Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-539
238 53 '- országos Illés 18»1 Julius 25-én, szombaton. keztében, hanem már megelőzőleg, midőn a fogyasztási adó a pénzügyministerium részéről lett megállapítva, beható vizsgálat tárgyává tettem, de legkisebb támpontot sem találtam arra nézve, hogy itt akár személyes bosszú, akár rossz akaratú eljárás forogna fenn. Erre nézve a puszta állításon kívül semmi bizonyítékot nem láttam. Egy pénzügyi közeg vette fel a ezukorfogyasztási adóra vonatkozó adatokat s a simonytornyai vasúti állomáson írta össze a szállítási adatokat és ezeket a községben levő — gondolom — 5 szatócs maga is helyeseknek ismerte el, a mennyiben, mikor megkérdeztettek : mennyi czukrot árúinak el, ők is a vasútnál kijegyzett adatokat mondották helyeseknek. A húsfogyasztásra vonatkozó adatokat a község által vezetett vágási lajstromokból vették; a borfogyasztásra vonatkozólag először felvétetett az a mennyiség, a melyet bevallottak, hogy kimérnek; ez pedig, köztudomás szerint, inkább alatta, mint felette szokott lenni a kimért mennyiségnek. Azután a szőlősgazdákra egyenként 2 és V» hektoliter és az egész többi 200 családból álló községre 70 hektoliter évi fogyasztás vétetett fel. Ezek voltak az adatok. Azt hiszem, hogy erre a felvételre azt mondani, hogy akár rossz akarat, akár bosszú eredménye lenne, a míg ez nincs bebizonyítva, nem lehet; mert hiszen a felvétel a legrészletesebben igazolva van. Tévedni lehet; megengedem, hogy nem annyi fogy el. De azt állítani, hogy rossz akaratukig történt a felvétel, mikor a nevezett községre nézve a fogyasztási adófelvétel oly részletességgel és ennyire okadatolva történt, talán még sem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) De nem találtam támpontot, t. ház, a képviselő úr azon állítására nézve sem, hogy a felsőbb hatóságok minden vizsgálat elrendelése nélkül egyszerűen ezen megbízhatatlan pénzügyi közegnek adataira alapították a fogyasztási adó megállapítását, mert igaz ugyan, hogy a pénzügyigazgatóság 1293 frtban állapította meg és illetőleg utalta a községre a fogyasztási adót, de midőn a község ez ellen a közigazgatási bizottsághoz recurrált, ez beható tárgyalás alá vette a községnek a fogyasztási adóra vonatkozó adatait, felülvizsgálta a pénzügyőrség által felvett adatokat, parificálta ezen községet egy másik községgel és így szállította le a fogyasztási adót 1098 frtra Midőn ezen megállapítás ellen a község harmad- és utolsó fokban a pénztígyministeriumhoz folyamodott, én is megnéztem az összes tárgyalási iratokat és a helyi ismerettel biró közigazgatási bizottság véleménye alapján fentartottam a kisebb adóöszszeget, vagyis az 1098 frtot. Azt hiszem tehát, hogy két dolog iránt van tévedésben a t. képviselő úr: először téved abban, hogy beható és alapos tárgyalás nélkül, egy pénzügyi közeg egyszerű állítása alapján lett a fogyasztási adó megállapítva; másodszor téved abban, hogy a pénzügyigazgatóság által megállapított adóösszeg fentartatott, mert az 1293 forintról 1098 forintra szállíttatott le. Ennyit Pálfa községére vonatkozólag. Még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy valamint minden köz«ég, úgy Pálfi község iránya ban is akkép szoktam eljárni, hogy ott, a hol a község nem önként vette bérbe a fogyasztási adót, hanem az ráutaltatott, ha a község nem tudja a fogyasztási adót befizetni és hátralékban marad és ha az év lejártával újból megvizsgálván az ügyet, azt t dalom, hogy a község a fennálló fogyasztási adószabályok szigorú alkalmazása daczára sem volt azon helyzetben, hogy a ráutalt adót beszedje, a mi annyit tesz, hogy túlságos mértékben lett a fogyasztási adó megállapítva: akkor úgy Pálfa községnél, mint más községeknél is a be nem hajtható fogyasztási adót megfelelő mértékére leszállítom, a hátralékot pedig megfelelő mértékben leíratom. (Helyeslés jobb felöl.) A mi a t. képviselő úr azon kérdését illeti, van-e tudomásom arról, hogy általában ily helytelenül történik a fogyasztási adóknak felvétele és hogy a községek nem nyernek ez ellen orvoslást, továbbá, hogy szándékozom-e e bajt orvosolni és esetleg a törvényt módosítani, erre nézve azt hiszem, hogy e tekintetben ágy a t. ház előtt, mint a pénzügyi bizottságban is annak idején nyilatkoztam. Magam mondtam, hogy a fogyasztási adó kat az italmérési adóval kapcsolatban módosítani kell. Csakhogy ha nem akarom szem elől téveszteni azt, hogy a ki nagyon sokat fog, az keveset markol, úgy a módosítások egymásutánját is szem előtt kellett tartanom és ez az egymásután nem lehet az, hogy a fogyasztási adókon kezdjem a reformot, hanem hogy első sorban az egyenes adók, azután az illetékek és harmad sorban gondoljak a fogyasztási adók reformjára. Addig is annyit megjegyezhetek, hogy a hol tudomásomra jut, hogy helytelenül történt az adatok felvétele és ennélfogva a községek túl vannak tedielve fogyasztási adóval, ott igenis intézkedni szoktam, ha előzetesen jutok tudomására, hogy az adatok helyesen vétessenek fel; ha utólagosan, hogy a községek által be nem hajtható fogyasztási adó leírassék. Azt megengedem, hogy igen sok község érzékenyen terheltetik a fogyasztási adó által; ennek kulcsa azonban nem abban van, hogy az adatok alapján túlságosan lett volna az ottani fogyasztás felbecsülve, hanem más jelenségben
