Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

540. orsz*gos illés 1891. julitis 28-án, kedden. 263 kúlnának, de — ez a feltétel-azonban csak arra az esetre állhat, ha a t. kormány minden erőszakolás, minden etetés-itatás nélkül appellálna a népre — legalább is megkétszereződnének. (Ügy van! a szélsőbalon.) Nem azért pedig, a mit már említeni szerencsém volt, mintha a mai rendszer iránt valami nagy lelkesedés töltené el a közönséget. Távolról sem, mert hiszen a mai rendszerrel a szabadválasztás elve már úgy is ki van forgatva sarkaiból. Avagy talán szabad választási rendszernek nevezhetjük azt, hogy midőn alispán-, szolgabíró- vagy más tisztviselőválasztás van, a raffineriával összealkotott kijelölő bizottság a választóközönségnek minden megkérdezése nélkül, sőt sokszor annak ellenére kijelöl 3 — 4 egyént s a nép kénytelen azok közül választani, bármennyire nincs is velük megelégedve. (Igaz! a szélsőbalon.) Avagy a választási szabadság tisztaságához tartozik e az is, hogy a midőn ily választásoknál elkövetett törvénysértések miatt panaszkodik, zúgolódik a választóközönség, szuronyokkal és golyók záporával fenyegetik meg őt? Bizony-bizony, t. ház, azt tartom én, hogy ez a mai választási rendszer épen olyan, mint az újpesti hatos, a mely nem ér semmit. De hát elvégre Tisza Kálmán és az ő hü szabadelvű katonái meghagyták a népnek, a választó-közönségnek a választásnak azon halvány beteges formáját, hogy három rossz közül, ha ugyan van közte ilyen, a kevésbbé rosszat válaszsza. Ez a törvényjavaslat még ettől is megakarja fosztani a népet. Ez a népet és az országot olyan hívatalnoksereggel akarja elárasztani, a mely csakis a kormánytól függ, mely lefelé teljesen független, de fölfelé a legnagyobb függésben van és a mely hivatalnoki sereg minden további utánjárás, kérdezősködés nélkül, hogy helyes-e vagy nem, a törvényesség vizsgálásának mellőzésével föltétlenül hajlandó és kész lesz végrehajtani azon rendelkezéseket, melyeket az őt kinevező, neki kenyeret adó kormány reáoetroyál. Gondolhatjuk már most, hogyha törvénysértés, ha a nép jogainak megsértése követtettnék el ilyen tisztviselők által, minő lenne az a felelősségre vonás akkor, mikor a legtöbb esetben manapság sem talál az ember orvoslást, ha számadásra szólítja a tisztviselőt. Látjuk, t ház, fájdalom gyakran előfordul és nekem, mint a közönség szolgálatában álló egyénnek, igen gyakran volt alkalmam meggyőződni arról, hogy az alantas tisztviselők működését a felettes hatóság nemcsak nem ellenőrzi, sőt ha az e közben elkövetett sérelemért panaszt emel egyik vagy másik polgár, még szerencse, ha arra a panaszkodóra rá nem terítik a vizes lepedőt. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Sőt arra is volt esetem, hogy az ilyen önkénykedő, basáskodó tisztviselő nemcsak hogy el nem nyerte méltó büntetését, hanem sub tititló »a köztéien szerzett érdemekért« elismerésül meg is deeoráltatott. (Iga?! Úgy van! a szélsőbalon. Egy hang: Gyalázat!) Tudok esetet, t. ház, hogy midőn egyik törvényhatóságban a tisztújítás alkalmával az aljegyzői állásra két jegyző jelentkezett s ki is jelöltetett és mindenki az X. nevét hangoztatta, az Y-ét pedig hallani sem lehetett, a főispán úr ő méltósága kedélyeskedésében azt a végzést hozta, hogy mivel azt veszem ki a közhangulatból, hogy Y. jelöltet akarja mindenki — pedig hallani sem lehetett a. nevét — kijelentette Y-t megválasztott aljegyzőnek. (Mozgás a szélsőbalon.) Tudok arra, is esetet, t. ház, hogy midőn egy rendezett tanácsú városban megejtett polgármesteri állásra csak három egyén jelentkezett s mind a három képesített volt, a három közül az egyiket, a kit a többség akart volna, nem engedte jelölni az elnök csupán azon okból, mert kérvényéhez minősítési okmányát nem csatolta, holott pedig a másik kettőé épen úgy hiányzott a kérvény mellől, mint ezé. De megtörtént ugyanezzel az egyénnel, hogy mikor már az árvaszéki ülnökségre került a sor, hasonló körülmények között ezen egyént jelölni engedte az árvaszéki ülnökségre, daczára annak, hogy ez is olyan qualificatiohoz kötött állás, mint a másik és ezen állásra meg is választották az illetőt. Tudok esetet arra is, hogy midőn a vármegye színe elé került az ilyen sérelem, a vármegye bizottsága, természetesen az állandó választmány s annak elnöke, a főispán javaslatára, constatálta ugyan, hogy öt-hat helyen is meg lett sértve a törvény, hanem azért az ily törvénysértésekkel átspékelt választást még sem semmisítette meg. Azt is tudom, t. képviselőház, hogy egy rendőri közeg — még azt is hozzáteszem, hogy választott (Halljuk!) — a rostaaljánál is rosszabb eonventiót osztogató nagybérlővel szóba elegyedett juhászbojtárt azzal akarta kibékíteni, hogy háromszor-négyszer képen törülte, mikor pedig ez az önvédelem fegyverét ellene irányozta, nagy báTörsággal és vitézséggel a hátravonulásban keresett menekülést. Sokat tudnék még felhozni, de nem akarom unta ni a t. házat, hanem visszatérek oda, a honnan kiindultam s levonom azt a conseqjientiát, hogy az ilyen meghamisított választási rendszerre] nem lehet megelégedve a nép. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Minthogy azonban ezzel szemben azt a nézetet is bátor voltam megkoczkáztatni, hogy mindezek daczára a nép, h i megkérdeztetnék, mégis inkább ezen rendszer és a mai állapot mellett nyilatkoznék s nem kellene neki az az elv, a mely ezen törvény-