Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-539
&39. országos ülés 1891, Julius 2ő»én, szombaton. 219 bőn létezik, mondjuk, hogy az egy nemzet gyöngesége, hogy ennek a gyöngeségnek ne táp nyújtassák, hfinem kiirtassék abból a nemzetből. Az eddigi törvényhozások legalább erre törekedte'-. És most mi történik ? Nem a corruptionak kiirtásáról van szó azon törvényjavaslatban, hanem hogy ügy mondjam, a corruptio államosításáról. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mert a mi eddig titkon, eldugva történt, az etetés, a fuvar ezíinén való megvesztegetés, az most állami felügyelet alatt fog történni. En azt gondolom, hogy azon törvényjavaslat nem is annyira a corruptionak megszüntetését, mint inkább annak rendezését tartja feladatának. Ebből kiindulva, ágy hiszem, igen t. képviselőház, hogy nekünk igenis jogunk van kételkednünk nemcsak abban, hogy ezen törvényjavaslatok he fognak nyújtatni, de még inkább jogunk van kételkednünk azon törvényjavaslatok minőségében, pedig azoknak hatálya nem attól függ, hogy azok benyujtatnak-e vagy sem, hanem függ az abban foglalt intézkedésektől. Az igen t. képviselő ár tegnapi beszédében erősen hivatkozott arra, hogy sem ő, sem a kik vele egy nézeten vannak, Magyarországon nem akarják korlátozni a nép önrendelkezési jogát sem a törvényhozásban, sem a törvények végrehajtásában. De a t. képviselő úr ezen állításának a törvényjavaslat minden egyes intézkedése ellentmond, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a mi engem teljesen felment attól, hogy ezen állításának részletes taglalásába bocsátkozzam. Áttérve ezek után egynémely érvekre, a melyek a mi álláspontunk ellen felhozatnak, legyen szabad mindenekelőtt azt felemlítenem, hogy a javaslat védői, különösen a túloldalon, a javaslat elfogadható voltát a demoeratiával índoko ják. Hát ez annál furcsább, t. ház, mert úgy tudom — és gondolom e tekintetben senki sem fog megczáfolni — hogy a demoeratiának egyik épen legfőbb alkateleme az önkormányzat. Hogyan beszélhetnek tehát azok az önkormányzat ellen, a kik magukat democratáknak nevezik, azt, valamint én, úgy más sem tudja megérteni. De még egy furcsább következtetéssel is állanak elő a túloldalon és ez az, hogy az önkormányzat jó és helyes volt addig, míg az önkormányzati tényezők kerete szűkebb volt, vagyis a míg az önkormányzatban a nemesség és a honoratiorok intézkedtek, de ma már az önkormányzati tér úgyszólván az egész országra, kiterjedvén, oly széles, hogy azon keretbe az önkormányzat többé bele nem fér. No hát ez más szóval mondva mit tesz'? Azt, hogy a democratia saját magával nem fér meg. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Mert a democratia alkateleme lévén az önkormányzatban, ha ezen legfőbb democraticug intézmény azért nem volna megvalósítható, mert a tér, melyre kiterjed, túlságos nagy, ebbő' az következnék, hogy a túloldal szerint a democratia csak bizonyos térre, csak bizonyos helyre szorítkozik és a democraticus elvek valősíthatása a tér nagyságához van kötve. Hát ide viszi az okoskodás azokat, a kik nem az alaptételből indulnak ki következtetéseikben, hanem egy bizonyos térre vonatkozólag keresnek minden áron indokokat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ennél tán még furcsább, midőn azt mondják, hogy az önkormányzatot az 1848-iki évi törvényhozás tette semmivé. Hát, t. ház, ha egyáltalában szabad volna e helyen oly kifejezést használni és el akarnám látni ezen állítást az őt megillető jelzővel, alig lehetne mást mondanom, mint hogy ez az állítása nevetséges, nemcsak azért, mert az 1848 iki törvények a szabadságot, tehát annak garantiáját, az önkormányzatot is csak megerősíteni akarták az országban, hanem azért is, mert ezen állítás a tényekkel homlokegyenest ellenkezik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azok előtt, a kik abban az időben éltek, vagy a kik fáradságot vettek maguknak arra, hogy az akkori viszonyokat és az akkor történteket behatóan tanulmányozzák, nem lehet titok, hogy a megyei törvényhatóságokról alkotott törvény tárgyalása alkalmával arra vonatkozólag, vájjon az önkormányzat megszoríttassék-e vagy sem, vájjon centralisatio legyen e vagy önkormányzat, nézeteltérés elő sem fordult. A kérdés nem is e körül forgott, hanem a körűi, hogy a megváltozott viszonyok közt hogyan alakítsák meg a törvényhatóság közgyűlését. És az is köztudomású kell, hogy legyen e házban, hogy ott két nézet merült fel erre vonatkozólag. Az egyik, melyet ha nem csalódom gróf Széchenyi István képviselt társaival, a gyűlésekre és az új törvények végrehajtására csupán a nemességet akarta összehívni, vagyis azon factorokat, a melyek a megyék ügyeit eddig is intézték. A másik rész Kossuth-tal az élén, a nemesség előjogai törvény által megszüntetve lévén, magának a nemességnek összegyűjtését képtelenségnek, sőt veszélyesnek tartották. E tárgyalások alkalmával történt, hogy Kossuth egyik beszédében akkép nyilatkozott azokkal szemben, a kik a nemességét akarták összegyűjteni, hogy ám kísértsék meg a törvények végrehajtását a nemesekből álló gyülekezettel. »Hozunk törvényeket* — monda — »melyek a nép irányában jótékonyak s a végrehajtást oly testületre akarjuk bízni, mely nemesekbői áll. Ez rossz számítás.* A nézetek oly ellentétben állottak egymással, hogy t azokat majdnem lehetetlen volt kiegyenlíteni. így jött végre az a compromissutn létre, mely a törvényben foglaltatik és így jött létre az a ministeri rendelet, mely az akkori törvényhatósági bizottság 28*
