Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-542

300 542. orszAgos ülés 1891, Julius 80-áu, csütörtökön. fogja. Ha pedig arra figyelmeztetem, hogy számos levél által, melyek hozzám érkeztek, meggyőződtem arról, hogy a kérvényezés ellen itt a jegyző, ott a bíró, egy harmadik helyen a szolgabíró akadályokat gördítettek: akkor azt gondolom, hogy inkább méltányolni fogja azon polgárok buzgalmát, a kik ennek daczára is annyi aláírással látták el a kérvényeket. Egyébiránt — a mint azt Simonfay t. barátom előttem megemlítette — ha kevesli a t. ministerelnök úr a 629 kérvényt, a melyen, nem tudom, hány ezer, hány százezer aláírás van, miért nem méltóztatott azok ellen sokkal többet nyújtatni be, ha nem is saját maga kezdeményezéséből, tehát pártja útján? Hiszen érdekében állott volna bebizonyítani, hogy az önök részén többen állanak az ország független polgárai közül, mint ezen pártnak részén, a melyhez én tartozom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Simonfay János t. barátom ázt állította, hogy egyes polgároktól egyetlenegy kérvény sem érkezett az államosítás mellett. A mennyire én emlékszem, két ily kérvény tétetett le t ház asztalára. Az egyik Szapáryfalva község lakosai részéről, (Derültség a szélső haloldalon.) mely község, tudtommal, újabban telepíttetett alkalmasint a ministerelnök úr pénzügyministeri bívataloskodása idejében: a kik ennélfogva hálából igyekeztek a t. ministerelnök úrnak ez által is kedveskedni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr azt állítja, hogy ha tekintetbe veszszüK, miszerint azok, a kik tulajdonképen a tisztviselők választásánál érdekelve vannak a választóknak három százalékát képezik: akkor lehetetlen nem csodálkozni azon, hogy ezek közül olyan kevesen írták alá a kérvényeket; a többiek pedig egyáltalában nincsenek ezen ügynél érdekelve. Mellőzve azt, hogy a kérvények aláírói között sok birtokos is van, a kik virilis joguknál fogva tagjai a törvényhatósági bizottságoknak — vájjon szemrehányást érdemelnek-e azon polgárok, a kik nem tagjai a megyei bizottságoknak, azért, hogy ők a közszabadság érdekében a törvényhozáshoz folyamodnak; vájjon nem mutatna-e az ellenkezőleg önzésre és szükkeblííségre, ha az, a mi az egész nemzetet érdekli, csak őket magukat nem érdekelné? (Igaz! Úgy van! Helyes! a szélső baloldalon.) De a t. ministerelnök úr, mint monda, megtekintette azon kérvényeket, a melyek a mi közreműködésünkkel érkeztek a házhoz s azokból arról győződött meg, hogy sok kérvényen a névaláírások ugyanazon kézzel történtek. Nem tagadom : ezt magam is észrevettem, daczára annak, hogy ha a t. ministerelnök úr a kérvények nyomtatott példányait megtekinti, meggyőződést szerezhet arról, hogy annak külső lapján nyomtatott megjegyzés olvasható, mely szerint kéretnek a polgárok, hogy csak sajátkezííleg írják alá. Megtörtént ezen figyelmeztetés daczára egyik-másik kérvényen több-kevesebb aláíró részéről az ellenkező. De ha csak azt nem bizonyítja a t. ministerelnök űr, hogy azok, a kiknek neveit mások írták; a'kik csak kereszt vonásukat tették arra,nem tudták, mit írnak alá ; ha csak azt nem igazolja, hogy azokat a vezetők félrevezették: akkor az ő ellenvetése e tekintetben magától megsemmisül. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Kochmeister sem tudta, mit írt alá! (Általános derültség.) Irányi Dániel: És ezzel, a mi a kérvényeket illeti, végeztem. Fontos;ibb az, a mit a. t. ministerelnök úr beszéde további folyamában részint a mi nézeteinket, részint eljárásunkat illetőleg mondott. A t. ministerelnök úr nevezetesen téved, midőn azt állítja a mi pártunkról, hogy mi csupán azért ellenezzük ezen törvényjavaslatot, mert az úgynevezett garantialis törvények még nincsenek benyújtva. Ezt kétségen kivííl egyik-másik képviselőtársunk említette; és mi, habár a választási rendszer marad is meg, minden esetre szükségesnek tartjuk, hogy ezen törvényjavaslatok benyomtassanak. De minket, t. ministerelnök úr, főleg nem ezen indok tart vissza a jelen törvényjavaslat elfogadásától. Fontosabb okaink is vannak, a melyeket egyébiránt, ha méltóztatott figyelni, több tagtársunk részéről hallhatott is. Különösen három okra vagyok bátor figyelmeztetni a t. ministerelnök urat. (Halljuk! Halljuk !) Az első ok formai ok ugyan, de a mely mindazáltal nem nélkülözi a fontosságot. Ezen formai ok abban áll, hogy mi a jelen képviselőházat nem tartjuk erkölcsileg feljogosúltnak (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) a jelen törvényjavaslat tárgyalására; (Helyeslés a szélsőbalon.) nem tartjuk pedig azért, mert a képviselőház óriási többsége a tisztviselők választása elvének alapján választatott meg. Igen kevesen voltak ugyanis tagtársaink közül, a kik választóik előtt a kinevezési rendszer mellett nyilatkoztak. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbalon.) S ámbár megengedem, sőt elismerem, hogy írott törvény nem-létezik, mely eltiltaná a képviselőházat, hogy bármely ügyben törvényt alkosson, mindazáltal szerintem az alkotmányosságnak elve az, a mely ilyen eljárást tilt; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert a képviselőház nem maga a nemzet; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) az a nemzetnek csak megbízottja, csak képviselete. (Helyeslés a szélsőbalon.) Petrich Ferencz: Meg kellett volna kérdezni a választókat! Irányi Dániel; A másik ok pedig, t. ház, az, hogy mi a választási rendszerben, de úgy a