Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

402 546, országos ülés 1891. angasztns 5-én, szerdán. Most foglalkozni akarok, mint említettem, a t. ministerelnök úr és Vadnay Andor t. képviselőtársam beszédének némely részeivel. A t. ministerelnök úr beszédében maga elismeri, hogy a törvényjavaslatnak ezen szakasza positiv intézkedést nem tartalmaz, csak elvi kijelentést foglal magában és ezzel elismeri, a mit én magam is mondok, hogy e szakasz nagy fontosgsággal bír. És csakugyan ez a szakasz vonja meg a határt közöttünk és a t. táloldal között Ennél váltottuk mi be program munkát, melyet választóinknak adtunk; és ennél a szakasznál vonják önök vissza programmjukat. Érveket akar felhozni a t. ministerelnök úr a törvényjavaslat 1. §-ána,k támogatására és azt mondja, hogy azt, a miért kívánják ők a tiszt viselők kinevezését, már eddig kifejtették s már az általános vita alatt többen e párt tagjai és a törvényjavaslat pártolói közül azt jelezték. No már, t. ház, hiszen, hogy mi miért nem fogadtuk el általánosságban a törvényjavaslatot és különösen miért nem fogadjuk el az 1. §-t, a mely csakugyan elvi jelentőségű, ennek komoly indoka van. Már azon beszédek, melyek a ministerelnök úr kijelentése szerint a t. túloldalról érvül felhangzottak, igazán, komolyan nem vehetők. Az országnak egy tekintélyes nagysága — egész tisztelettel adózom személyének — gróf Károlyi István azt mondta az általános vitában, hogy ő azért fogadja el a javaslatot, mert a válaszfal ledőlt, tudniillik az a válaszfal, a mely őt eddig a szabadelvű párttól elválasztotta. T. ház! Én ezen válaszfalnak romjait egyáltalában fel nem fedezhetem. Az a néhány kép viselő, a ki a szabadelvű p rtból kilépett, azt gondolom, nem igen támogatta abban a pártban a corruptiot, a mit az igen t. gróf úr mindig perhorrescált. De menjünk tovább. A nemzetnek egy hasonlólag nagy embere, Horvát Boldizsár, mindent elmondott e törvényjavaslattal szemben, minden részében rossznak tartotta, de elfogadta azért, mert az határozott lépés az államosítás felé. Hiszen épen azért veszélyes e törvényjavaslat ránk nézve, mert határozott lépés az államosításhoz; mert nekünk e szó, »államo ítás«, azt jelenti, hogy a mi intézményeink legyenek hasonlók az Ausztriáéval, hogy mentől előbb egybeforrhassunk, mentől előbb belemenjünk az egységes birodalmi tanácsba; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) épen azért, hiába jön e kijelentés magas bekről, én kénytelen vagyok a maga értékére leszállítani. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A nagy emberek közt olyanok is voltak, a kik nem nyilatkoztak. Itt van pl. az igazságügyminister úr. De kinyilatkoztatták a lapok és neki tulajdonítják azt, hogy ő mondta volna, hogy fogyatékos a törvényjavaslat Hogy fogyatékos, azt mi már régen bebizonyítottuk; én csak hivatkozom az ő kijelentésére; de hogy fogyatékos, legjobban bebizonyította a t. túloldal akkor, midőn tegnap a pártconferentián még fogyatékosabban elfogadta és hajlandókétszakaszszal beérni az egész törvényjavaslatból. Volt olyan a túloldalon az érvelők között, ki azt mondotta, hogy ő azért fogadja el az államosítást és azért nem pártolhatja az önkormányzati rendszert, mert Árpád apánk nem a nyerge alatt hozta azt be; no, t. képviselőház, ha ez is komoly érv, akkor bízzuk ezt a közönség ítéletére. Visszatérek most magára az első szakaszra, különösen arra a jelentőségteljes »a« szócskára, mely én szerintem nem annyira stylaris jellegű, mint inkább jelenti azt a körülményt, hogy annak következményei lehetnek. És én azért beszédem végével egy szerény módosítást is leszek bátor benyújtani, mely szerint az »a« mellőzésével e szók is »ezen törvény korlátai között« szintén kihagyassanak. A ministerelnök úr három érvet állított fel e szakasz védelmezésére, azt vitatván, először azért kívánja a tisztviselők kinevezését, hogy »mentesítsiik őket azon választók befolyása alól, a kiknek ügyeit a tisztviselők intézik, hogy ekként ily befolyástól menten tárgyilagosan intézhesék el majd az ügyeket « E befolyás sohasem fog megszűnni. E törvény által csak szaporodnék, úgy alulról, mint felülről. Mert példát nyújtott erre nekem a provisorium. Az a tisztviselő, a ki nem engedett magára befolyást gyakorolni alulról, de felülről annál többet, nem igen érvényesítette magát a közjó érdekében. így lenne ezentúl is. A második főérv a ministerelnök úr szerint az, hogy a közigazgatási pálya nemcsak egy szűk körnek nyittassák meg, hanem nyíljék meg mindazoknak, a kik kellő szakképzettséggel, teljes készültséggel bírnak arra, hogy e pályán üdvösen működhessenek és hogy ezen pálya nyitva legyen olyanoknak is, a kik abban nemcsak időleges, 3 — 6 évi elfoglaltatást, hanem állandó életpályát nyernek. Hiszen választási vagy kinevezési rendszer mellett, kik fogják a köztisztviselő állásokat betölteni ? Úgy képzelem, hogy magyar állampolgárok ; és minthogy a qualificationalis törvény megvan, csak arra képesített állampolgárok. Hát már kinek ne volna nyitva a közpálya'? Hiszen mindenki jogosítva van arra, hogy pályázzék egyik vagy másik közigazgatási állásra. Ennek csak az önök törvénye vet gátat: a ki-