Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-539
539. orsüíig»s ülés 1891. Jnlins 26 én, szombaton. §39 van; abban a sajnos jelenségben, hogy ezen községekben a birtokos osztály, az intelligentia, a községi elöljárók, szóval a honoratiorok majdnem mind mentesíttetnek a fogyasztási adó alól, szóval a hol a községekre bízzuk a fogyasztási adóbeszedését, ott az egyenlő raegterheltetés elve nagyon is szem elől tévesztetett. Erre pedig annyival inkább kell nagy súlyt vetnem, mert azon szegényebb osztály, mely nem a saját borát fogyasztja, hanem a korcsmából kénytelen a bort hozatni, még az italmérési adóval is meg van terhelye, holott az, ki saját borát fogyasztja, az italmérési adótól menten csak a fogyasztási adóval van terhelve. De fájdalom, tény az, hogy nem talán az illetők hibájából, hanem azon egyszerű okból, mert a községek ezt lazán veszik, másodszor azokhoz közelíteni sem mernek, azok egyszerűen megadóztatás nélkííl maradnak. Nem tudom, ezen viszonyok forognak-e fenn Pálfa községében is, de vagyok bátor megjegyezni, hogy adataim szerint Pálfa községében két pap van, három gazdatiszt, ezek között kettő családos, van azután, úgy tudom, még néhány uradalmi erdész és van azonkivííl egy jegyző s három tanító. Legalább is sajátszerűnek tűnik fel előttem, hogy ezekre nézve az állíttatik, hogy ezek saját maguk borát odahaza nem is tartják, holott privátim azt is tudomásomra hozták, hogy ezek közííl egyik-másik házánál igen tetemes bormennyiség fogy el. (Élénk derültség.) Méltóztassanak elhinni, t. ház, én nem azt akarom vitatni, hogy Pálfa községben egy hektoliterig áll-e az, hogy ennyi-e a fogyasztás, vagy talán kevesebb fogy néhány hektoliterrel, lehet, hogy több is, mert annyi tény, hogy a község szőlőit a filloxera n ;gy mértékben pusztítja . . , Petrich Ferencz: Kipusztította. Wekerle Sándor pénzügyminister:. . de másrészt az is tény, hogy az jómódú község, mely a borfogyasztásnál eddig sem szorítkozott saját termésére és a mint értesülve vagyok, ma sem a saját termését iszsza csak, hanem máshonnan is hoz oda bort. Ismétlem e hogy ha be fog bizonyulni, hogy Pálfa község nem tudja behajtani a fogyasztási adót, akkor az év lejártával a fenmaradt be hajthatatlan összeg le fog íratni. De úgy Pálfa község irányában, mint általában érvényesíteni szándékozom azt, hogy a fogyasztási adó megállapításánál, különösen pedig a hátralékok leírásánál az egyenlő teherviselés elvei minden tekintetben valósuljanak. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy ebbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felöl) Petrich Ferencz: T. ház! Nem oly csekély kérdés ez, mint első pillanatra látszik ; nem Pálfa község érdeke forog itt fenn, hanem hazánk fogyasztó-közönségének általános érdeke és én fentartom állításomat a minister úr ellenében, hogy az alsóbb rangú pénzügyőrök lelkiismeretlenül járnak el a községek irányában, sőt fentartom azt is, a mit e tekintetben interpellatiomban említettem,hogy tudniillik az alsóbb rendű pénzügyőrök szava a hatóságok előtt szent, a községeké, a magyar polgároké pedig egyáltalában nem talál meghallgatásra. Az igen t. pénzügyminister úr kétségbe vonta azt, hogy az interpellati ómban foglalt állítások igazak és azt mondotta, hogy én talán tévedek. Meggyőződhetik a t, pénzügyminister úr, hogy én soha semmiféle kormány tagjának, semmiféle köztisztviselőnek ok nélkül alkalmatlankodni nem szoktam. Ott vannak a szőlők, hisz maga a t. pénzügyminister úr is beismerte, hogy a phylloxera pusztít. Már nem pusztít, már kipusztított mindent és ha a pénzügyőrök fölvesznek, már nem emlékszem a számra, 380 hold szőlőt, midőn nincs több huszonöt holdnál, a melyet még pusztít a phylloxera, mert a többit már kipusztította, azonkívül a fogyasztás is fel van véve, ebből csík világos, hogy ezt a kipusztított szőlőterűietet a financzoknak felvenniök joguk nem volt. Ezeknek a jogoknak tiszteletben tartását akartam elérni, a mikor a t. pénzügyminister ár a vizsgálatot nem akarja megindítani. Hogy mi okból lehet ezt megtagadni, nem tudom. Ha valaki elismeri a t. pénzügyminister úrnak tevékenységet, jóakaratát, a melylyel a panaszokat szinte pártolólag veszi át, akkor én vagyok az első, a ki ezt elismerem. Én a t. pénzügyminister úr és az egész kormány tekintélye érdekében óhajtom e kérdés tisztázását és megvallom, nem tudok más módot erre, mint hogy ne kényszerítjük a községeket a kivételre, méltóztassék azokat államilag kezelni, ellenőrzésére közegeket kirendelni, mert a jövedelem bevallása alul kibúni nem akarnak, de a mostani eljárási mód nem morális alapja az állam jövedelmének. Ezek voltak az indokok, n melyek engem interpellatiom megtételére indítottak. A t. pénzügyminister úr jóakarata különben megnyugtatott, mert azt ígérte, hogy ott a hol látja: tévedés van — mert maga sem tagadja, hogy van — azt orvosolni fogja. Én azonban nem találom oly orvoslásnak, mely gyökeresen orvosolja a bajt; a baj orvoslásának legegyszerűbb módja az, a melyet én voltam bátor megjelölni. Ismételve kérem tehát a t. minister urat, fogadja el a fogyasztási adó kivetésének általam javasolt módozatát s ha azt elfogadja alapúi, a kormány könnyen fogja orvosolhatni a létező visszásságokat. Különben bízom a minister úr méltányosságában s elfogadom és tudomásul veszem a minister ár yálaszát.
