Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

404 548. országos ülés 1891. augusztus 5 én, szerdán. nem egészen törvényes, nem egészen szabályos és minden esetre nem helyes felfogása. Nem pedig azért, t. ház, mert a törvényjavaslattal ily könnyedén elbánni most már nem lehet, Annak csak egy módja van, hogy a tisztesség megmentésével szabaduljunk meg a dologtól: és ez az, hogy a törvényjavaslatot levétetik a napirendről. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hogy egy szakaszt megszavazzunk, azután egy másik szakaszt proponáljunk, a többit pedig elhagyjuk, ezt tiltják a házszabályok is. Mert a házszabályok 156. §-a azt mondja, hogy a beterjesztett törvényjavaslat először általánosságban, azután pontonkint tárgyalandó. Egy áj szakasz proponálásával tehát a czélt elérni nem lehet, mert a régi szakaszokat mind végig kell tárgyalni: Ezt a szakaszt támogatja a házszabályok 186. §-a is, mely világosan kimondja, hogy a szakaszonkinti tárgyalás után harmadszori felolvasásnak van helye, tehát ez is szakaszonkinti tárgyalásról rendelkezik. S ez igén természetes; mert ha a többi szakaszok részletenkint nem tárgyaltatnak, az első szakasz elvi jelentősége és azon horderő, melylyel az az államélet alakulására hatni fognak, fel nem ismerhető, nem különösen a nagyközönség által, mely már akkor félrevezetve látta magát, midőn a törvényjavaslat czímében a közigazgatási bizottság által az vétetett fel, hogy e törvényjavaslat a vármegyei közigazgatás rendezését tartalmazza s íme már az 1. §-ban az mondatik, hogy »a közigazgatás állami feladatot képez a vármegyékben«. Ez szép rendezése a vármegyéknek. (Igaz.

1 Úgy van! a szélsőbalon.) Én, t. ház, ezt a szakaszt, a mint már kijelentettem, el nem fogadom, hanem épen azért, mert Vadnay Andor t. képviselőtársain maga is csak stylaris módosításnak jelezte az »a« szócska módosításképen való beleszúrását: bátor vagyok ahhoz egy rövid módosítást elfogadásra ajánlani, a mely következőképen szól: (Halljuk! Halljuk! (Olvassa): »Az eredeti első szakaszból, Vadnay Andor képviselő úr módosításában jelzett »a« betű mellőzésévei a következő szavak: »ezen törvény korlátai között« hagyassanak ki.« (Helyeslés a szélső balon.) Midőn e módosításomat elfogadásra ajánlanám, újra kijelentem, hogy a szakaszt el nem fogadom, hanem csatlakozom Helfy Ignácz t. képviselőtársam módosítványához; és az esetben, ha az övé el nem fogadtatnék, a magam módosítását kívánom szavazás alá bocsátani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök! A módosítvány fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa). Elnök : Ki következik ? Madarász József jegyző: Horváth Ádám! (Halljuk ! Halljuk!) Horváth Ádám: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy a törvényjavaslatnak első szakasza felett való vita ilyen nagy mérveket öltött, azt hiszem, igen természetesnek fogja találni mindenki, mert ezen törvényjavaslat első szakaszában van letéve azon alapelv, hogy ezentúl a közigazgatási tisztviselők ne választás, hanem kinevezés útján nyerjék hivatalaikat; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s minthogy mi, a kik ezen oldalon ülünk s a függetlenségi s 48-as párthoz tartozunk, a kinevezési rendszert közigazgatásunk és hazánkra nézve károsnak tartjuk: minden érvet fel szándékozunk hozni a végre, hogy önöket, ha lehet, meggyőzzük arról, hogy hazánkban a választási rendszer határozottan helyesebb, mint a kinevezési rendszer. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Erre vonatkozólag már az általános vitánál is előadtuk érveinket; én azon érvek ismétlésébe nem akarok bocsátkozni, hanem csak röviden néhány kérdést akarok még azokhoz fűzni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Sokszor felmerült itt a képviselőházban xxgy az általános vitánál, min* az 1. §. tárgyalásánál, hogy: lám az igazságszolgáltatást csakugyan megjavította azon körülmény, hogy az igazságszolgáltatást nem választott, hanem kinevezett tisztviselők kezelik. Én, t, ház, próbát ajánlok, nem ugyan olyan próbát, a melynek teljesítését várnám és kívánnám, hanem csak olyat, hogy képzelje el magában bárki azt, hogy az igazságszolgáltatásnál megmaradna a kinevezés, de a tisztviselők létszáma oly arányban apasztatnék, hogy azok száma megfelelő lenne a választott közigazgatási tisztviselők jelenlegi létszámának; azután ezen igazságszolgáltatási tisztviselőknek a nyakukba varrnának annyi teendőt, mint a mennyi ma van a választott tisztviselők vállán; s azután oly szabadjára hagynák őket, kitéve mindenféle önkénynek, mint ki vannak téve a választott tisztviselők: akkor be fogná látni mindenki, hogy az igazságszolgáltatásnak nagyon is, talán túlzottan is hirdetett jósága a minimumra sülyedne alá. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szóval, t. ház, ebből is látszik az, hogy aí igazságszolgáltatást egyátalán nem a kinevezési rendszer behozatala tette jóvá, hanem jóvá tették más intézmények, a melyeknek ellenségei és ellenzői mi sem vagyunk, sőt azok behozatala által a mai közigazgatás javítását és reformálását mi is kívánjuk. (Úgy van! a szélsőbalon.) De nem tekinthetjük egyáltalában a kinevezési