissza hanem magára a kormányrendszerre; mert ha a kormány nem akarta volna, hogy hibák legyenek, akkor azok elő nem fordiiltak volna, vagy legalább nem oly tömegesen, hanem szórványosan. (Igazi Úqy vem! a szélső haloldalon.) Minden felébb valónak — hiszen a kormány most is felebbvalókkal működik — megvolt a fegyelmi bírósága eddig is a közigazgatás terén. A községi elöljárók felett a fegyelmi bíróságot a szolgabíró képezte, bizonyos ügyekben az alispán; a szolgabíró felett az alispán és a megyei közgyűlés. Az alispánnak is volt fegyelmi bírája, csak a főispánnak nem: és higyje el a t. ház, hogy az nagy baj volt, hogy a főispánnak nem volt fegyelmi bírája. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Nem az a baj, hogy a vármegyei közigazgatás rossz és hogy azon kell javítani, hanem rosszak a közerkölcsök : én azt hiszem, hogy ezeken kell javítani. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Üj nemze déket kell ezen országnak nevelni; akkor fogjuk elérni a ezélt. Most szünetel minden; a bűnök burjánoznak és fognak is mindaddig, míg annak tudatára nem ébredünk, hogy erős államot csak tiszta erkölcsök alapján lehet felépíteni. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Van ezen törvényjavaslat 1. §-ának egy másik nagy hibája is, a mely miatt Magyarországon, a mint már beszédem elején kijelentettem, ez a megfojtott gyermek többé fel nem támadhat. Nem támadhat fel pedig azért, mert pénzügyi körülményeink ezt nem engedik. A béke áldásának hatása alatt a legközelebb múlt időkben a földbirtokos osztály legnagyobb része, mert tudott a közügyek iránt túlságosan érdeklődni, helyzetét fel nem ismerte, meglehetősen kipusztult. A nagyközönség folyton újabb és újabb törvények áldásában részesült, melyek közvetlenül nem jelentették ugyan a közteherviselés emelését, de ma már mindenki tudja, hogy apródonidnt oly súlyosan nehezedtek az adózó polgárok vállaira, hogy ma már az egész élet nem egyéb, mint küzdelem. Ha mi az állapotokon akként akarunk segíteni, hogy új ibb — nem úgy, mint a pánzügybizottság* jelentésében contemplálva van, 1.600,000—de mondjuk talán 10 —16 millió forintra menő költ-égés apparátust akarunk berendezni, akkor ne csodálja senki, ha itt új magyarok fognak támadni; ne csodálja senki azt, hogy ez a kormány, mely erős akar lenni, nem képes gáfat vetni az Amerikába való kivándorlásnak,úgy, hogy a föld termő területei ott hevernek műveletlenül, mert hiányzik, munkás kéz. Ennek az lesz az eredménye, hogyanyomor nemcsak a köz-, hanem a magánélet szentélyeibe is be fog hatolni. Én ezen állapotokat perhorrescálom és a mennyire tőlem telik, el akarom azokat távolítani és különösen beakarom váltani választópolgáraimnak adott azon szavam ;t, hogy csekély tehetségemet az ország függetlenségének biztosítására és az időközönkint elviselhetetlenné vált közterhek leszállítására fogom fordítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S urnthogy az 1. §-ban ennek épen az ellenkezőjét látom, azt úgy, a mint van, el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban határozati javaslatomat beterjeszteném, a mai helyzethez van még néhány szerény szavam. (Halljuk! Halljuk!) A mai hírlapok ugyanis azon körülményt jelzik, hogy a t. ministerelnök úr és pártja egy új»bb honmentési eszmét talált fel, a mennyiben meg fog elégedni, ha az 1. §. letárgyaltatik és Vadnay Andor t. képviselő úr módosítványával szavaztatik meg. Ezután következnék egy második szakasz, a melyben a kormány bizonyos garanti.ilis törvények beterjesztésére utasíttatnék. Minthogy nem szoktam gyakran felszólalni, engedje meg a t. ház. hogy e dologra nézve is röviden jelezzem álláspontomat, (Halljuk! Halljuk!) kijelentve azt, hogy ez nekem teljesen egyéni nézetem és meggyőződésem, s hogy pártomtól e tekintetben semmiféle megbízást nem nyertem. Én azt hiszem, hogy ez a t. ministerelnök úrnak 51*