Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

631. orsíftgos ülés 1891. jnliuB 15«éii, szerdán. fi vételt, ha rendkívüli körülmények állanak be. — Bátor vagyok kérdeni , hol van itt a rendkívüli körülmény? Nem voltunk-e itt az egész télen át; lehetett-e tartani most legalább attól, hogy meg fog akadályoztatni a jövő hónapokban, hogy ismét folytassuk törvényhozói munkálkodásunkat? Hol van az megírva, hogy ezen ülésszakban kell e törvényjavaslatnak törvénynyé lenni? Miért sürgős c törvényjavaslat, hogy azt annyira sürgetik, annyira erőltetik? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ez nemcsak, hogy igazolatlan, de valósággal érthetetlen eljárás. (Helyeslés a szélsőbalon.) De minthogy az igazi okok nem állnak előttünk, kutassuk, hogy azok miben állanak ? (Halljuk! Halljuk!) Én ennek a sürgetésnek, erőltetésnek okát abban vélem feltalálni, hogy ennek a törvényjavaslatnak a keresztülvitelét egyenesen felsőbb helyről követelik és a t. kormány és t. többség azért vállalkozott ennek a törvénynek a keresztülvitelére és azért produeálja ezt a rendkívüli erélyt annak keresztülvitelében, és a t túloldal azért lesz munieipalistából centralistává, mert attól tart, hogy ha nem vállalkozik a feladat teljesítésére, felsőbb helyen majd keresnek más embereket és akkor a régen élvezett hatalom majd kisiklik kezeikből. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezért halászták el önök a t. mérsékelt ellenzéktől azon programmot, a melyet ő máirégen kimondott; ezért történt meg a t. mérsékelt ellenzéken a szó teljes értelmében £t SIC vos, non vobis ! (Úgy van! a szélsőbalon.) Engem egyáltalában nem érint közelről, hogy ez a t. mérsékelt ellenzéken megesett, mert én egyenlő ellenfeleimnek tekintem mindazokat, a kik a nemzeti szabadságot attól a hathatós biztosítéktól, a mely az ősi önkormányzatban rejlik, megfosztani készülnek. (Úgy van! a szélsőbalon.) De nem tartózkodom kijelenteni, hogy azt az eljárást, a melyet a t. mérsékelt ellenzékkel a t. szabadelvű párt követett, azt az elsajátítást, 'azt az elhalászást a loyalitással megegyezőnek egyáltalán nem tartom. (Úgy van! a szélsőbalon.) De bármik legyenek ezen eljárásnak okai, a tény az, hogy önök mellőznek szokásjogot, mellőznek törvényt. Ha önök a törvényes állapotot felforgatják, beáll az, a mi a természetes állapotban bekövetkezik, hogy tudniillik mindenki íigy védekezik a jogtalanság, az erőszak ellen, a mint tud. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt halljuk minduntalan, hogy az alkotmányosságnak, a parlamentarismusnak quintessentiája abban áll, hogy a nemzet akarata érvényesüljön ; és a nemzet akarata csak a többség által nyer kifejezést: azért a kisebbség annak magát feltétlenül alárendelni tartozik. Ez elméletileg tökéletesen igaz; de ez az igazság ez alkalommal azért nem imponál nekünk, mert alapos kételyeink vannak arra nézve, hogy igazán jogosfiltak-e önök azt hinni, hogy a nemzet akaratát képviselik, (Úgy van! a szélsőbalon.) hogy a nemzetnek igazi többségét képviselik. (Úgy van! a szélsőbalon.) Százszor volt ez a tárgy előhozva, kimutatva, bebizonyítva a t. ház előtt, de én a régi bizonyítékokra visszamenni nem akarok, hiszen egészen friss bizonyíték áll rendelkezésünkre. Pár nap előtt olvastuk egy német lapban, hogy volt egy áldozatkész hazafi, a ki 80 ezer forintot adott választási czélokra és ama lap hozzátette, hogy ilyen hazafias áldozatkészség által ebben az országban, »hierzulande« mily könnyen lehet kitüntetésekre szert tenni. Ha mi mérlegeljük azon többségnek értékét, kénytelenek vagyunk azon véleményben lenni, hogy az voltakép nem is igazi parlamenti többség, hanem csak tényleges hatalom, a mely az országot hatalmába kerítette és most azon feltétlenül uralkodik. Épen úgy vagyunk most, mint 1848 előtt. Akkor is évek hosszú során át mindig más párt uralkodott az országon, annak volt többsége az országgyűlésen is és 1848-ban kisült, hogy az nem képviselte a nemzet igazi akaratát. Egyszerre megváltozott a nemzet hangulata, úgyszólván egy pillanat alatt megvalósult mindaz, a mit a nemzet húsz éven keresztül hiába kívánt. Épúgy volna most is, kisülne az igazi többség, mihelyt egy oly esemény jönne, a mely & nemzetet ettől a hatalomtól megszabadítaná. Ép azért nem érzünk semmi erkölcsi felelősséget akkor, midőn nem vetjük magunkat feltétlenül alá az ily többség hatalmának, hanem teljesítjük azon kötelességet, mely felül áll minden más kötelességen, hogy megmentsük az országot ezen csapástól, a melyet önök e törvényjavaslattal rajta ütni akarnak, (Helyeslés a szélsőbalon.) és azt mondjuk, hogy salus reipublicae suprema lex. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy egészen abnormis helyzetet teremtünk a parlamentben. Engedelmet, de abnormis a mi egész parlamenti helyzetünk, mert mi nem normális parlamenti viszonyok közt élünk. Távol vagyunk ettől, mert ezen parlament csonka és nem bír a nemzeti hatalomnak teljességével. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem elég t. ház, a parlamentarismust decretálni; nem elég azt törvénybe iktatni, mert annak gyakorlására és életbeléptetésére megfelelő parlamentaris, alkotmányos biztosítékok szükségesek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Minő magatartást tanúsítottak az eddigi többségek a parlamenttel szemben? (Halljuk!