Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-530
530. országos ülés 1891. Julius 14-én, kedden. ~ ilyen vagy éhez hasonló szakasz valahol a javaslatban szükséges. De miből fogjuk majd megmagyarázni azt, hol szól a törvényjavaslat a vármegyéről, mint területről, hol szól mint testületről, hol mint jogalanyról, hol mint politikai testületről és hol mint magánjogok alanyáról, mert jogi személy. A javaslat még ezt sem mondja világosan, mert meghagyja ugyan alapítványainak kezelését propter formám, de azokat is az adóhivatal fogja majd fiókjában tartani. Arról is szólok majd az illető szakasznál, hogy ez tulajdonképen mi és hogy hová tendál. Nem mondja meg a javaslat azt sem, hogy vármegye alatt mikor ért hatóságot, mikor területet. A czím tehát világos ellentétben áll a javaslat tartalmával s így okvetetlenül módosítandó. (Igaz! Úgy van! a szélső' baloldalon.) De a törvényjavaslat nemcsak czímében hiányos és fogyatékos, hanem egész conceptiojában is nyilvánvalók fogyatkozásai. Ha a közigazgatás államosítását akarják, vigyék azt keresztül, a mi a főelveket illeti, azonos elvek alapján a törvényhatósági joggal bíró városokban is, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) ha tudniillik, felállítjuk azt a tételt, hogy a szabadelvűség és jogegyenlőség együtt jár. A jogegyenlőség első követelménye az, hogy a mi a főelveket illeti, a közigazgatás egyforma elveken nyugodjék az országban mindenütt; a részletekre nézve város és vidék közt lehetnek eltérések; de ha egy princípiumot életbeléptetnek, mondják meg nyíltan, akarják-e azt keresztülvinni a városokban is. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Meggyőződésem az, hogy helyesen e közigazgatási átalakítást, melyet én ugyan nem tartok az országra nézve üdvösnek, stylszerüen — hogy gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam szavaival éljek — csak akkor lehet életbeléptetni, ha úgy a vármegyékben, mint a községekben a főelvekre nézve azonos módon járunk el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Csakhogy nem vagyunk e tekintetben tájékozva és én nagyon szeretném tudni, hogy a szabadelvűséggel más eljárás hogyan volna összeegyeztethető. De, t. ház, felmerült még egy kérdés: a szabadelvűség kérdése. (Halljuk ! Halljuk! a szélső balon.) Ez is ezím. (Derültség. Úgy van! a szélsőbalon.) Baj az, t. ház, igen nagy baj, ha a valótlanságot igazság gyanánt hirdetjük; és még nagyobb baj, ha ezt egy törvényjavaslat czíménél íeszszük. Én azért nem fogadom el a czímet, mert valótlanságnak tartom, mert vagy többet, vagy kevesebbet mond, de semmi esetre sem azt, a mit a törvényjavaslat tartalmaz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De bajnak tekintem, t. ház, azt is, ha egy párt más elnevezéssel bír, mint a mely őt megilleti. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A liberalismus közkeletű fogalom; ha annak keletkezésére megyünk vissza, azt látjuk, hogy a középkor végétől kezdve mindenütt azon irány dominált, hogy a kormányok, az absolut hatalommal uralkodó fejedelmek hatalmukat mindenre kitérjeszszék. A legjobb fejedelmek voltak épen azok, a kik a népnek atyái akartak lenni, a kik tehát gondos, jó atyaként gondoskodni akartak alattvalóik minden dolgairól; odáig,hogy például XIV.Lajos egy külön ordonnance-ot bocsátott ki, a melyben a parókák minőségéről intézkedik, azt mondván, hogy mivel a parókák viselése, mely a férfiaknál is annyira előmozdítja az egészséget és a férfiúi szépséget, igen elterjedt, sőt általánossá vált: kívánatos, hogy a parókák jól készíttessenek, bélyeggel elláttassanak és azért csak bélyeges parókák árúsíttassanak el. (Nagy derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Ezt csak azért hoztam fel, hogy a legflagransabban illustráljain ezen kormányok at} r áskodó szellemét. A kormányok ezen atyáskodó szellemével szemben keletkezett egy más irány, mely azt mondotta: kevesebb atyáskodást, kevesebb atyai jóakaratot, nem kiskorú többé az a gyermek, nagykorúvá lett, szabadságot kérünk számára. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez volt a liberalismus. Liberális tehát — így tartották mindig — politika, mely a kormány hatalmi túlterjeszkedésének korlátokat a art szabni; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a mely minden kérdés megítélésénél abból indult ki: hol van több szabadság, hol van helyes korlát a kormány hatalmi túlterjeszkedésével szemben? Ez volt a szabadelvűség. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ráillik-e már most ezen meghatározás e ház mai többségére? (Halljuk! Halljuk!) Azt tartom, nem. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Egyébként legyen a neve ez vagy az, kezdik észrevenni, hogy a szabadelvűség neve nem illik nagyon rá. (Közbeszólások a szélsőbalon; Sohasem illett rá!) Szerintem utóvégre, t. ház, az sem fődolog: miként nevezi magát a párt. A dolog lényege az, hogy a municipalismussal szemben, mely e pártnak álláspontja volt, miként lépett fel e pártban a közigazgatás államosításának eszméje; miként vált e párt programmjává? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Ismét messze kell mennem. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Tudjuk, hogy a kormányok ezen atyáskodó hatalmának terjesztése volt mindenütt a dynastiák törekvése. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azok, a kik az udvarhoz közel állottak, elfogadták ezen udvari politikát. És Magyarországon ezelőtt két párt volt; ha nem is ez volt a neve, de úgy volt: egy nemzeti és egy aulicus párt. (Igaz!
