Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-539
240 589. ©rsságes ülés 1891. Julius 26-én, szombaton. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e tudomásul venni a pénziigyuiinister úr válaszát? (Tudomásul vesztsük !) A választ a ház tudomásul veszi. A napirenden két interpellatio van. (Félkiáltások : Kedden! A jövő ülésben!) Az első Illyés Bálint képviselő úr interpellatioja, a második Ugron Gábor képviselő úré. (Felkiáltások: Holnapi) Ha Hl vés Bálint képviselő úr kívánja, elhalaszhatja interpellatioját a jövő alkalomra; különben előterjesztheti most. (Felkivitások: Halljuk! Halljuk!) Illyés Bálint: T. ház! Egy sokat sanyargatott, sokat zaklatott község érdekében kell felszólalnom s interpellatiot intéznem a belügyminister úrhoz. Ez a község, Bihar-Udvari, oly szolgabíró járásának területén fekszik, ki basáskodó eljárásával egész megye területén ismeretes, ki valami felsőbb hatalom dédelgetésében képzelvén magát., kénye-kedve szerint bánik el nemcsak a szegény adózó néppel, de mint szerencsém lesz kimutatni, magával a községgel is. Egész halmaza van előttem a panaszoknak, melyek önkényes eljárásról szólnak, melyeket különösen a községi elöljárók választásánál szokott gyakorolni. De ezekkel most nem akarom untatni a t. házat, különben is, a mit állítok, azt kezemnél levő biztos adatok nyomán szeretem állítani, szorítkozom ennélfogva az említett község ügyeire s e tekintetben elkövetett eljárásának jellemzésére. Ezeknek illustralására fel kell említennm mindenekelőtt, hogy volt annak a községnek egy jegyzője, a ki a község Wertheim-cassajába éveken át tolvajkulcscsal járt be. (Felkiáltások: Szép dolog!) Ezt az urat az illető főszolgabíró úr addig dédelgette, a míg csak lehetett s a dolognak bolygatóját, a községi orvost azért, mert vele együtt azt elpalástolni nem akarta, üldözőbe vette s kicsinyes vádak alapján hivatalától felfüggesztette. Körülbelül 3 évig folyt a hajsza, míg a jegyző méltó büntetését, az orvos pedig méltó jutalmát elnyerte, amaz négy évi fegyházra ítéltetvén, az orvos pedig visszahelyeztetvén állásába. De a harmadik úrnak, a főszolgabírónak egy hajaszála sem görbült meg, daczára annak, hogy az ő viselkedését nagyon is szellőztették a beliigyministeriumhoz intézett memorandumokban és felebbezési kérvényekben. De hogy a dologra térjek, elkövetkeztek a községi képviselő, majd az előljáróválasztások és az illető főszolgabíró úr még nagyobb hévvel t és erélylyel folytatta önkényeskedő eljárását. így az általam említett községben az igazoló választmányt törvénytelenül alakította meg és a képviselő s előljáróválasztásnál is törvénytelenül járt el. A vármegye dicséretére legyen mondva, felismerte végre az illető úr visszaéléseit és túlkapásait, mind az igazoló választmány alakítását, mind pedig az előljáró választását törvénytelennek jelentette ki s mind a kettőt megsemmisítette, amannak újból való alakítását s az előljáró újbóli választását rendelvén el. Az első sok huza-vona és halogatás után mégis történt. Megalakíttatott ismét az igazoló-választmány, de ismét szabálytalanul. A második, t. i. az elöljárók választása ellen azonban felebbezett az ideiglenes községi jegyző és a beltígyministerium — s itt következik a sérelemnek tulajdonképeni tárgya — a megyei törvényhatósági bizottság határozatát megváltoztatta s az előljáróválasztást érvénytelennek jelentette ki, tette pedig ezt a következő indokolás alapján (olvassa): »Az igazolási eljárás be nem fejezett voltát a választás megsemmisítésének elégséges indokául annál kevésbbé találtam elfogadhatónak, mert a szőnyegen levő esetben oly állások betöltéséről lévén szó, melyek körül a választás jogát a választók egyeteme van hívatva gyakorolni, e ténykedés körül a képviselőtestület oly nagymérvű befolyással, mintha maga a választás joga őt illetné, különben is nem bír. A mi pedig a második indokot illeti, hogy t. i. a kilépett elöljárók a kilépés iránti határozathozatalba bevonva nem lettek, erre nézve megjegyzem, hogy az iratokban annak, hogy a szavazástól lett elüttetésök miatt felebbeztek volna, egyáltalában nincsen nyoma«. A. mi az első tételt illeti, t. ház, arra nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy annak olyan absolutisticus szaga van, mintha már a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat életbelépett volna. Másik állítást pedig megczáfolja azon felebbezési kérvény, a melyet felebbezésökkcl a szavazataiktól elütött elöljárók is aláírtak, jelezve mindenütt, hogy »előljárók«. íme, t. ház, ez is egy kicsiny, de világos példa anv, hogy a központból miként intéztetnek el sokszor a legjobb akarat mellett is, mert az akarat tisztaságában a jelen esetben nem kételkedem, azon ügyek, melyeket a távolból esaki$ mint madártávlat ismernek, míg a megyében együtt élő emberek azok legmélyebb rejtekeit ismerik s ismerik azon titkos rugókat, a melyek egyik vagy másik ügy eldöntésére befolyással lehetnek és ha igazságosan akarnak ítélni, még csírájában elfojthatják a rosszat. De nem akarom a t. ház türelmét tovább fárasztani 8 ezért interpellatiom némi megvilágítására még csak azt az egyet említem fel, hogy az illető főszolgabíró ellen törvénytelen eljárásai alapján fegyelmi eljárás kéretett, de daczára az ismételt kérésnek az ügy mindeddig szó nélkül és érintetlenül hagyatott. Közbekiáltások a szélső baloldalon: Ki az ?)
