Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

400 546. országos ttlés 1891. augusztus 5-én, szerdán. sokat mondott, csakhogy abból nagyon kevés az igaz. Hiszen nem vita folyik itt, de egy támadás a mi részünkről; egyedül ez ellenzéki padokról folyik a támadás és vitatása ennek a kérdésnek; önök ottan ezen hosszú idő alatt, legalább én úgy tapasztaltam, mindig hallgattak. (Úgy van! a sséhő baloldalon.) Nyilatkoztak a czím tárgyalásának befejezésénél, mikor szavazásra került a dolog; nyilatkozni akarnak most az 1. §-uál is. Maga Vadnay képviselőtársam beismeri, bogy az imént jelzett törvényjavaslat első szakaszához felszólalt képviselőtársaim érvekkel és m jdnem az általános vitába is beleülő érvekkel támogatták felszólalásukat és álláspontjukat. Ezen beismerés minket emel és buzdít arra, hogy újabb érveinket is eloldjuk; buzdít arra, hogy azok is, különben, talán bízva vezéreink jártasságában, utánok haladtunk volna, szintén kilépjünk a küzdő térre és védelmezzük a nemzet jogait, melyeket e törvényjavaslat attól örökre el akar venni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn ez az országgyűlés megalakult, annak minden egyes tagja a, választás előtt okvetetlenül kell, hogy nyilatkozott légyen és kifejtette álláspontját, melyet a törvényhozás működése folyamán érvényesíteni kíván. Minden Őszinte ember így szokott tenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudjuk jól, hogy a t. túloldal a szabad választás elvének alapján választatta meg magát, lehet mondani a megyei tisztikar segedelmével. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi ép úgy, mint önök, nem hirdettük azt, hogy mi a vármegyéket a föld színéről el fogjuk törölni és a közigazgatást államosítani kívánjuk. Ez elvnek csak egy jogosult pártja van itt a szomszédságban, de ezen t. szomszédaink elvét önök jónak látták a maguk részére oceupálni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit értek el vele? Hiszen ha azon jelek, melyek Vadnay Andor t. képviselőtársam módosításából felmerültek és a melyeket a hírlapok ma már támogatnak, igazak: ma az önök nyeresége az, hogy Magyarországon az állami közigazgatást törvénybe iktatni nem remélik. Az 1. §.-szal, csak azt remélik, hogy elvileg törvénybe, lesz iktatva. De mi hiszszük, hogy ha elvileg törvénybe lesz is iktatva; de gyakorlatilag, mint a mely nemzetünk önállóságára, függetlenségére veszélyes, örökre megbukik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szabadelvű párt a tegnapi értekezletén méltóan viselte magát múltjához; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások: És jelenéhez!) méltóan azon helyzethez, a melyet az imént jeleztem. így tartja meg szavát, a mint megtartotta választóinak adott szavát is. A ministerelnök beterjesztette a közigazgatás 411aí mosításáról szóló törvényjavaslatot; támogatta azt egész terjedelmében. Később a bizottság szövegezésében támogatta, mert úgy kellett neki. Most már úgy látszik nem kell neki belőle több, csak egy szakasz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Minekünk pedig nem kell semmi! Közeledünk egymáshoz ! (Derültség a szélső baloldalon.) Vécsey Endre: Úgy látszik, mintha a t. túloldal elvette volna a mérsékelt ellenzék gyermekét, kiragadta volna karjaiból é.s mikor agyonnyomorgatták, holtan visszadobták neki, hogy viselje gondját. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Angyalcsináló társaság ! (Derültség a szélső baloldalon.) Vécsey Endre: Ha már felszólaltam, t. ház, nemcsak a parlamenti illem, de kötelességem is azt parancsolja, hogy ha röviden is, foglalkozzam azon két nevezetes beszéddel, a melyeket ezen 1. §. védelmére a t. ministerelnök úr, a tegnapi ülésen pedig Vadnay Andor képviselőtársam szájából hallottam. (Halljak ! Halljuk !) De azt hiszem, hogy erre rátérhetek; a fődolog az, hogy jelezzen azon álláspontot, a melyet e szakasz tárgyalásánál elfoglalok. Az 1. §. eredetileg így szólt: »A közigazgatás a vármegyékbe állami feladatot képez, melyet ezen törvény korlátai közt kinevezett állami közegek intéznek.« A bizottság ezzel szemben következő szövegezést ajánlja: »A közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez, melyet kinevezett állami közegek intéznek részint önállóan, részint ezen törvény korlátai közt önkormányzati elemek közreműködésével.* Ezen szakaszt háromféíekép kellett a t. túloldalnak szövegezni nemcsak szÓfűzésileg, hanem általában törvényalkotási szempontból. Most előáll Vadnay Andor t. képviselőtársam és azt mondja, hogy ő egy stylaris módosítást ajánl, tessék bevenni az »a« szócskát. Gr. Károlyi Gábor: Ő szeret módosítani, előbb magát módosítsa. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérem Károlyi Gábor képviselő urat, ne tessék belebeszélni, 'mert csak a felhívott szónoknak van joga szólni. (Helyeslés jobb felöl.) Vécsey Endre: Én kijelentem, t. ház, hogy a közbeszólások engem nem zavarnak, mert a mit mondok, az mind igaz; és különösen gr. Károlyi Gábor t. képviselőtársam közbeszólása miatt nem neheztelek. (Derültség a szélső baloldalon. Zaj jobb felől.) Ez az >a< szócska, mely névelőnek neveztetik, nem is képzelné az ember, hogy mit