Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-545

390 545. országos ülés 1891. augasztus 4-én, kedden. alapját képező 68-iki törvény revisioja tárgyában. Ez a mozgalom nem volt sem olyan széles alapon szervezett, sem oly erőltetett, mint az övéké: ezt nem 90 népszerű képviselő, megannyi nép tribun, hanem csak egy ember, a »Magyar Állam" szerkesztője rendezte. S mégis a kérvények nagyobb számban, több aláírással érkeztek be, mint most. Mindenesetre több volt pedig aláíróik közt a választó, mert hiszen a kérvények mindegyikén papok, tanítók, egyházi elöljárók szerepeltek. Miért nem állott fel Irányi t. képviselő űr és pártja akkor is s miért nem követelte itt a házban a kérvényekben nyilatkozó »országos közvélemény respectálását? (Zaj a szélső baloldalon. Helyeslés jobb felől.) Alig 3 év előtt Irányi t. képviselő úr kérvényezőinek legalább is a tízszeres száma, 1 millió 400 ezer magyar honpolgár volt alája írva annak a Rómába küldött memorandumnak, mely a pápa világi hatalmának visszaállítása mellett nyilatkozott. Hol és miért szunnyadt akkor Irányi t. képviselő úrnak a közvélemény, az ilyféle közvélemény szent volta iránti lelkesedése ? (Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Mát valláskérdést csinál a javaslatból? Zaj jobb felül.) Csatár Zsigmond: Haza beszél! (Halljuk! Ralijuk!) Vadnay Andor: Vagy ez a közvélemény csupán akkor szent és azonnal »országos« mihelyt annak párttaktikai tekintetekből hasznát vehetjük? (Tetszés jobb felől.) Panaszkodik a t. képviselő úr, hogy menynyi sok ügygyei-bajjal jár az ilynemű kérvényekkel náziól-házra járni s azokhoz aláírásokat gyűjteni. Elhiszem neki, hogy sok ügygyel-bajjal járt, kivált ha az aláírásokat csakugyan házról-házra járva, mintegy kéregetve kellett összegyűjteniök. (Derültség a jobboldalon.) De melyik álláspont mellett és mit bizonyít ez szemben avval a ténynyel, hogy a t. függetlenségi párt hírlapjainak nyílt terén hirdette, mikép kérvényblanquettákat mindenkinek bárhová szívesen és ingyen küld; mit bizonyít, ha elgondoljuk, hogy a függetlenségi párt 90 képviselőből áll, kik az országban legalább is 1.400 községet képviselnek? Bizonyítja azt, hogy agitatiojuk felett az igazi közvélemény eleitől fogva napirendre tért; (Élénk helyeslés jobb felől.) bizonyítja, hogy mozgalmuk még saját, választó kerületeik községeinek nagyobb részét is hidegen és érintetlenül hagyta teljesen. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Könnyű azt vaktában állítani, hogy az országos közvélemény az államosításnak ellene van, de megengedjen Irányi t. képviselő úr, szemben a képviselőház imponáló többségével, szeinbeu a törvényhatóságok nyilatkozataival, az ilyen állítás, valamivel nyomósabb bizonyítást igényel, mint az önök kérvényeinek házrólházra összegyűjtött, ismeretlen aláírói. (Élénk helyeslés és derültség jobb felöl.) Már kijelentem, t. ház, hogy miért tartom felesleg valónak a kinevezési rendszert Helfy t. képviselőtársam határozati javaslata ellen védelmezni. Ujabb időben azonban felmerült a t. túloldal érvelésében egy jelenség, a mely reám eleinte meglepő volt s a melyet még most is érdekesebbnek találok, hogy sem indíttatva ne érezném magamat néhány szóval a figyelmet reá felhívni. A függetlenségi pártok álláspontja úgy a bizottsági tárgyalás egész tartama alatt, mint az általános vita kezdetén az élethossziglani választás volt. Azóta azonban — ily hosszú tárgyalás alatt nem csoda — úgy látszik a t. túloldal saját álláspontjába beleunt, Sőt Mocsáry és Herman t. képviselő urak legutóbbi felszólalásaikban a választási rendszer legfőbb előnyét abban keresik, hogy általa az alkalmatlan és képtelen hivatalnoktól időről-időre fegyelmi eljárás nélkül is meg lehessen szabadulni. Sőt Herman t. képviselő úr egész melegséggel fejtegette az ily kiselejtezés! módszernek javító és nevelő hatását az egész társadalomra. (Derültség jobb felől.) Honnan vagy mikép tudjuk meg mar most, hogy a két álláspont közül melyik a t. függetlenségi pártnak valódi, komoly és őszinte álláspontja ? Mivé lesz, vagy hogyan valósul meg élethossziglani választás mellett Mocsáry és Herman képviselő urak kiselejtezés! theoriája, valamint a választási rendszernek ezen theoriából deducált összes előnyei? Vagy ha emezt fogadjuk el komoly pártprogramrnnak: hová reducálódik akkor Holló, Zoltán és Szederkényi t. képviselő uraknak az élethossziglani választás érdekében kifejtett buzgó és lelkes érvelése ? Hogy azon sokat emlegetett országos közvélemény a két álláspont közül melyik részén lenne; mennyi jutna a 600 kérvény közül az egyik, mennyi a másik álláspontra: mindezekkel t. ház, ideje volna tisztába jönni, nehogy az önök úgynevezett országos közvéleménye, a mely annyira az önök részén van, hogy azt mások sem észlelni, sem észrevenni nem bírják: (Derültség a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) elvégre két szék között a pad alá esve, a kinevezési rendszer felé tántorodhassak el. (Élénk tetszés a jobboldalon. Ellenmondás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Az első szakaszí Helfy Ignácz t. képviselő úr módosításával szemben elfogadnám, de van egy stylaris módosítás, a melyet a t. ház figyelmébe és elfogadásra ajánlok. (Halljuk! Halljuk!) Eddig az első §. így hangzott: »A közigazgatás a vármegyékben állami feladatot ké