Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-541

288 8ál. orsaágos ülés 1891. Julius 29-éu, szerdán. ott is az egész államéletre kiterjedő s azt átölelő közigazgatás egyformásíttassék; és így egyformásíttatván, a reichsrathba könnyebben bemehessünk. (Élénk ellentmondások jobb felől.) Ezt is kiolvashatom e javaslatból, mint Horvát Boldizsár képviselő űr kiolvasta belőle azon garantiákat, melyek mellett e javaslatot reformműnek elfogadta. De itt van maga a történet. Ugy az általános, mint a részletes vita alatt is, nem egyszer hivatkoztak e padokról az utolsó választott királynak, I. Lipótnak a korszakára, nem egyszer hivatkoztak ÍI Józsefére, Ferenczére és ha nagyon keresnénk, még a legközelebbi múltban is találhatnánk ily korszakra. 1861-ben a nemzet kimondta azt, hogy fátyolt vet a múltra; a többség azonban e fátyolt a honossági vita alkalmával nem respectálta. Én nem háborgatom azt, csak a múlt szombati ülésben olvasta fel Ugron Grábor t. képviselőtársam e házban a magyar ministerek eskümintáját s a ministerelnök úr nemcsak hogy nem tiltakozott e szöveg ellen, hanem még azt sem jelentette ki, hogy a szöveg nem híí; s így mindaddig, míg az meg nem történik : e szöveget mint elfogadottat kell tekintenünk s hitelesnek kell elfogadnunk. Mi van ebben az eskü mintában, t. ház? Az, hogy a minister megesküszik arra, hogy ő Felségének jogait csorbíttatni nem engedi; s ebben nincs is semmi különös. Én is helyeslem ezt: de mi lesz ennek a kifolyása ? Az, hogyha most, vagy bármikor a nemzet választási jogát kezéből kiadjuk és az a korona kezeibe jut, minden minister, a ki ez esküt letenni tartozik, tartozni fog ezen az ő Felsége kezébe átbocsátott előjogot továbbra is ott megvédelmezni: és így, ha a korona kezébe megy át e jog, azt onnan visszaszerezni vagy igen nehéz, vagy lehetetlen lesz. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) S engedelmet kérek, de a nemzet-képviselői loyalis kötelességének tartom azt, hogy megakadályozzák, hogy akkor, mikor a korona jogainak ily módon való szaporítására szükég nincs, a nép jogai esorbíttassanak. T. ház! Látom, hogy itt a történetre hivatkozni nem lehet, mert épen annyi volna ez, mintha mi ma municipalista és autonomicus álláspontunk mellett Tisza Kálmán t. képviselő urnak 1865-ben írt, a parlamentarismus és municipalisinus összeegyeztetéséről szóló munkájára hivatkoznánk ; (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a túloldalon azt úgy sem hinné el senki sem. Itt másra vagyok bátor hivatkozni, t.ház, (Halljuk! Halljuk!) mely ha egyebet nem is, de hü korrajzot szolgálta,t.(Halljuk! Halljuk!) Egynehány nappal ezelőtt — úgy gondolom, szombaton — megjelent az újságokban egy felségfolyamodvány ; a felségfolyamodvány alá többek közt b. Kochmeister is alá van írva. (Zaj és mozgás a bal- és ssélsö baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Én nem akarom őt vádolni; nem akarom azzal vádolni, a mivel a t. ministerelnök úr a municipalismus mellett kérvényezőket vádolta. Két dolog azonban, t. ház, bizonyos. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az egyik bizonyos dolog, t. ház, az, hogy a kérvényben, a mennyiben én egyszerű átolvasás után kivehettem, az van mondva, hogy az aláírók a német színház felállításával szolgálatot akármik tenni azon politikának, a melynek jelszava a germaaisatio. Csanády Sándor; Isten mentsen tőle! (Derültség.) Kun Miklós: Egyéb is volt ott mondva, t. ház, arra azonban, naivel szószerint nem idézhetem, hivatkozni nem akarok. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A másik bizonyos dolog az, hogy b. Kochmeister .... Meszlényi Lajosa Deutschmeister! (Nagy derültség ) Kun Miklós: ... a főrendiháznak tagja. És pedig tagja lett azután, a mikor a főrendiházat megreformálták. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) No hát, t. többség és t. kormány, ha az önök reformjai úgy ütnek ki, hogy abban a felsőházban, a melyet önök reformáltak, akad egy Kochmeister: akkor mi, t. ház, hazánk érdekében esdve kérjük önöket, hogy ne reformáljanak,mert az nem az önök kezébe való. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Talán a tárgyhoz szólok, t. ház, ha most azt a kérdést vetem fel, vájjon a választási, vagy a municipalista rendszer jobb-e, megfelelőbb-e Magyarország viszonyainak, avagy a kinevezési rendszer ? (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, erre a kérdésre már az általános vita alkalmával igyekeztem megfelelni; de az oly régen volt, (Derültség a szélső baloldalon.) hogy azt hiszem, megbocsátja nekem a t. ház, ha még egyszer megkísérlem rá a feleletet. En Magyarországban az önkormányzat teljesítésére hívatott elemeket oly nagy számban levőknek tartom, hogy habár elismerem, hogy az utóbbi alkotmányos aeraban bekövetkezett súlyos anyagi helyzet miatt számuk meggyérült is, de helyes közgazdasági politikával okvetlenül bekövetkezendő vagyonosodás lehetővé fogja tenni azt, hogy a fogyatkozást a nemzet minden osztályában pótolja. Az egész művelt világ, t. képviselőház, arra törekszik, hogy közigazgatását akkép szervezze, hogy abba a közigazgatás vitelére, vezetésére, kezelésére alkalmas autonomicus erőket bevonja; a t. kormány pedig azt akarja, hogy mi a közigazgatás viteléből a municipalis és az autonomicus elemet kiszorítsuk, vagy hogy aunak közreműködését a bizottságokban 24, vagy 12, némelyik bizottságban pedig csak 2—3