Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-539
&3». orszásos ülés 1891. tartja, ezt hosszá indokolásban el is fogja mondani. Hiszen ez teljesen discretionalis hatalom lesz. Ha pedig az lesz, a mint kell, hogy az legyen, akkor hol van a garantia és mikép lehet azt egyáltalán meggátolni, hogy a minister ezen discretionalis hatalommal, ha neki tetszik, vissza ne éljen, úgy, hogy még csak észre se vegyék. (Igaz! a szélső baloldalon.) De hát, igen t. ház, mindazoknak a hiányoknak elősorolására, melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak, nemcsak hosszú köteteket lehetne és kellene írni, mert sajnos, hogy e részben irodalmunk felette hiányos, hanem úgy vagyok meggyőződve, hogy az én egész hátralevő életem rövid lenne ezen hiányok felsorolására. (Derültség a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor igen t. képviselőtársamat tegnap sajnálkozásra indította a leendő tisztviselők sorsa. Hogyan fognak azok a szegények megélni, úgymond, ha pl. egy torontáli embert nem mondom Liptóba, Árvába sem mondom, de mondjuk pl. Somogy vármegyébe — az hála Isten, elég gazdag megye — fognak áthelyezni. Hát én megvigasztalom igen t. képviselőtársamat a tisztviselőket illetőleg, de azt tartom; nem a tisztviselők sorsán kell aggódnunk, azok majd csak megtalálják a megélhetés módját, hanem aggódnunk kell a szegény népen, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon-) mert ha ez a systhema életbe lép, ha egyszer az új kiadású — mondjuk — »Szapáry« huszárok (Derültség a szélsőbalon.) ellepik a vidéket, bizony-bizony mondom alig múlik el egy esztendő és az a Bezirk aligha egy ingben nem jár. (Derültség a szélsőbalon.) Igen t. képviselőtársam felhozta tegnap a spártaiakat is. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, sok mindenféle van azokban a spártai törvényekben, a mi ellen kifogást lehet tenni. De egy intézkedését én ismerem azoknak a törvényeknek, a mely azt hiszem nem ártott volna, hogyha minálunk is életbe lépett volna ezelőtt körülbelül 50 esztendővel, vagy 60, vagy 70-el is; és ez az, hogy azon gyerekek, a kikről a rokonok és a szülők kinézték azt, hogy ez a társadalomnak alig fog javára szolgálni, beledobták a tengerbe. Ha ez a törvény életbe lépett volna, meglehet, hogy engem is a tengerbe dobtak volna. Ez végtére sem kár, sem haszon nem lett volna, mert én az országnak sem kárt, sem hasznot nem teszek; de ha sokat, nagyon sokat másokat is tengerbe hánytak volna annak idején, Magyarországnak sorsa bizonyára más volna, mint a milyen ma. (Úgy van! a szélsőbalon.) T. képviselőház! Midőn Pompeji romjait kiásták, ott a legnagyobb meglepetést nem az emberi művek nagyszerűsége idézte elő, de előidézte az a római katona, a kit a kapunál 25-én, szombaton. g® 1 találtak meg. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalcn.) A természet minden borzalmát ráküldötte ez emberre, hogy megfélemlítse, futásnak indult az egész nép, de az a római katona ott maradt a kapuban egész fegyverzetével. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Miért? Nem volt az talán ember? De az volt, hanem ott tartotta a kötelességérzet, ott tartotta a tudat, hogy a míg ő, daczára minden borzalomnak ott áll, ott van Róma az ő személyében. (Élénk tetszés a .szélsőbalon.) Mi ránk, t. ház, nem küldi sem a természet, sem más az ő borzalmait, hanem azért mi bennünk is meg van a római katona azon kötelességérzete, hogy az utolsó pillanatig ott álljunk azon az őrhelyen, a hova minket választóink állítottak. Ennélfogva természetes, hogy az első paragraphust sem fogadom el. (Élénk tetszés és éljenzés a szélsőbalon.) Elnök: Ki következik? Madarász József jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Az imént azon végezte igen t. barátom és elvtársam, Szalay Károly beszédét, hogy azon Pompejiban talált római katona testére utalt, a ki a természet borzalmainak a városra boesátkozása közepette is meg állott félelem nélkül helyén és felhívott minket, hogy mi is azon katona példáját kövessük, annál is inkább, mert mi szerencsésebb helyzetben vagyunk, a mennyiben mi ránk a természet hasonló borzalmakat nem bocsátott. Igaz; én rám ugyan rám bocsátott egy meglehetős betegséget, de betegen is, lankadtan is követni óhajtom azon római katona példáját. (Éljenzés a szélsőbalon.) Legalább annyiban, hogy a míg a csata színhelyéről eltávozni nem kényteleníttetem, híven meg akarok felelni kötelességemnek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És így ámbár bágyadtan, betegen és lankadtan, kötelességszerűleg felszólalok ezen szakasznál is, nem ugyanoly hosszasan, mint tettem én is és tették mások is az általános vitánál s tettem a czímvitánál is, de épen azért rövidebben szólhatok itt ezen szakasznál, mert hiszen a választás és kinevezés elvéről már az általános vitában bővebben beszélgettünk és részemről is iparkodtam a magyar történelem különböző korszakaiból vett számos példával iílustrálva kimutatni, hogy a választási elvhez mennyire ragaszkodott mindig ez a nemzet. Ezen szakasz pedig épen hívatva van a választás, vagy az állami kinevezés elve fölött dönteni. Mindazokat el lehetne tehát itt mondani, a melyek az általános vitában erre vonatkozólag elmondottak. De részemről nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni; maradok szigorúan a tárgynál és lehetőleg röviden szólok. (HaUjuk! Halljuk!) Minthogy a törvényjavaslat szerkesztői