Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

516. országos ülés 1881. augusztus ő-én, szerdán. 401 jelent. Egy ismeretes kötszó is van a magyar nemzet életében, az »és«. Azt hiszem, hogy a t. háznak nem kell bővebben magyaráznom, hogy a kettő közt mi a különbség. Míg az »és« szó kivívása által nemzeti jogokat véltünk szerezni; addig itt az »a« szócskával a nemzeti jogokat akarjuk eltemetni. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Nézzük közelebbről, t. ház, ezt az 1. §-t. Azt mondja, hogy a közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez. Én az állam területén előforduló bármely csekély mozzanatot, bármely csekély ténykedést nem tudok máskép képzelni, mint úgy, hogy az állami feladatot képez. Hiszen ez viszonos dolog: érdeke a honpolgárnak, hogy erős alkotmány, erős állam, erős kormány legyen; érdeke a kormánynak, érdeke az államnak, hogy erős, művelt, gazdagpolgárai legyenek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a viszon kölcsönösen hat egymásra. De ez nem lenne ezen törvényjavaslat által kifejtve, mert az csak egyoldalúlag fogja fel e viszont: nem tekinti a polgári jogokat, lianem csak az állami hatalmat, ón szerintem nem is az állami hatalmat, hanem a kormányhatalmat. És épen ezért tekinti a kormány a maga akaratát, nem pedig az állami akaratot, mert az állam akarata csak az lehet, a mi a polgároké, de a kormányok — jól tudjuk a múltból — sokszor ellentétbe helyezkedtek az állam akaratával. Igen természetes, hogy a kormány ezzel azt akarja, hogy közvetlenül általa kinevezett és tőle függő tisztviselőkkel a kormány akaratát sikeresebben végrehajtassa. Én magam is óhajtom, hogy az állami akarat a közigazgatás keretén belül sikeresen és pontosan végrehajtassák, mert az én végczélom, egy független Magyarország, csak úgy érhető el. De, t. ház, én itt azt a körülményt keresem, hogy a közigazgatási ténykedésben az állam és a polgárok jogai egymással akként vannak összeforrva, hogy azokat egymástól elválasztani aiig lehetséges ; és nem találom czélszeríínek, hogy ezen elemek egyike fel legyen jogosítva arra, hogy a törvényeket egyoldahnag végrehajthassa, igen, befolyást kell a törvények végrehajtásában az államnak, a kormánynak, de a kormányzottaknak is engedni; s ezt a nyugpontot igen helyesen találta meg a közönség a vármegyei közigazgatásban. Hiszen mik azok a közigazgatási ténykedések, t. ház? Ott vannak a ministeri tárczák, felsorolhatnám azokat ressortjaik szerint, de nem akarom vele a házat untatni, nehogy nem létező ideákkal vesződjenek, nem ugyan itt e házban, de künn a folyosókon. Rövid akarok tehát lenni és csak egy példát hozok fel. Az állami közigazgatás keretébe tartozik, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. azt hiszem, a katona-állítás is. Ez az állam joga, melynél fogva a szülők gyermekét annak idején a családi tűzhelytől kiszólíthatja a haza védelmére; de a míg ez a joga fennáll az i államnak, fennáll az egyes polgároknak is az a joga, hogy erőt gyüjthessenek maguknak a további időkre nézve. S ez miben áll? Abban, hogy bizonyos körülmények közt a család egyes tagjai a katonai szolgálattól visszatarthatok. Kérdem most, hogyha a közönség a vármegye eltörlése által kizáratik a közigazgatásból, miként fogja az a kormány egyeseknek vitális érdekét ápolni és támogatni? Nem alkotmányos kormányzat lenne az, uraim, hanem valósággal a legnagyobb önkény. Nem is tudják önök, hogy milyen szerencsétlen szerepre vállalkoztak. Voltak idők a nemzet életében, midőn nagyobb veszélyekkel állottunk szemben, de akkor idegen erőszaknak engedtünk; és most mi sodorjuk a nemzetet, önmagunkat a legnagyobb veszélybe. Azt mondja továbbá e szakasz, hogy ^kinevezett állami közegek részint önállóan, részint ezen törvény korlátai közt önkormányzati elemek közreműködésével intéznek« — Commatisálás tekintetbe vételével ez a szó »önállóan« bizonyosan nem azt jelenti, hogy önkényesen; mert a tudósok ezt is képesek volnának kimagyarázni belőle, ha a vesszőt kihagynák a nyomtatásból. Továbbá azt mondja az 1. §., hogy: »Részint kinevezett állami közegek, részint pedig az önkormányzati elemek közreműködésével.« Ez olyan állírás, a melynek bizonyítását a törvényjavaslat későbbi szakaszaiban egyáltalában nem találjuk meg. Melyek azok a megyei közegek, a melyekre ez a vonatkozás történik? Én azokat fel nem ismerhetem. De van nekem még más kifogásom is ezen szakasz ellen. Már úgy is sok a törvényünk; még a figyelő ember is alig tudja magát azokban tájékozni. A törvények tömkelege közt vajfidunk. Ha tehát új törvény alkotására van szükség, szövegének világosnak kell lenni. Mert én azt tartom, hogy a törvények közül az a jó, mely világos, a nép által könnyen megérthető, hogy magát ahhoz alkalmazni tudja és ne legyen kitéve lelkiismeretlen közegek secaturájának. Azt mondja e szakasz, hogy: »Részint a törvény korlátai közt.* Van-e a t. háznak oly tagja, a ki államilag akarja a tisztviselőket kinevezni és rájuk bízni, hogy a törvény ellenére intézzék a közigazgatást. Éz absurd dolog. Az magától értetődik, hogy a tisztviselő azért van választva, vagy lesz kinevezve, hogy a törvényt végrehajtsa. Ennélfogva szerintem ez a kifejezés elejtendő. Erre majd még rá fogok térni. 51