Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

681. országos ülés 1891. Julius 15-őn, szerdán, m ezzel a királyi beszéddel röviden foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevő dolog, hogy a közigazgatási vita néhány napra félbeszakíttatott, de csak azért, hogy annak színtere Budapestről egy vidéki városba: Pécsre tétessék át, hol ő Felsége bizonyos alkalommal megjelent; midőn is a t. ministerelnök úr jónak találta azt tanácsolni ő Felségének, hogy ő is sorakozzék a t. szabadelvű párt szónokai közé és ezen javaslat mellett szólaljon fel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) En a t. ministerelnök árnak ezen eljárását határozottan elvétettnek és hibásnak tartom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ellenkezik ezen eljárása azon tisztelettel, melylyel a királyi méltóság iránt mindannyian tartozunk; ellenkezik ez magának az alkotmányosságnak elveivel is; (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert semmi esetre sem szolgálhat a királyi tekintély emelésére s öregbítésére, hogyha a fejedelem kilép abból a körből, a melyben működési állásánál fogva hívatott. A fejedelem csak akkor szólhat a törvényjavaslatokhoz, mikor azok mint dietale conclusiumok fekszenek előtte; de hogy előbb beleszóljon a vitatkozásokba: az az eddigi szokásoktól tökéletesen eltérő eljárás. Vitatkozni, érvelni, czáfolni, miként szolgálhat ez a királyi méltóság öregbítésére? Hiszen ez egyenesen provokálja azt, hogy abban a beszédben elmondott érveknek mérlegelésébe bocsátkozzunk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi most már jogosítva vagyunk arra, hogy méitékre tegyük azt az érvet, hogy a törvényhatóságok többsége határozottan az államosítás mellett nyilatkozott, hogy micsoda értéke volt annak, hogy azokban a törvényhatóságokban a nagyobb fizetésű tisztviselők 50—60-ad magukkal meghozták azokat a határozatokat, de olyan gyűlésekben, melyeknek politizálásától a közönség már rég elszokott s a melynek már jóformán feléje sem megy. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Jogosítva vagyunk mérlegelni ama második érvet is, mely a királyi beszédben előfordul: azt az állítást- hogy daczára annak, hogy a választás meg fog szűnni, még mindig igen nagy terjedelmű és igen becses önkormányzati jogok fognak a vármegye rendelkezésére állani. Hogy milyenek ezek az önkormányzati jogok: ha valamit, úgy ezt mutatta ki világosan a lefolyt vita. És ha én azt az állítást, hogy becses jogok maradnak jövőben is az önkormányzat számára, nem jellemezem azzal az egyetlen szóval, melyet használtam annak megjelölésére az általános vitában, a mikor e miatt a t. elnök úr megszólítását is magamra vontam, az azért történik, mert én nagyobb tiszteletet akarok tanúsítani ő Felsége a király személyének méltósága iránt, mint a minőt a t. ministerelnök úr tanúsítani jónak látott. (Helyeslés a szélsőbalon.) De ellenkezik magával az alkotmányossággal is, a mit a t. ministerelnök íve tett. A fejedelem nem állhat pártpolitika mellett, a fejedelemnek a pártokon felül kell állania; (Helyeslés a szélső bahdalon.) mert a fejedelemnek meg kell férni a nemzettel, bármily párt kerekedjék is felül; mert micsoda helyzetbe kerülne a korona, hogy ha az a párt, a melyhez csatlakozott, kisebbségben marad, a mi egy uralkodás alatt előbb-utóbb megtörténik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ellenkezik az alkotmányossággal azért is, mert ez az eljárás nagyon alkalmas arra, hogy pressiot gyakoroljon, hogy sokak véleményét, állásfoglalását megrendítse és meg. változtassa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.\ Megvallom, t. ház, hogy én a pécsi királyi beszédnek egészen más hatást tulajdonítok, mint a minőt attól vártak; (Halljuk! Halljuk!) mert az, a mi ott történt, sokaknak ki fogja nyitni a szemét s sokak előtt kellő világításba fogja helyezni a törvényjavaslat igazi jelentőségét. Talán lesznek olyanok, a kik ennek következtében akként fognak gondolkozni, hogy voltaképen miért is akarja a fejedelem az államosítást oly nagyon keresztülvinni? Meg fogják gondolni, hogy az, a ki ezt teszi, nemcsak magyar király, hanem egyszersmind Ausztria császárja is, a közös birodalom eszméjének képviselője, a közös hadseregnek hadura, a ki malmost is a közös birodalom hivatalos nyelvén szólította meg Magyarország kiegészítő részének képviselőit, a horvát küldöttséget. (Igaz! Úgy van! a szélső balolda^n.) Vájjon nem azért sürgeti-e a fejedelem oly nagyon az államosítást, mert azt hiszi, hogy azzal hatalmasan egyengettetni fog a birodalom egységének útja ? Ugy is van, t. ház, mert kétségtelen, hogyha a törvényjavaslat keresztülmegy, a Lajthának áthidalására oly nagy lépés fog történni, a milyen soha sem történt; (Úgy van! a szélső baloldalon.) ha lehetővé tétetik a közigazgatásnak hűben und drüben egyenlősítése, az ember azt sem veszi észre, hogy Ausztriában vagy Magyarországon van-e ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja, t. ház, az 1791: X. törvényczikk: „Hungária est regnum liberum, non ad normán alienarum provinciarum sed propriis legibus et consuetudinibus regnandum et gubernandum." Magyarország szabad ország és nem más tartományok módjára, hanem saját szokásai szerint kormányozandó. Más értelme van ennek a törvénynek, t. ház. Ezen különleges állásunk nemcsak abból áll, hogy míg a Lajthán túl absolutismus uralkodik, nálunk az alkotmányosság tartandó fenn; hanem abból is áll, hogy Magyarország tartsa meg sajátságait, különlegességeit. Ezek fenmaradásától igen nagy mértékben függ az, hogy a birodalom egységének