Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-531
22 581. országos ülés 1891. Julius 15-én, szerdán. Halljuk!) Kíméletlenül gyakorolták a kezökben levő hatalmat s nem respectálták a kisebbség jogait. így például nem volt-e állandóan behozva az a szokás, hogy a kisebbségnek soha semmiféle indítványát vagy módosítványát el nem fogadták. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem parlamenti szokás-e nálunk az, hogy bármiféle törvényjavaslat adassék is be a kisebbség részéről, az még tárgyalásra sem tíízetik ki. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Hát az interpellatiokkal hogy vagyunk ? Hallatlan dolog az más parlamentekben, a mi nálunk e tekintetben történik. A mióta csak interpellatiok intéztetnek a kormányhoz, egyetlen egy eset sem fordult még elő, hogy az interpellatio tárgyalásra kitűzetett volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hasonló eljárást tapasztalunk az osztálytárgyalásoknál. Az osztályok teljesen mellőztetnek, mert nem akarják megengedni, hogy az ellenzéknek, habár csak egy osztályban is, többsége legyen. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) A bizottságok alakításánál is azon eljárást követték, hogy a bizottságokban soha megfelelő számú tagokat az egyes pártoknak nem adtak. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mindezekben hiányzott az eddig fennállott többségnél a méltányosság érzete. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mindezzel azt bizonyították, hogy nemcsak élvezni akarják a hatalomnak előnyeit, hanem még kérkedni is akarnak ezen hatalommal és valóságos sérthetlenséget, csalhatatlanságot követelnek maguknak, mint a hogy szokott követelni az a bureaucratia, melynek mását most az országban meg akarják teremteni. (Helyeslés. Úgy van! a szélsőbalon.) Ily körülmények közt önök s a kormány mégis azt követelik tőlünk, hogy mi legyünk a decorumnak minden áron fentartói. Nem. Mi védelmezzük magunkat a hatalmaskodás ellen úgy, a hogy tudjuk. (Úgy van! a szélsőbalm.) És ha ebből egy sajátságos kormányforma keletkezik ebben az országban, arról nem tehetünk. Már régebben mondták azt a franczia írók, hogy a,z orosz kormányrendszer: »la tyrannie tempérée par l'assassinat« : az orgyilkosság által mérsékelt zsarnokság. Mi nem tehetünk róla, ha majd a mi kormányformánkról azt fogják mondani, ha önöknek tetszik az obstructiot botránynak nevezni, hogy: a mi kormányformánk a parlamenti botrányok által mérsékelt parlamenti zsarnokság. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Még így is jobb, mintha a nemzet egyszerűen eltűri a zsarnokságot. (Úgy van! a szélsőbalon.) A t. ministerelnök úr az utóbbi időkben ismételten beszélt a parlamentarismus fontosságáról és méltóságáról; ismételten beszélt arról, hogy a parlamentarismust kicsinyelni nem szabad. Ámde minő példáját, minő bizonyítványát adja a t. ministerelnök úr azon tiszteletnek, a melylyel a parlamentarismus iránt viseltetünk ? (Igás ! Ügy van! a szélsőbalon.) Az, hogy mi a parlamentarismust és annak alkotmányos tényezőit kicsinyeljük, egyenesen légből kapott állítás. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mi sohasem mondtuk azt, hogy nem a parlament van első sorban hívatva a nemzet jogainak megvédelmezésére. Mi nem is állítottuk a parlamentet szembe a megyei önkormányzattal; mert a megyei önkormányzatról csak azt mondtuk, hogy miután nálunk speciális körülményeinknél fogva a parlament a nemzeti jogvédelmet teljesíteni nem képes : szükség van ezenkivtíl még a megyei önkormányzatra is. Ebből tehát világos, hogy nem kicsinyeltük a parlament jelentőségét. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha a t. ministerelnök úr oly rettenetesen parlamentaris és alkotmányos érzelmű embernek vallja magát, engedje meg, hogy megkérdezhessem, hogy micsoda tiszteletet tanúsít a parlament iránt az, ki úgy bánik azzal, mint a molnár az ő malmával, a ki a mikor akarja, felönt a garatra egy véka búzát, hogy azt minél előbb ledarálja. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nálunk a parlament csak a kiadóhivatal szerepét viszi a törvényhozásban, mert az igazi törvényhozó hatalom a kormányban van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormány csak arra használja az országgyűlést, hogy azt, mint egy igen költséges kiadói apparátust, egyenesen csak az expeditiora használja. Vagy micsoda tiszteletet tanúsít a ministerelnök úr a parlament iránt akkor, midőn kötött Marschroutát ad a képviselőház kezébe és azt mondja, hogy ennyi idő alatt köteles vagy a törvényjavaslatot letárgyalni? Vagy mit jelent az, midőn azt mondja, hogy be fogja adni a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot; viseljük magunkat jól, ne beszéljünk sokat és akkor majd megkapjuk a vásárfiát? Valósággal úgy tesz velünk a ministerelnök úr, mint a hogy az iskolás gyerekekkel tesz az a tanár, a ki bentartja őket az iskolában mindaddig, míg el nem végzik a r maguk pensumát. (Tetszés a szélső baloldalon.) 0 akar nekünk leczkét adni a parlament iránt tartozó tiszteletről'? (Tetszés a szélső baloldalon.) De hogy milyen tisztelettel viseltetik a ministerelnök úr a parlament iránt, hogy micsoda fogalmai vannak a parlamentarismusróí és alkotmányosságról, annak fényes bizonyítékául szolgálhat az a tény, hogy nem átallotta ő Felségét belevinni a parlamenti vitatkozásokba. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokkal fontosabb a pécsi királyi beszéd, semhogy azzal szemben, a mit a t. ministerelnök úr az utóbbi időben annyiszor ismételt, ne kérjek engedelmet a t. háztól arra, hogy