Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-539

214 539. országos ülés 1891. Julius 25-én, szombaton. viselő úr kíván személyes megtámadtatás folytán nyilatkozni. Horváth Ádám: T. ház! A folyó évi Julius 24-iki ülésen, a melyen gyöngéi kedésem miatt nem lehettem szerencsés jelen lenni, (Élénk derültség.) Ordódy Pál t. képviselőtársam Julius 6 iki beszédemmel szemben védelmébe vette Komárom vármegyét. (Halljuk! Halljuk!) E védelem ellen nekem semmi kifogásom nem volna, de t. képviselőtársam olyan színben tüntette fel a dolgot, — megengedem, nem szándékosan, hanem azért, mert tévesen volt informálva — mint ha én valótlanságot állítottam volna Komárom vármegyéről. Sokkal jobban tisztelem a képviselőházat, semhogy ne sietnék igazolni azt, hogy én e házban sem ezen, sem más tárgyban valótlanságot nem állítottam. En Julius 6-iki beszédemben azt mondtam, hogy Komárommegye két feliratot küldött az országgyűléshez: egyiket az államosítás mellett-, a másikat pedig ellene. Erre vonatkozólag azt mondja Ordódy Pál t. képviselőtársam, hogy Komárom vármegye küldött ugyan két feliratot, de ezekben nem nyilatkozott magára a tárgyra vonatkozólag, hanem egyszerűen kérte, hogy a kormány közölje a törvényjavaslatot a vármegye közönségével, hogy az ez iránt nyilatkozhassak. Ebben tökéletesen igaza van t. képviselőtársamnak; mert Komárommegye csakugyan küldött egy feliratot az államosítás mellett. Ez az utóbbi felírat; de egyúttal küldött egy feliratot, a melyben kérte, hogy a törvényjavaslat adassék ki a vármegye közönségének, hogy e tárgyban véleményt nyilváníthasson. De én nem erre a feliratra czéloztain, t. ház, hanem Komárommegye azon feliratára, melyet az 1885. Julius 5 én 2012. szám alatt intézett a képviselőházhoz s a melyet az 1885. deczember 5-iki ülésében tárgyalt. Komárommegye közönségének e felirati 1885-ben 110. közgyűlési szám alatt kelt és miután Ordódy Pál t képviselőtársam nekem ily valótlan állítást tulajdonított, a t. ház szíves engedelmével leszek bátor e feliratból állításom helyességét kimutatni. (Halljuk! Halljuk!) E feílrat többek közt a következőket mondja (olvassa): »A közigazgatás reformálásának több irányban s több oldalról szőnyegre hozott kérdésében felmerült különféle nézetek között, rég elfoglalt álláspontunkból, véleményünket nyilvánítani kötelességünknek tartván, mint a törvényhatósági önkormányzat tántoríthatlan hívei a több oldalról hangoztatott centralisatio és a törvényhatósági tisztviselők kinevezése elvével szemben a törvényhatósági önkormányzati rendszernek nemcsak fentartá sát, hanem az állam érdekeivel megegyeztethető kiszélesbítését szükségesnek s ebből folyólag a törvényhatósági tisztviselők választásának jogát fentartandónak s épen megőrzendőnek t ártjuk.« Továbbá így folytatja: »Mély meggyőződésünk, hogy Magyarország közigazgatása a leghelyesebb alapokon csak az önkormányzati rendszeren nyugodhatik s viszonyaink és törvényhatósági rendszerünk jelen alakzata mellett önkormányzatot tisztviselő választási jog nélkíí! nem képzelhetünk.« De még inkább szól állításom valódisága mellett a következő passus: »A törvényhatósági tisztviselők választása fentartásának szükségét indokolandónak nem tartjuk azért; mert ezen elv néhány viszhangra a törvényhatóságok nagy többségében s támogatásra, úgy véljük a törvényhozásban, sőt a kormányban sem talált, törvényhatóságon kivtíl meg sem támadtatott; a fölmerült kérdéssel szemben mindig vallott elveink alapján kijebntjük, hogy közigazgatásunk bármikor szőnyegre kerülhető reformálása kérdésében a törvényhatósági önkormányzatnak s azzal együtt a tisztviselők választása fentartásának hívei vagyunk.« Végre azután Komárom vármegye kérvénye a következő kérelmet terjeszti a t. ház elé: »Azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk a mélyen t. képviselőházhoz, miszerint a törvényhatósági közigazgatás bármely alakban tárgyalás alá kerülhető reformálása kérdésében a törvényhatósági önkormányzat fentartását, sőt lehetőleg szélesebb alapokra fektetését s a törvényhatósági tisztviselők választása jogának épen megőrzését eszközölni s biztosítani méltóztassék.* Azt hiszem, t. ház, hogy ezzel beigazoltam, hogy igazam volt; azt állítottam, hogy Komárom vármegye a legközelebbi múltban az államosítás ellen nyilatkozott és ép azért minden elfogulatlan egyénnek becses ítéletére bízom, vájjon tévedtem-e S vájjon tájékozatlan voltam-e vagy sem? (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Nemcsak a parlamenti udvariasság, nemcsak gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak személyes súlya, hanem súlya azon érveknek is, melyeket tegnapi beszédében előadott, teszik kötelességemmé, hogy azokat hallgatással ne mellőzzem, hanem megkísértsem meggyöngítését úgy azoknak az érveknek, melyeket saját álláspontja mellett felhozott, mint azokét, a melyeket a mi álláspontunk ellen használt, (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezzel tüzetesen foglalkoznám, saját érveim kifejthetése tekintetéből szükségesnek tartom, hogy bizonyos kérdéseket előzetesen tisztázzak. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés, t. ház, az, hogy megálla-