Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-545

545. országos ttlés 1891. augusztus 4.én, kedden. 397 tettük mi sem ezt, nem is tehettük, mert erről itt szó sem volt. Es azután még egyet. Mi történt a köz­igazgatási bizottságban ezen törvényjavaslat tár­gyalásakor? Miről győzhetett meg az bennünket, engem vagy bárkit? Ott volt és felszólalt és iííen gyönyörű, hosszú beszédet tartott gr. Appouyi Albert. És mit mondott? Elmondta, hogy ennek a törvényjavaslatnak annyi meg annyi a hibája; hogy el lehetett tőle ijedni és hogy az a garantialis törvények nélkül elfogadható nem lesz. Ott voltak mások, nemcsak ellenzéki kép­viselő urak — azokat nem is számítom — hanem a kormánypártiak is, a kik szintén ki­vétel nélkül olyannak találták a javaslatot, a mely nem helyes, a mely el nem fogadható. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egész vajúdás volt a javaslat feletti vita. A tárgyalást halogatták az egyik napról a másikra. Ily körülmények között a nagyközönség arról meg nem győződhetik, hogy az a törvény­javaslat jó, helyes, elfogadható. Síit minket a közvélemény arra indít, hogy igyekezzünk oda hatni, hogy ezen törvényjavaslat a nemzet jogait végkép meg ne semmisítse. Azt mondja a t. ministerelnök úr s felhoz­ták több oldalról, hogy azért is szükséges a javaslat, hogy ne csak egy szíík körnek legye­nek fentartva a közigazgatási állások, hu nem részesüljenek abban más képzett egyének is. Ez nagyon helyes, de hiszen, ha e szűk kör alatt a köznemes osztályt értik, az ma már annyira szétoszlott, hogy alig találhatjuk meg. Aztán ott vannak ma is a választottak közt is kereskedőknek, iparosoknak, sőt szegény nap­számos embereknek is fiai. (Úgy van! a szélső­balon.) Különben is el merem mondani, hogy ezen »szűk kör« egyéneiből a t. ministerelnök úr sem kinevezés, sem választás utján tiszt­viselői kart elő nem állíthat; (Úgy van! a szélső­balon.) mert azok, mivel a mai kor módot nyúj­tott nekik arra, hogy a qualificationak többféle nemét szerezzék meg: távolról sem gondolnak a ár arra, hogy csak ilyes állásokat fogadjanak el. Ott van a mérnökségnek többféle neme; ott van a posta, a távírda, vasút; ott van az ipari és kereskedelmi foglalkozásoknak egész sora, a melyeken ma mindenütt nagy tért fog­lalnak eb De annyit mégis megvallok őszintén, hogy nem tartom helyesnek, bárki részéről történjék, hogy a középnemes osztály ellen mindig kifo­gást tesznek, mintha talán most is dominálni akarná vagy tudná a vármegyét; mert vissza­tekintve a régi múltra, ez osztálynak mindig olyanok voltak érdemei s örök időre olyanok maradnak, melyekről a haza és a nemzet csak hálával emlékezhetik meg. Felhozták, hogy milyen helytelen a mi küzdelmünk, sőt voltak olyanok, a kik azt mond­ták, hogy szeretnének bennünket innen kisö­pörni. Nem.értem ezt önöktől; hiszen meggon­dolhatnák, hogy mi nem ártunk a ministerElnök: hatalomnak, síit inkább azt akarjuk, hogy fel­felé még hatalmasabb jegyen, mint most. De hogyan érheti ezt el? Úgy, hogy ha oly tör­vényjavaslatokat, melyek hazánk, nemzetünk érdekeivel ellenkeznek, bárha fölülről nyomás gyakoroltatik reá, nem terjeszt elő; hiszen mint­egy védelműl felhozhatja azt a felsőbb hata­lommal szemben, hogy akadályozva vagyok, ott van ez a függetlenségi párt, mely nemzeti ala­pon áll; ha ilyen és hasonló javaslatot beter­jesztenék és keresztülvinni akarnék: akkor lehe­tetlenné tenném magamat. Hiszen ha kilátás lehetett arra, hogy hazánk, nemzetünk háborúba, keveredhetik és a honvédelmi minister úr a leg­magasabbra felcsigázott követelésekkel állott is elő, azt mindig megszavazta e párt; valamint megszavaztuk a cultusminister úr költségeit; és általában megszavaztunk minden olyan költsé­get, a melyek által a nemzet, a haza érdekét megfelelő módon előmozdíthatónak láttuk. Állították sokan, hogy a választott tiszt­viselő választóival szemben függő állásban vau. Hát én az ellenkezőről győződtem meg; én na­gyon érdeklődtem mindig a választások iránt, részt is vettem azokban nemcsak mint néző, hanem résztvettem ténylegesen. Nem tagadom, volt eset rá, hogy megválasztottuk egy sógoro­mat alispánnak, egy másik rokonomat szolga­bírónak ; hozzáíe^zem azt is, hogy nem nagy korteskedés kellett hozzá, mert a szó szoros értelmében szükség volt rájuk, mert tehetséges emberek voltak és méltók arra a tisztségre, melyre megválasztattak; de mit tapasztaltunk később? Jöttek a képviselőválasztások — én ugyan nem voltam képviselőjelölt, hanem volt jelöltje a függetlenségi pártnak. Az én sógorom, a derék alispán, ott korteskedett hat héten ke­resztül éjjel-nappal a.z utcza egyik oldalán; a másik oldalon én capacitáltam a választókat: ő pénzzel, etetéssel, itatással ; én pedig érvekkel. A szolgabíró ép ilyen kitartással dolgozott. Nálam lelkesedés, meggyőződés volt; ők a felül­ről jötfc parancsolat folytán működtek. Az ered­mény az volt, hogy míg azelőtt a mi megyénk­ben öt kormánypárti képviselő volt; ezen válasz­tás alkalmával az négy függetlenségi és egy kormánypárti képviselőt küldött. Igaz, hogy aztán meg lett jutalmazva az illető alispán, mert csakhamar jött egy távírat, a mely azt pengte ki, hogy odább egy lépéssel, nem vagy alispán. Meg is érdemelte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom