Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-545

386 648. országos ülés 1891. augusztus 4-én, kedden. zési rendszerrel szemben a már előadottakon felfíl komoly érveket felhozni, különösen midőn a kormány az egyéni jogokat és közszabadságot védő garantiák nélkül akarja jelen törvényjavaslatot szentesíttetni s ez által is kimutatja, hogy itt nem elvről, hanem csakis hatalmi kérdésről van szó. Mindamellett — minthogy a bizonyításban van erő — az indokolás üres jelszavai ellenében, a capacitálás minden reménye nélkül, mert erre. az önök hallgatása miatt nincs kilátás, egyedül csak azért, hogy hazafiúi kötelességemnek a nemzet jogainak védelmében megfeleljek: rátérek annak bizonyítására, hogy a választási rendszer ellen felhozott érvek alaptalanok, hogy a nemzet érdekei követelik a választási rendszer fentartását s hogy a jelenlegi többségre nézve lehetetlenség e szakasz megszavazása, mert ez ellenkeznék a politikai meggyőződés szilárdságával, a politikai megbízhatósággal, mely nem engedheti, hogy a politikai meggyőződés egyik napról a másikra változzék g mert a parlamentarismus érdekében annak nem szabad megtörténni, hogy valaki politikai véleményét a mindenkori ministcrelnök akaratához képest módosítsa. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Képességet, képzettséget, erélyt, becsületet, tekintélyt, a személyeknek és viszonyoknak ismeretét, tapintatot követel a közvélemény a megválasztandó tisztviselőtől, míg a kinevezéseknél sokszor titkos rugók működnek közre s valaki kineveztetik, a nélkül, hogy a szükséges tulajdonságokkal birna. (Úgy van! a szélső balolda Ion.) Egész általánosságban például csak a fővárosi rendőrséget hozom fel, hol egy magasabb állás egy évtizedet meghaladó időn túl a közmegbotránkozás daczára volt betöltve. Hivatkozás történik arra is, hogy a választásoknál a rokonság, sógorság, pajtáskodás játszik döntő szerepet. Ez először csak kisebb mértékben áll s előfordul a választásoknál és kinevezéseknél egyaránt; de másodszor ennek még inkább elejét lehet venni a választásoknál, mint a kinevezéseknél a minősítési törvény szigorú megtartásával és az összeférhetienségi esetek megállapításával. De ha történik is e részben hiba, úgy kisebb baj az, mintha a ministert vezeti a rokonság, pajtáskodás; mert a helytelen választás csak egy megyére terjed, míg a helytelen kinevezés az egész országra s mert a helytelen választás rövid idő múlva orvosolható, míg a helytelen kinevezés az egész életre szól. Azonkívül a pajtáskodás nyilvánosan történik, eapacitatioval és a választok felelősségével jár, míg a kinevezéseknél titokban titkos okokból történik s azért senki sem felelős. A választás democraticus jellegű jogokat ad a nemzetnek s felkelti a közügyek iránti érdeklődést; a kinevezés absolutisticus iránya, megfosztja a nemzetet jogaitól és az egész országot két táborra osztja, a felelősség nélküli jogosítottakra és a jog nélküli kötelezettekre. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen választási rendszer ellen indokul felhozták, hogy e mellett és az állás bizonytalansága miatt szakképzett tisztikar nem szervezhető. Azonban ezt megczáfolhatja a gyakorlati élet, mert a közvélemény a jó tisztviselőt nem ejti el. Bizonyítja ezt számos törvényhatóság példája; mutatja ezt Budapest főváros története, hol daczára annak, hogy a választások sokkal szabadabban eszközöltetnek, mint más törvényhatóságokban, évtizedeken át csak két egyén maradt ki, de ezek is fontos okok alapján. A választási rendszer buzdításul és ösztönzésül szolgál a tisztviselőknek kötelességeik teljesítésére, míg a kinevezett tisztviselő biztos állásának tudatában nem merít buzdítást a közvélemény elismeréséből. Gyakran felhozott érv a választási rendszer ellen az, hogy e mellett a közigazgatás egyes befolyásos egyének javára a nagy közönség rovására szolgáltatik ki A befolyásos egyének iránti kedvezés azonban inkább tapasztalható a kinevezett tisztviselőknél; sőt a kinevezett tisztviselők inkább részesíthetnek egyeseket kedvezményben, mint a választott tisztviselők, mert ezekre a közvélemény erősehb ellenőrzést gyakorol, mint a kinevezettekre a hivatal főnök, a ki gyakran támogatja is őket ebbeli igyekezetökben. A legfontosabb érv azonban a kinevezési rendszer ellen az, hogy az kiszolgáltatja a nemzetet a koronának, Austriának ; hogy az döntő befolyást enged a koronának a nemzet jövő sorsára. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bocsánat, t. ház, hogy ha a koronát említeni de ezt nem a jelen esetre mondom, hanem általános elméleteket állítok fel. A birodalmi egységre való törekvés 360 év óta mindig kísértett, hol erősebben, hol gyengébben, a szerint, a mint a nemzet ellenállási ereje, képessége, a nemzeti erő hanyatlik vagy erősbödik. Midőn a birodalmi egységre való törekvés erősebben nyilvánul, a nemzet mindig a választási rendszerben, választott hazafias tisztviselőinél talált menedéket a teljes elnyomatás és beolvasztás ellen. És most ezen utolsó menedéktől akarják önök a nemzetet megfosztani a közigazgatási tisztviselők kinevezésével. A nemzet mindig h zafias, jellemes tisztviselőket választott, míg a tisztviselők kinevezésének gyakran oly irányt adtak, hogy a nemzet elnyomását lehetővé tegye. Azért a választott tisztviselők sohasem veszélyeztették a nemzet önállóságát, szabadságát, míg a kinevezett tisztviselők által a nemzet szabadsága és alkotmá-