Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-545

545. országos ttlés 1891. augusztus 4.én, kedden. 397 tettük mi sem ezt, nem is tehettük, mert erről itt szó sem volt. Es azután még egyet. Mi történt a közigazgatási bizottságban ezen törvényjavaslat tárgyalásakor? Miről győzhetett meg az bennünket, engem vagy bárkit? Ott volt és felszólalt és iííen gyönyörű, hosszú beszédet tartott gr. Appouyi Albert. És mit mondott? Elmondta, hogy ennek a törvényjavaslatnak annyi meg annyi a hibája; hogy el lehetett tőle ijedni és hogy az a garantialis törvények nélkül elfogadható nem lesz. Ott voltak mások, nemcsak ellenzéki képviselő urak — azokat nem is számítom — hanem a kormánypártiak is, a kik szintén kivétel nélkül olyannak találták a javaslatot, a mely nem helyes, a mely el nem fogadható. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egész vajúdás volt a javaslat feletti vita. A tárgyalást halogatták az egyik napról a másikra. Ily körülmények között a nagyközönség arról meg nem győződhetik, hogy az a törvényjavaslat jó, helyes, elfogadható. Síit minket a közvélemény arra indít, hogy igyekezzünk oda hatni, hogy ezen törvényjavaslat a nemzet jogait végkép meg ne semmisítse. Azt mondja a t. ministerelnök úr s felhozták több oldalról, hogy azért is szükséges a javaslat, hogy ne csak egy szíík körnek legyenek fentartva a közigazgatási állások, hu nem részesüljenek abban más képzett egyének is. Ez nagyon helyes, de hiszen, ha e szűk kör alatt a köznemes osztályt értik, az ma már annyira szétoszlott, hogy alig találhatjuk meg. Aztán ott vannak ma is a választottak közt is kereskedőknek, iparosoknak, sőt szegény napszámos embereknek is fiai. (Úgy van! a szélsőbalon.) Különben is el merem mondani, hogy ezen »szűk kör« egyéneiből a t. ministerelnök úr sem kinevezés, sem választás utján tisztviselői kart elő nem állíthat; (Úgy van! a szélsőbalon.) mert azok, mivel a mai kor módot nyújtott nekik arra, hogy a qualificationak többféle nemét szerezzék meg: távolról sem gondolnak a ár arra, hogy csak ilyes állásokat fogadjanak el. Ott van a mérnökségnek többféle neme; ott van a posta, a távírda, vasút; ott van az ipari és kereskedelmi foglalkozásoknak egész sora, a melyeken ma mindenütt nagy tért foglalnak eb De annyit mégis megvallok őszintén, hogy nem tartom helyesnek, bárki részéről történjék, hogy a középnemes osztály ellen mindig kifogást tesznek, mintha talán most is dominálni akarná vagy tudná a vármegyét; mert visszatekintve a régi múltra, ez osztálynak mindig olyanok voltak érdemei s örök időre olyanok maradnak, melyekről a haza és a nemzet csak hálával emlékezhetik meg. Felhozták, hogy milyen helytelen a mi küzdelmünk, sőt voltak olyanok, a kik azt mondták, hogy szeretnének bennünket innen kisöpörni. Nem.értem ezt önöktől; hiszen meggondolhatnák, hogy mi nem ártunk a ministerElnök: hatalomnak, síit inkább azt akarjuk, hogy felfelé még hatalmasabb jegyen, mint most. De hogyan érheti ezt el? Úgy, hogy ha oly törvényjavaslatokat, melyek hazánk, nemzetünk érdekeivel ellenkeznek, bárha fölülről nyomás gyakoroltatik reá, nem terjeszt elő; hiszen mintegy védelműl felhozhatja azt a felsőbb hatalommal szemben, hogy akadályozva vagyok, ott van ez a függetlenségi párt, mely nemzeti alapon áll; ha ilyen és hasonló javaslatot beterjesztenék és keresztülvinni akarnék: akkor lehetetlenné tenném magamat. Hiszen ha kilátás lehetett arra, hogy hazánk, nemzetünk háborúba, keveredhetik és a honvédelmi minister úr a legmagasabbra felcsigázott követelésekkel állott is elő, azt mindig megszavazta e párt; valamint megszavaztuk a cultusminister úr költségeit; és általában megszavaztunk minden olyan költséget, a melyek által a nemzet, a haza érdekét megfelelő módon előmozdíthatónak láttuk. Állították sokan, hogy a választott tisztviselő választóival szemben függő állásban vau. Hát én az ellenkezőről győződtem meg; én nagyon érdeklődtem mindig a választások iránt, részt is vettem azokban nemcsak mint néző, hanem résztvettem ténylegesen. Nem tagadom, volt eset rá, hogy megválasztottuk egy sógoromat alispánnak, egy másik rokonomat szolgabírónak ; hozzáíe^zem azt is, hogy nem nagy korteskedés kellett hozzá, mert a szó szoros értelmében szükség volt rájuk, mert tehetséges emberek voltak és méltók arra a tisztségre, melyre megválasztattak; de mit tapasztaltunk később? Jöttek a képviselőválasztások — én ugyan nem voltam képviselőjelölt, hanem volt jelöltje a függetlenségi pártnak. Az én sógorom, a derék alispán, ott korteskedett hat héten keresztül éjjel-nappal a.z utcza egyik oldalán; a másik oldalon én capacitáltam a választókat: ő pénzzel, etetéssel, itatással ; én pedig érvekkel. A szolgabíró ép ilyen kitartással dolgozott. Nálam lelkesedés, meggyőződés volt; ők a felülről jötfc parancsolat folytán működtek. Az eredmény az volt, hogy míg azelőtt a mi megyénkben öt kormánypárti képviselő volt; ezen választás alkalmával az négy függetlenségi és egy kormánypárti képviselőt küldött. Igaz, hogy aztán meg lett jutalmazva az illető alispán, mert csakhamar jött egy távírat, a mely azt pengte ki, hogy odább egy lépéssel, nem vagy alispán. Meg is érdemelte.