Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-539
220 639- országos ttlés 1891 mikénti összeállításáról rendelkezik. De arra, hogy azoknak, a kik az akkori mozgalmakat intézték, eszük ágában sem volt az önkormányzat megszorítása s különösen annak összpontosítással való helyettesítése, úgy hiszem, alig lehet ékesebben szóló bizonyítékot felhozni, mint ha az akkori idők vezérének néhány szavát idézem. E tárgyalások alkalmával, midőn a centralisták részéről, a kik talán alig hármannégyen voltak, felvettetett azon kérdés : vájjon 1848-iki törvények által akkor inaugurált felelős ministerium összeegj^ezteíhető-e, összeférhető-e a felelős ministerium hatásköre az önkormányzattal bíró munieipiumokkal, Kossuth ekként nyilatkozott: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Az európai statustudomány kétségbe vonja, hogy a felelős ministerium összeférhessen a szabad departemantalis rendszerrel, én pedig, mint Isten létéről,ép oly erősen meg vagyok győződve, hogy e kettő összeegyeztethető, csak minden hatalomnak annyi hatóság és önállóság adassék, hogy a felsőbbek által el ne nyomassék, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) ellenben a felsőség törvényes intézkedéseit ne gátolja. A szabadságnak nincs nagyobb ellensége, mint az u. n. »zu viel regiert«. A hol a municipumok önállósággal nem bírnak, okvetlenül ez következik be.« Hozzátette azután, hogy annyira meg van győződve arról, hogy Magyarországot az Önkormányzat tartja fenn, mikép, ha az országban az önkormányzat megbüntettetnék, ő azonnal megszűnik az ország polgára lenni. Ha tehát az, a kinek mégis legnagyobb része volt az 1848-iki átalakulásban, ekként nyilatkozik, azt gondolom, igen gyarló érv álláspontunk ellenében, hogy az 1848-iki törvén v tette lehetetlenné az önkormanyzatot. (Helyeslés a seéhő baloldalon.) Es daczára annak, hogy mint Kossuth Lajos is említette, az európai status-tudomány sokszor kétségbe vonta (Halljuk! Halljuk!) a felelős ministeriumnak a municipalis önkormányzati rendszerrel való összeegyezhetetlenségét: ép e lángszellem egyetlenegy szóval megjelelte azt az orvosságot s rámutatott arra az eszközre, mely lehetővé teszi, hogy ministeri felelősség és önkormányzat egymás mellett ne csak megálljon, hanem egymást ki is egészítse. Es mi ez, t. ház ? A felelősségnek következetes keresztülvitele. És azért szerintem végzetes hibát követett el már az 1870-iki évi törvényhozás nemcsak abban, hogy akkor kezdett divatba jönni az önkormányzatot az állami administratiotól megkülönböztetni és mely úfcat nyitott azon veszedelmes és kárhozatos törekvéseknek, melyeknek eredménye az előttünk levő törvényjavaslatban fekszik, hanem az által is, hogy ép a felelősség elvét nem alkalmazta a kormányzatnak minden rétegében következetesen. (Halljuk! Halljuk!) Ámbár a 1870. Julius 2&>éii, szombaton. évi XLII. t.cz. 15. §.ra még az időben is világosan megmondja, hogy a töryényeket a törvényhatóság hajtja végre, mégis valószínűleg azon megkülönböztetés folytán, mely szerint a törvényhatóságok az úgynevezett szűkebb körű' önkormányzati teendők végzésére és az állami közigazgatás közvetítésére külön-külön bízattak: mind több és több befolyást nyert a kormány, nem azon hatalmának gyakorlásában, hogy a municipumokat a törvények végrehajtására kötelezze, hanem arra, hogy a municipumok kikerülésével az egyes tisztviselőkre és minél nagy obi) nyomást gyakorolhasson. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Pedig, hogy még az 1870-ki törvényhozásnak sem volt ilyen czélja, mutatja e tcz. 54. §.-a, mely elősorolja mindazon eseteket, a midőn a főispán közvetlen rendelkezhetik a tisztviselőkkel; hozzátévén, hogy mindazon esetekben, a midőn a főispán azon törvényt, azon rendeletet, melyet a vármegye nem akar végrehajtani, a főispán hajtatja végre, de a mint ez megtörtént, a főispán hatalma legott megszűnik és előáll a municipium törvényes hatalma, hogy a törvényeket önmaga hajtja végre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Köztudomású dolog, hogy ez irányban a később keletkezett vármegyei törvény már nevezetes hátralépés. Nemcsak a főispán hatalmát még inkább kitágította, a mint arra Apponyi Albert gr. t. képviselő úr rá is mutatott, hanem kitágította azt oly irányban, hogy a főispánnak hatalmat adott pl. egyes szolgabírák áthelyezésére, sőt a municipalismus elvi rendszere el'enére azon hatalmat is adta a főispánnak, mely szerint a választott tisztviselőt kedve s tetszése szerint oszthassa be a székhelyekre. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ez az áthelyezés egy magában olyan hatalom, a mely az egyes tisztviselőt jelenleg a főispánnak s általa a kormánynak, azon esetben pedig, ha ezen törvényjavaslat törvénynyé válik, közvetlenül a kormánynak teljesen és tökéletesen hatalmába adja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Es én valóban nem tudom azután, hogy az áthelyezésnél hogy lehet majd megkülönböztetni, vájjon a kormányhatalomnak törvényes vagy törvénytelen törekvése érvényesül t-e? Hiszen az áthelyezés mindig bizalmi kérdés lesz, különösen az kell, hogy legyen abban az irányban, melyben az igen t. túloldal egyik legfontosabb alapját keresi érvelésének, t. i. a nemzetiségi kérdésnél. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert azt csak nem hiszi senki, hogy a mikor az a minister egy tisztviselőt épen abból a szempontból, mivel bizonyos helyen, bizonyos körülmények közt az ő ottlétét nemzetiségi szempontból veszélyesnek
