Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-542
542. országos filés 1891. Julius 30-án, csütörtökön. C599 nem hiszem, mondom, hogy ha a közönség az államosítás mellett állást foglalt volna, a kormánynak ne állott volna módjában az ellenzékkel szemben az államosítás mellett ilyen kérvényeket beadatnia az országgyűléshez. (Úgy van! a szélső baloldalon,) A t. ministerelnök úrnak egyéb kijelentésére nézve nem tartom magamat eléggé hívatottnak válaszolni és megjegyzéseket tenni; azonban nem zárkózhatom el annak szüksége elől, hogy a t. ministerelnök ár azon felhívására, melyet hozzánk intézett, néhány szóval ne válaszoljak. Az igen t. ministerelnök úr appellálya a mi hazaszeretetünkre, így szól hozzánk: »Onök azt akarják, hogy a magyar állam erős és hatalmas legyen; ezt akarjuk mi is, kívánjuk ezenkivííl azt, hogy a magyar állam élén álló kormány védelmezze meg a hazát az országban levő ellenségek ellen, védelmezze teljes erejével azon befolyások ellen, melyekről önök hiszik, hogy léteznek; de ugyanakkor, midőn azt akarják, hogy ez irányban a iegerélyesebben lépjen fel a kormány, mindent elkövetnek, hogy a kormány állását meggyöngítsék.« Hát igen t. ministerelnök úr, mi, ha nem jobban, de bizonyára épen úgy kívánjuk ezt, mint a ministerelnök ár. De én azt gondolom, hogy ha azt akarjuk, hogy a haza ellenségeivel megküzdhessünk, előbb oly eszközöknek birtokában kell lennünk, a melyek képesítenek minket arra, hogy a hazán kivül eső ellenségekkel is sikeresen megküzdhessünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Es ha itt a t. ministerelnök úr a mi hazafiságunkra appellál: engedje meg, hogy mi is appellálhassunk az ő hazafiságára és kérjük meg őt, hogy mindenekelőtt szerezze meg Magyarországnak az önálló magyar hadsereget; vagy ha az ez idő szerint lehetetlen volna, szerezze meg azt, hogy a hadsereg magyar részére nézve a magyar vezényszó hozassék be és az alkotmányra eskettessék fel. Azután terjeszsze elő a ministerelnök úr mindazon garantiákat, melyek Magyarországon a közszabadság s a parlament szabadságának és tisztaságának megóvására szükségesek ; és csak, ha így megnyugtatta a közönséget: akkor kívánja a törvényjavaslat keresztülvitelét. Addig, míg ez be nem következik, a ministerelnök úrnak ezt kívánni joga nincs. Az önök által annyira emlegetett magyar nemzeti államnak első feltétele az, hogy legalább a h dsereg magyar részének magyar legyen a vezénynyeíve. A míg e feltétel be nem következik, addig egy ily javaslat előterjesztésére a ministerelnök úr szerintem nem jogosult; és addig mi annyi val is inkább szükségét látjuk és kötelességünknek tartjuk megvédelmezni azon alapot, mely annyi viszontagság között bástyául és védmíívíü szolgált a nemzet alkotmányos jogainak megvélésében ; mert a mi álláspontunk mellett ezer éves múlt van és annak helyességét a történet igazolja, a t. kormány és kormánypárt álláspontja pedig kétes probléma előtt áll, kétes problémán alapszik. Nem találják tehát önök nagyon természetesnek, hogy mi ellenzékiek ezen kétes probléma előtt meg nem hajolhatunk, hanem ellenkezőleg önöket is figyelmeztetjük arra, hogy a káprázat után ne induljanak, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) hanem kövessék tiszta, hazafias érzetök sugallatát és e mellett mentsék meg Magyarország és a magyar alkotmány részére a szabadságnak alapját. Ezek kijelentése után a törvényjavaslat első szakaszát el nem fogadom, hanem ajánlom indítványomat elfogadásra s esetleg hozzájárulok Helfy Ignácz t. képviselőtársam módosításához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Varasdy Károly jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk!) Szándékom volt mindenekelőtt gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk minapi beszédével foglalkozni, de miután az ő érveléseit, melyek a mi álláspontunk ellen voltak intézve, képviselőtársaim közű! többen már eddig is — nézetem szerint pedig sikeresen — megezáfolták, nehogy ismétlésekbe bocsátkozzam, lemondok e szándékról, noha sajnálattal teszem, mert ámbár jobban szeretem, ha a mérsékelt ellenzék vezérével együtt haladhatunk, mind a mellett mindig tisztességnek tartom, ha vele az elvek terén megmérkőzhetek. Annál inkább kell azonban kiterjeszkednem a t. ministerelnök úr tegnapi beszédére, mellőzve azt, a mit elvbarátaimmal folytatott vitájában mondott és szorítkozva csupán arra, a mi az egész pártot, annak nézeteit és eljárását illeti. A t. ministerelnök' úr azon tételnek bebizonyítására, hogy a közvélemény nem a mi nézeteink mellett nyilatkozik, arra hivatkozott, hogy azon kérvények száma, a melyek a képviselőház asztalára az önkormányzat, illetőleg a tisztviselők választása érdekében letétettek, mindössze, mint előbb tévesen említette, 470-re, a mint az én kiigazításom után megengedte, 629-re rúg. Megengedem, t. ház, hogy ennél nagyobb számú kérvényeket is reméltem és reméltünk mindnyájan; de ha a t. ministerelnök úr figyelembe veszi egyrészt azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy nálunk a véleménynyilvánításnak e módja még meglehetősen új s nem oly régi, mint Angliában; s másfelől nem felejti el azt, hogy a kérvényeknek házról-házra összegyűjtése mennyi kellemetlenséggel s ügygyel-bajjal jár: akkor azt gondolom, hogy ezt a számot keveselni nem 38*
