Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-545

388 545. országos ülés 1891. augnsztus é-én, kedden. úr 1889-ben január 1-én a szabadelvű párt nevében Tisza Kálmán akkori nnnisterelnökhöz intézett beszédének és Tisza Kálmán arra adott feleletének egy részét idézem. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök úr akkor a többek közt így szólt (olvassa): »De ha mint államférfiut vezé­rünkül jelölünk ki és követünk, ez nem azt jelenti, hogy ezen párt minden tagjának önálló gondolkozása megszűnt, de jelenti azt, hogy mi helyeseljük azt az hányt, melyet követsz s mi tudjuk azon folytonos érintkezés következtében, melyben a párt tagjaival vagy, hogy ismered a párthangulatot és érzelmeinek leghívebb tolmá­csa vagy.« Ezt csak azért idéztem, hogy constatáijam, hogy kijelenti a ministerelnök úr pártja nevé­ben is, hogy azon irányt követik, melyet Tisza Kálmán akkori ministerelnök úr követett. Hogy melyik az az irány, az Tisza Kálmán volt ministerelnök úr erre adott válaszában foglal­tatik s a következő: (Halljuk! Halljtik! Olvassa.) »Magad is jelezted, hogy az administratio terén történtek és történnek előlépések; de jelez­ted azt is, hogy ez az administrativ és az állami élet különböző ágaiban függ főleg attól, hogy a pénzügyi rendezés műve lehetőleg biz­tosan fejeztessék be. Senki sem tagadja, hogy ezen a téren is suk a teendő. Senki sem fogja tagadni — én legkevésbbé — hogy a mai admi­nistratio ellen lehet igazságos panaszokat emelni, de viszont azt hiszem, hogy oly administratio nincs és nem is lesz sehol, melyben hibák ne legyenek és így merem állítani, hogy az a lárma, mely ez administratio rosszasága felett ma némely helyről emelkedik, messze túl van azon, mit ezen administratio igazságosan meg­érdemel. (Igaz! Úgy van!) Könnyű arra utalni s furcsán is jő ki olya­nok részéről, kik mindig a miatt panaszkodnak, hogy a kormány, némelyek szerint csekélységem, minden hatalmat magához akar ragadni, mon­dom, könnyű arra utalni, hogy a századok alatt fejlődött administrationalis rendszerünket egy tollvonással bolygassuk fel, töröljük el s állít­sunk helyette másikat. De nem szabad feledni, hogy azon ágazataiban az állami életnek és kormányzatnak, melyek a nép összes rétegeivel közvetlen összeköttetésben vannak, nem lehet a theoria szerint kifőzött új rendszerekkel a nem­zetet meglepni. Igaz, sokkal csattanósabb sz, nagy coneeptiokat bocsátani a világ elé; de engem legalább arra tanított a történelem, hogy a hol a történelmi fejlődésre nem figyelve, ily nagy conceptioval akarták a nemzeteket bol­dogítani, ott azok sohasem boldogok, sem nyu­godtak, sem állandóan szabadok nem voltak, (Úgy van! Igaz!) míg századok alatt fejlődött és virágzott azon állam, mely nem nagy, egy­öntetű kódexekbe foglalt reformokkal, de a kifejlődött törvényeknek az élet szükségleteihez való módosításával igyekezett czéljait elérni.« Tehát itt elítéli Tisza Kálmán volt minis­terelnök, kinek elvét önök követik, azokat, kik a történelmi fejlődésre nem figyelve, ily nagy conceptioval akarták a nemzetet boldogítani és kilátásba helyezi, hogy a közigazgatást a kifej­lődött törvényeknek az élet szükségleteihez való módosításával fogja javítani. Bartha Miklós : Melyik esztendőben mondta ezt? Szadovszky József: 1889. január i-én. (Mozgás a szélső baloldalon.) Alig jutott azonban a enbinetbe a kormány reconstructioja következ­tében Szilágyi Dezső t. igazságügymimster űr, annak tudatára ébredt a t. ministerelnök úr, hogy ő is az államosítás híve. (Derültség a szélső baloldalon.) És mihelyt e meggyőződését nyil­vánította, egész pártja. — néhány tiszteletre­méltó kivétellel — minden gondolkodás nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel az ő meggyőző­dését a magáénak vallotta. (Mozgás a szélső bal­oldalon.) Herman Ottó : Szeplőtlen fogantatás! (Derültség a szélső baloldalon.) Szadovszky József: Ha pedig a t. túl­oldal még 1889-ben is az önkormányzntnak és a választási rendszernek volt híve, akk or az volt az általános választások alkalmával is, álta­lában különösen pedig ott, a hol a mérsékelt ellenzék jelöltjével állott szemben. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ott az eltérő pártállások ter­mészeténél fogva is azért választattak meg, mert az önkormányzat fentartását és a közigazgatási tisztviselők választását hangoztatták a közigaz­gatás államosításával és a tisztviselők kineve­zéséve] szemben. Tehát épen ez volt önök közt a döntíi különbség. Ezekből láthatja tehát a t. ministerelnök úr, kevés oka van neki arra, hogy valami nagy önérzettel hivatkozzék a ház háromnegyed részéből álló többségére, mert e többség és e hivatkozás a, parlamentaris nus, a meggyőződés komolyságának és politikai megbízhatóságának rovására esik. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Önök a megyék államfentartó erejével szem­ben a megyék jogai megszüntetésének indoko­lásául mindig a parlamentre hivatkoznak, mint biztosítékra. Kérdem, mily biztosítékot nyújt ily parlament, a hol a politikai vélemények ily bá­mulatos gyorsasággal, mintegy parancsszóra vál­toznak és nem kétségtelen-e, hogy jövőre még kevesebb biztosítékot fog a parlament nyújtani, midőn a kormány és a többség hatalma érde­kében többségének megalkotására az eddig

Next

/
Oldalképek
Tartalom