Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-541
272 641 orszAgos ülés 1891. Julius 29-én szerdán. bajok ellen képezzen óvszert: akkor az nem éri meg a nemzeti jogok egy parányát sem és nem volt méltó ez a kinevezési elv arra, hogy t. szomszédaink azt 15 évig, mint czéget használják ; és ily minőségében nem volt és nincs jogosultsága arra, hogy közigazgatásunk alapelvét képezze. Sokszor hallottam, különösen a túloldalról, hogy a t. mérsékelt ellenzéknek nincsen létjogosultsága, nem áll az elvek magaslatán, Ezen véleménynek megerősítésére igenis alkalmas gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam említett beszéde, mert abban maga doeumentálta azt, hogy az ő hadszertárában ezen leghatalmasabb s úgyszólván egyedüli fegyver, hadiszer, a kinevezési elv nem volt egyéb vesszőparipánál ; és én hozzáteszem, hogy talán inkább csaptam volt és ezen minőségének nagyon is megfeleli', mert sikerült vele a t. túloldalt meo;fo£rnía. (Helyeslés. Derültség, ifgy van! bal felöl.) Én, t. ház, gr. Apponyi Albertt. képviselőtársamnak, mint a ház egyik legkimagaslóbb alakjának véleményére igen nagy súlyt helyezek és épen azért engedelmet kérek, hogy beszédjének még néhány részére reflectáljak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) T. képviselőtársam ugyanis erősen elítéli a választási rendszert, azonban a választott tisztikarról a legnagyobb elismeréssel nyilat kőzik. Nem akarom idézni beszédének ezt a részét; beszédjének egy másik részében mégis a kinevezési elv mellett igen nagy vívmánynak tünteti fel annak megtakarítását, a mi a mai választott tisztikar hanyagsága és részleh tjlósága következtében elvész. Továbbá azt állítja, a mai választott tisztikarról, hogy az a kormány törvénytelen rendeleteinek ápolására és dédelgetésére igenis alkalmas. Azt hiszem, hogy az ilyféle különös elismerésekből nem kér Magyarország választott tisztikara. De nem is ezért hoztam fel, hanem hogy kimutassam, hogy mini) fegyverekkel méltóztatnak harczolni a választási rendszer ellen a kinevezési rendszer mellett. A t. képviselőtársam beszéde további folyamán azt az állítást koczkáztatta, hogy 'a választott tisztviselőkön törik meg a kormány törvényes rendeleteinek végrehajtása azon függésnél fogva, a melyben azok lefelé állnak. S alig néhány sorral, 20 — 30 sorral később ismét azt állítja, hogy a mai tisztikar, a kormány törvénytelen rendeleteinek ápolgatására és dédelgetésére igenis alkalmas. Ha az egyik állítás áll: nem áll a másik. Mert ha a kormány elég erővel bír arra, hogy törvénytelen rendeleteit végrehajtassa a mai tisztikarral, még inkább kell erővel bírnia arra, hogy törvényes rendeletének érvényt szerezzen. Mert ha a dolog úgy áll, hogy a kormány a törvénytelen rendeleteket végre tudja hajtani, a törvényeseket pedig nem: akkor nem a tisztviselői kar a hibás, hanem a kormány. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A törvényjavaslat indokolása és a közigazgatási bizottság jelentése szerint szintén a kinevezési elv képezi jelen a törvényjavaslat alapeszméjét; de itt már eltérés mutatkozik, mert mindkettőből azon nézet domborodik ki, hogy a kinevezési elv képezi a mai rossz közigazgatási állapotoknak egyedüli orvosságát; és a kinevezési elv egyszersmint úgy mutatt itik be, mint a jövő jó közigazgatás^ záloga és biztosítéka. Azt hiszem, helyesen fogtam fel ngy az indokolást, mint a közigazgatási bizottság jelentésének álláspontját. Gr. Károlyi Gábor: Egy minister sincs itt! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Károlyi Gábor: Minket itt tartanak, legyen itt a minister is! (Halljuk! Halljuk) Elnök: Minthogy egy darab ideig nem méltóztatott itt lenni, nem méltóztatik tudni, hogy a minister úr mindig itt szokott lenni. Ha 10 perezre ki is megy, nem szokott a ház fennakadni, más képviselő is kimegy, kivéve engem. Gr. Károlyi Gábor: Azért van több, hogy váltsák fel egymást. (Halljuk! Halljuk!) Tóth Ernő : Felfogásom helyességét igazolni kívánom mngával az indokolással, mely a töryényjavaslat karakterét illetőleg a következőket mondja: »A jelen és a jövő állapot közt abban fog állani a főkülönbség, hogy míg eddigelé a hatósági tevékenységet időről-időre választott törvényhatósági tisztviselők végezték, ezután a hatósági functiók ellátása egyéni felelősség mel lett élethossziglan kinevezett állami tisztviselőkre fog bízatni.« T. ház! Ha az orvosság a kinevezés, a betegségnek a józan logika szabályai szerint a választásnak kell lennie. Ezen tétel, azt hiszem, megdönthetetlen; de hivatkozhatom egy igen classicus tanúra, egy igen magas szaktekintélyre, annak igazolása végett, hogy a mai közigazgatás betegsége nem a választás. Azt hiszem, hogy a t. ministerelnök úr meg fog hajolni ezen magas szaktekintély előtt és annálinkább a t túloldal. Ezen magas szaktekintély nem más, mint maga az igen t. belügyminister úr, a belügyministerium összes talentumával együtt, ki a mai közigazgatás betegségének dyagnosisát következőképen állapítja meg: (Halljuk! Halljuk!) »A ki hazánkban a közigazgatási reform terére lép, annak figyelme első sorban a törvényhatóságokra kell, hogy irányuljon, mert a bajok kútfeje a törvényhatóságok mostani hatáskörében rejlik.« Magyarázza tovább: »A törvényhatóságok önkormányzati hatásköre ugyanis az eddigi törvények alapján nemcsak az autonomicus tevékenység kifejtésére, vagyis a helyi érdekek gondozására és a közigazgatás ellenőrízésére
