Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-539

Ü38. országos ülés 1891. Julius 25-én, szombaton. 241 Vattay Géza főszolgabíró! Ennélfogva kénytelen vagyok interpellatiomban ezt is érinteni, mely interpellatiomat ezennel van szerencsém felolvasni, (Olvassa): Interpellatio a belügyministerhez. I. Tekintettel arra, hogy a bihar-tordai keríílet főszolgabírája, Vattay Géza, több oldalról nyert értesülésem szerint a községi elöljárók választásánál önkényes eljárást szokott elkövetni; így a többek közt a bihar udvari községben megfosztotta a képviselő-testületet kijelölési jogától, midőn annak egy tekintélyes részét, az elöljárókat nem engedte szavazni. H. Tekintettel arra, hogy az ily módon megejtett választás ellen 200 választó polgár felebbezett s többen a főszolgabíró ellen fegyelmi vizsgálatot is kértek, Biharmegye törvényhatósági bizottsága pedig a főszolgabíró eljárását törvényellenesnek mondotta ki s a választást ezzel megsemmisítette; a fegyelmi eljárás kér„dését azonban — bár az később újból megkéretett — mindezideig érintetlenül hagyta.. . III. Tekintettel arra, hogy ezen törvényhatósági határozatot a bemgyministerium megváltoztatta s az előljáró választást érvényesnek jelentette ki. Miután az illető ministerium a határozat hozatalánál elnézőleg járt el, azt hozván fel ugyanis indokolásában, hogy a szavazataiktól elütött elöljárók magok nem panaszkodtak, holott a választás ellen beadott kérvényt azok is aláírták és pedig ne vök után jegyezve, hogy »előljárók«; ezen okból kiindulva kérdem : 1-ör. Szándékozik e a belügy minister úr ezen választásra vonatkozó összes iratokat újra átvizsgáltatni s új határozatot hozni. 2-or. Szándékozik-e úgy intézkedni, hogy a Vattay Gréza főszolgabíró ellen tö'rvénytelen eljárásai folytán ismételve megkért fegyelmi vizsgálat, Biharmegye törvényhatósága által végre elrendeltessék. Ajánlom interpellatiomat a t. ház és a belügyminister úr figyelmébe (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök : Az interpellatio közöltetni fog a belügyministerium vezetésévei megbízott niinisterelnök úrral. Következik Ugron Grábor interpellatioja. Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Többször volt alkalmam a t. ház előtt a kormányhoz kérést intézni az iránt, hogy a ministerek által letett eskü hozassék nyilvánosságra, mert valójában a józan ész következtetéseinek meg nem felel az, hogy a midőn a király által letett eskü törvénykönyvünkbe van foglalva, minden hivatalnok esküje a törvényben állapítbttik meg és törvényben vagy szabályrendeletean van gondoskodva egy hajdúnak vagy erdőKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. őrnek esküjéről is, akkor az ország ministereinek esküje titokban tartassák az ország előtt és azt alkotmányos úton a törvényhozás által törvénybe foglaltatni ne lehessen. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A ministerek egyfelől a korona tanácsosai, de másfelől a nemzetnek is meghatalmazottjai, mert csak ekként képezhetnek ők a nemzet és a korona közt kapcsot és ekként végezhetik alkotmányos feladataikat a kellő czélszerííäéggel, a míg bírják a korona bizalmát és bírják a nemzet többségének a törvényhozás termében nyilvánuló bizalmát. Azért a minister urak esküje nem lehet csak egyoldalúlag a fejedelem iránt való tekintetekből megszerkesztve, mert annak állásuk kétoldalúságának és a nemzet érdekeinek megfelelően kell szerkesztve lenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha ilyennek kell az eskünek lenni és ha valójában ilyen is az az eskü, melyet a minister urak letesznek: kérdem mi ok van arra, hogy az titokban tartassák? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi ok van arra, hogy egy nagy közjogi sérelem állandóan fenmaradjon ? Mi ok van arra, hogy a nemzet széles rétegeiben állandó bizalmatlanság és gyanú ébredjen, vájjon ezen eskü nem tartalmaz-e olyas valamit a mi kizárja azt, hogy a nyilvánosság elébe hozassék'? (Helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. ház, ha tekintjük azt is, hogy Magyarország parlamenti életének gyakorlatában mi szokott bekövetkezni, ha egy minister megbukik, tudniillik sohasem az mint más országokban, hogy a kormány padjairól az ellenzék padjaira lépjen át megfrissülni és megifjodni, a mit nekünk Tisza Kálmán a ministerelnökí székből annyiszor helyezett elrettentésül kilátásba, de annyira szíves volt, hogy nem cselekedte meg (Élénk derültség a szélső baloldalon.) és a mi az alkotmányos élet változatossága mellett feltétlenül szükséges volna, hogy azok a ministerek, a kik bármely okból —- fel kell, hogy tegyük elvi okokból — elhagyják a kormány padjait, hogy azok akkor ne váljanak egy nagy semmivé a ministerium háta mögött és támogatására, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem igyekezzenek a nemzet számára erőiket megtartani és elvi álláspontot foglalva el a kormánynyal szemben, egyéni tehetségeiket érvényesíteni. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon) Mikor azt látjuk, hogy az összes volt ministerek közül csak egyetlenegy volt az, a ki az ellenzék padjaira akart leülni és a ki midőn képviselőnek lépett fel, a legnagyobb vénementiával megtámadtatott mindenütt, mintha meg kellett volna büntetni azt a vakmerőt, a ki az 81