Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

262 540. orsnítgos ülés 1891. jnlins 28-án, kedden. lyek ép úgy elveressél fenyegetik a népek szabadságát, inikép a pusztító jég tönkretette választókerületem dús vetéseit és ép úgy, mint Marius búsult Karthágó romjai felett, fognak búsulni a magyar haza népei, ha nem sikerülne e pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, megakadályozni azt, hogy e javaslat törvénynyé váljék. A t. ministereltiök úr, illetőleg pártja, meg a sajtó is, mely az u elveit hangoztatja, azt mondják: nincs elegendő qualificált ember, a kikkel választás útján a közigazgatási állásokat be leheti)e tölteni. (Közbeszólások a szélsőbalon: Van!) Azt mondják, hogy van és én is azt mondom, hogy van. De tegyük fel, igaz, hogy nincsenek olyan tisztviselőknek alkalmas egyének. Mi ennek az oka? 1883 előtt nem volt még qualificationalis törvény, tehát nem tudták, mihez kell alkalmazkodnunk, midőn valakit valami hivatalba kellett alkalmazni. De 1883-ban meg alkották a qualificationalis törvényt és most tudjuk. Csakhogy vájjon elegendő-e tiz év arra, hogy e törvény átmenjen a nép véréhe és hogy annak az alapján az egyetem, vagy az akadémiák alkalmas embereket nevelhessenek ? Azt hiszem, ha még várunk tiz évig, választás útján is teljesen kifogástalan qualificált emberekkel tölthetjük be a hivatalokat. De másrészről, t. ház, szintén a kormányt vagyunk kénytelenek okozni, hogy ezen törvény még nem ment át az életbe. Azon törvény határozza meg azt, hogy közigazgatási gyakorlati vi/.sga reiuDzere-dctetik. Hol van hát ez a rendszeresített vizsga r Mindekkoráig nem gondoskodtak arról, hogy az illetők a törvény követelményeinek megfelelhessenek. Ez a hiba és nem az, hogy választás útján töltetnek be az állások (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy sokszor olyan tisztviselőket kénytelen a megye választani, a kiknek nincs meg a kellő qualifioatiojuk, a kik esetleg csak alapvizsgát tettek és szolgabírákká választattak. Erre tudok esetet; ha méltóztatik kívánni, szolgálhatok vele. Azt mondja a t kormányelnök úr, hogy a vármegyék többsége e törvényjavaslat mellett nyilatkozott, tehát az ország közvéleménye a választási rendszerrel szemben a kinevezés mellett van. Ha ez úgy is volna, t. ház és tegyük föl, hogy úgy is van és mellőzzük azt a mindennapi tapasztalást, hogy nem a törvényhatósági bizottság közgyűlése állapítja meg a vármegyék határozatait, hanem azok a főispán akaratának reproductumai: akkor is kétségbe vonni vagyok bátor azon feltevés helyes voltát. Még pedig kénytelen vagyok kétségbe vonni azért, mert szerintem a vármegyék a törvényhozás terén nem képviselői az ország polgárainak, az ország polgárainak képviselője a parlament. De ha úgy is volna, t. ház, tegyük fel. hogy azon 36 vármegyének közgyűlésén minden egyes bizottsági tag kivétel nélkül az államosítás mellett tört pálezát: még akkor is 36 vármegyében csak 14.400 ember nyilatkozott ezen törvényjavaslat, illetőleg az abba fektetett elvnek helyessége mellett, holott tudjuk, a statisztikai hivatal örömmel constatálta, hogy Magyarországnak a legújabb népszámlálás szerint 17 millió lakosa van. Ha már most e 17 millióból le/ónjuk a 14.400-at, akkor még 16 millió és néhány százezer ember marad, a kik ezen törvényjavaslat ellen nyilatkoztak, vagy egyáltalában nem nyilatkoztak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang jobb felöl: A kiskorúak és a csecsemők is? Derültség.) Azokból is ember lesz, azok is betöltik tisztöket és hivatásukat, mint a t. túloldalon betöltik, t. i. nem nyilatkoznak; de ha nyilatkoznának, talán nem mellette nyilatkoznának, vagy ekkoráig mindenesetre bizonytalan, mit mondanának ezen törvényjavaslathoz. T. ház ! Ezelőtt néhány héttel, szerencsém volt választókerületem polgárai előtt nyilatkozni ezen törvényjavaslat és a benne megtestesültetni szándékolt elv helytelen volta felől. És daczára annak, hogy az a választási közönség nem igen lelkesedik a mai megyei rendszer mellett, mindazáltal majdnem kivétel nélkül, mondhatni egyhangúlag ezen törvényjavaslat ellen nyilatkozott. Bizonyítéka ennek az, hogy az elvbarátaim által rendezett népünnepélyen olyan telivér kormánypárti emberek is részt vettek, a kik nem tudom hány évvel ezelőtt azt dalolták Mezőtúron: > Magasan lengjen a zászló, éljen soká Tisza László«. (Derültség a szélső baloldalon.) Magyarázza ezen részvétet kiki úgy, a mint neki tetszik, (Halljuk! Halljuk!) én azt másnak nem tekinthetem, mint ezen szőuyegeu levő törvényjavaslat, elítélésének, amely palám etpublice a nagyközönség által nem lett tárgyalva, mert ha tárgyalva lett volna, akkor bizonyosan általános elítélésben részesült volna. En meg vagyok győződve arról, hogyha a t. ministerelnök úr módot, időt és alkalmat adna a választók "zönségnek arra, hogy megismerkedjék ezzel a törvényjavaslattal és nem a vármegyék nyilatkozatából, melyet nem ismerünk, indulna ki, akkor a nagyközönség mindenesetre a mostani elítélendő és meghamisított választási rendszer mellett nyilatkoznék, mintsem e törvényjavaslat elfogadását ajánlja. Ezért mondom én, ezért mondhatja egész biztonsággal ez a párt, hogyha az országgyűlés feloszlattatnék és a t. ministereinök úr a népre appellálna, a nép bizonyosan ezen törvényjavaslat ellen nyilatkoznék és hogy ezen párt sorai nemhogy megrit-