Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-530
14 580. országos ülés 1891. jnlins 14-én, kedden. bástyát lerombolni nem szabad. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) De, t. ház, menjünk még tovább. Lehet-e azt mondani, hogy abban a korban, melyben egy Nagy Pál lelkes szavára, Széchenyi példájára megalapítják az akadémiát; hogy az a kor, melyben egy Széchényi István él, a kit a legnagyobb magyarnak neveztek el s az a kor, melyben élete fény- és delelő pontját képezi, melyben megírja műveit; midőn felkelti, serkenti a nemzetet s vármegyéről vármegyére jár : lehet-e azt mondani, hogy abban a korban Magyarország fejlődése nem volt nagy ? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Lehet-e mondani, hogy az a kor, melyben Wesselényi Miklós a vármegyében pendíti meg a jobbágyság felszabadításának eszméjét: hogy az a kor, midőn ezen események következtében a vármegyék követeit idézik fel híítlenségi pörbe: lehet-e azt mondani, hogy az a kor nem volt Magyarország fejlődésének dicsőbb korszaka, mint ma, a mikor — megengedem, ez is jó dolog — nagy feladat vicinális vasutakat építeni ? (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Lehet-e mondani, hogy az a kor> melyben Vörösmarty megírja a Szózatot és a melyben Kölcsey s Kazinczy még élnek, hogy az a kor, melyben a Kisfaludyak megírják színmüveiket, hogy az a kor, midőn Pest vármegye létrehozza a nemzeti színházat s megalkotja az első hazai takarékpénztárt, Nógrád vármegye pedig felépíti börtönét, mely ma is az egyetlen egy, mely a magáncella-rendszer szerint az országban létezik : lehet-e azt mondani, hogy az a kor nem volt az értelmi fejlődés dicső korszaka? (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Ha ez nincs így, akkor a 48-iki események, ha be is következtek volna, de nem következtek volna be úgy, hogy mi az akkor lefolyt harezot szabadsághareznak nevezhetnők; hanem akkor tisztán csak forradalom lett volna az. Mondhatjuk úgy is, hogy a törvényes ellenállás egy bizonyos formája volt, a melyben nagy szerepet játszottak a végzetes események: de a mi a 48-iki törvényekben benne van, az, az előtte való 25 esztendő fejlődésének köszönhető. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ha ez a fejlődés nincs'; ha a vármegyék ezt nem segítik elő — mert szabad sajtó nem volt és csak a vármegye gyűlésein volt annyira, a mennyire helye a szabad szónak — ha nincs ez a fejlődés: vájjon ott volnánk-e, a hol most vagyunk ? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Nem szükséges visszaidéznem azon kor történetének minden egyes mozzanatát, néhány vonás is elég arra, hogy a ki nem akar elfogult lenni, elismerje, hogy a vármegye nem volt a fejlődés akadálya. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis a fejlődés előmozdítója volt; és a mikor a vármegye a leghatalmasabb volt: akkor fejlődött leghatalmasabban az ország; akkor volt legnagyobb az ország értelmi fejlődése is. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ha már pálezát törnek a vármegye felett s azt mondják, hogy ez az intézmény ma már nem életképes, jelenje rossz, jövője nincs, hagyják meg legalább azt az egyet neki: »Multadban van öröm«. És midőn azt mondom, hogy: »Multadban vau öröm«, én azt is mondom, hogy: »jövődben lesz remény«. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Mert ha e törvényjavaslattal a legszűkebb körre akarják is szorítani életképességének erejét, ki fog az bontakozni mégis abból a békóból, legyen az vasból, aczélból vagy aranyból. Mert ez a törvényjavaslat úgy tűnik fel nékem, mintha azt mondanák, hogy hiszen mi a vármegyét meghagyjuk s mint egy keleti uralkodó, a ki az ő rá nézve veszélyes trónkövetelő rokonát ezüst bilincsbe vereti s azt mondja, hogy megtiszteli őt ezzel: mi ebből nem kérünk, még ha ezüstből van is a bilincs. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez a törvényjavaslat a vármegyei közigazgatás rendezéséről szól; hol mondja meg azonban,! hogy mennyiben marad meg a vármegyék hatósága ? Az egyik szakasz a vármegyék eddigi jogait — a mennyiben más világos szakasz nem tartja fenn a közgyűlés számára — összességükben az alispánra ruházza; egy másik szakasz meghatározza a közigazgatási bizottság hatáskörét. A közigazgatási bizottságról, t. ház, majd elmondom véleményemet az illető czímnél; most csak annyit mondok, hogy én azt nem fogadhatom el, mint a vármegyének a maga teljességében képviselőjét, mint a megyei hatósági jogok gyakorlatára első sorban hívatott orgánumot. (Helyeslés a szélsőbalon.) A közgyűlésnek jogkörét is meghatározza e javaslat; de itt már nem tudom — talán az előadó úr lesz szíves felvilágosítani — vájjon a közgyűlés jogkörébe eső intézkedések taxatíve vagy exemplificative vannak-e felsorolva. Az előadó úrnak lesz alkalma erről nyilatkozni, én most csak felvetem a kérdést, vájjon taxatíve vagy exemplificative van-e felsorolva az, a mi a vármegye hatáskörébe fönmarad; mert ha taxatíve van felsorolva, akkor azt mondhatnók, hogy az ügykör nagyon szűk; ha pedig exemplificative, akkor hiányzik a törvényjavaslatból egy szakasz ? mely azt mondaná, hogy: ezenkívül minden egyéb, a mi nem az alispán, nem a kinevezett tisztviselők jogkörébe tartozik, de közigazgatási teendő, a vármegyének, mint hatóságnak marad fenn. (Igaz! Úgy van! a széhőbalon.) Egy
