Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-537
58?. országos ülés 18OT. július 2S-án, csfitürtttkSn. Í79 hogy mi a bagatellügy és mi a fontos ügy; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert egy száz forintos per lehet sokkal bonyolódottabb, mint egy tízezer forintos. Tudok esetet, hogy pl. egy 180 frtot érő ház feletti per hat esztendő óta húzódik és a költség idáig 60 frt. Megjegyzem, hogy ez a per a járásbíróság előtt folyik. Ha tehát az értékét veszszük, azt mondhatnók, hogy ez is bagatellügy, de hát ez tart hat esztendő óta és ma sincsen még befejezve és a költség — és mondhatom, láttam az ügyvédi költségjegyzéket is, mely a lehető legmérsékeltebben van felszámítva — 60 frt. Már most tegyük fel, hogy az a szegény ember megnyeri a maga perét, de az ítélet így szól: a költségek kölcsönösen megszüntettetnek. Akkor neki a 180 frtot érő ház fele — mert tulaj donképen a fele felett folyik csak a per — 80 írtjába kerül. És ilyeu példa van akárhány. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ha tehát van tér, a hol a gyökeres orvoslás époly síir gős volna, mint az administrationál: ez az igazságügy. (Úgy van! a szélsőbalon.) Még egy intézmény van, melyet azelőtt a vármegyék kezeltek és az állam vette át, a melyről kezdetben szintén igen szép, fényes bizonyítványokat állítottak ki: ez a csendőrség. Nehéz megmondani egyes embernek, a ki utóvégre mindig csak szíík körből meríti tapasztalatait, hogy az országban nagyban és egészben a közbiztonság állapota javúlt-e vagy hanyatlott. Kell azonban valahonnan erre nézve adatokat merítenünk. Talán leghelyesebben jár tam el, midőn a hivatalos statistikához folyamodtam és abból indultam ki, hogy ha a közbiztonság javult, ennek jelentkeznie kell a bűnügyek számának apadásában, t. i. ha az éveknek hosszabb sorozatát veszszük tekintetbe; mert ha egy-két évet veszünk csak, akkor megfordítva, midőn egy új közbiztonsági szervezetet léptetünk életbe, kezdetben talán több bűnügy fog feljelentetni a bíróságoknál. De hogyha évek hosszú sorozatainál az tűnik ki, hogy a bűnesetek száma lényegesen fogyott: akkor mondható, hogy a közbiztonsági állapotok javultak. Még hozzá kell tennem, t. ház, hogy fontos itt az egyes bűneseteknek a minősége is. Kissé hosszas statistikai adatokat leszek kénytelen felhozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A hivatalos adatok, melyeket megszerezhettem, 1876-ban kezdődnek. Külön csoportosítottam az éveket 1873-tól 1880 ig, mint a mely évben a csendőrség életbelépett; és 1880-tól addig, míg az adatok meg vannak, 1888-ig; újabb statisztikai adat tudtommal nincs, legalább a képviselőház könyvtárában nem találtam. 1873-ban perbe fogatott 48.848 egyén, elítéltetetett 20.976 — törvényszéki esetekről szólok — 1874-ben perlefogatott 50.654, elítéltetett 23.471; 1875-ben perbe fogadott 48.969, elítéltetett 23.842; 1876-bun perbe fogatott 46.949, elítéltetett 22.000; 1877-ben perbe fogatott 46.000 — kerek számokban szólok — elítéltetett 23.000; 1878-ban perbe fogatott 44,000, elítéltetett 22.000; 1879-ben perbe fogatott 47.000, elítéltetett 23.000; 1880-ban perbe fogatott 57.000, elítéltetett 32.000. Az átlag ezen első cyclusnál évi 20.000. Most kezdődik a második cyclus. 1881-ben elítéltetett a törvényszékek által 21.000 egyén; csak az elítélteket fogom felemlíteni, különben igen hosszadalmas volna a dolog. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) 1881-ben tehát az első cyclus átlagánál valamivel több elítélés történt. 1881-ben elítéltetett 21.000 egyén; nincs valami nagy különbség; 1882-ben 20.491, 1883-ban itt egy lényeges különbség van — elítéltetett 18.385. De mi ennek a magyarázata, hogy már 1882-ben csökkent a létszám, 1883-ban megint? 1882-ben jó termés volt és világszerte azt mutatja a statistika, hogy jó termésű évben, vagy az azt követő esztendőben — mert a termés minősége a téli hónapokban érezhető leginkább — a bűnesetek száma világszerte lényegesen csökken. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt azért tartottam szükségesnek megjegyezni, mert a statistika csak Agy ér valamit, ha ezen szempontokat sem hagyjuk figyelmen kivűl és nem járunk el egyoldalúkig. Az 1884. évi feljelentések száma 56.000 volt, mely megfelel az első cyclus átlagának, sőt azon valamivel felül áll; elítéltetett 21.216, már emelkedik a szám; 1885-ben a feljelentés 61.000 volt, az elítéltek száma pedig 19.459; 1886-ban a feljelentés 60.500, elítéltetett 20.210 ; 1 S87-ben a feljelentés 65.000, elítéltetett 22.000, már elérte az azelőtti cyclus átlagát sőt kissé felette is áll. Ez az eredménye a súlyos bűntényekre nézve a csendőrség működésének; elenyésző csekély percenttel csökkent ezek száma; másik oldala pedig a dolognak az, hogy míg az előtt a megyékben a közbiztonság költségei félmilliót alig értek el: addig a csendőrség 3 millióba kerül, tehát hatszor annyiba. Tudom azt jól, hogy bizonyos dolognak pénzbeli aequivalense nincs. Ilyen az emberi élet: ha a közbiztonság javul, ezzel az emberi élet biztonsága emelkedik. Ez oly jótétemény, a melynek nincs pénzbeli értéke, azt elismerem. De az adózó szempontjából a csekélyebb beszámítású bűneseteket tekintetbe véve, van ennek jelentősége, hogy mit fizet az ember a saját biztonságának megőrzéséért. Mert van egy bizonyos pont, a hol a költség több, mint a megőrzendő dolog értéke ; s akkor nem törődik az ember annak a dolognak a megőrzésé-