Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-537
180 S37. orsziigos ülés 1891. Julius 28-án, csütörtökön. vei. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A csendőrség 3 millióba kerül. Nem mondom én azt,, hogy mivel hatszor annyiba kerül, mint azelőtt a közbiztonság, malmost a bűnesetek száma egy hatodrészre szálljon le; távol áll tőlem, de valamivel nagyobb javulást várnék. Azért hozom ezt fel, hogy ne éljünk illusióban: a kinevezés nem panacaea; az államosítás nem panacaea; (Helyeslés a szélső baloldalon) annak értéke minden tekintetben a hazánkban fenforgő viszonyok között problématicus: csak egy dolog nem problematicus, az, hogy drága. (Helyeslés a szélsőbalon.) Még egyet teszek hozzá, nehogy egyoldalúsággal vádoltassam. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A statistika azt mutatja, hogy az utolsó tíz év alatt az útonállások, a rablások száma csökkent. Itt megint azt mondom, hogy ebben lehet érdeme a csendőrségnek is; de a futó betyárt nem a csendőrség pusztította ki, hanem a vasút. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha azelőtt beállított minden félévben egyszer hozzánk az a szegénylegény és kapott egy kis élelmi szert, no meg egy pár garast; ma igaz, az nem jön többé, de jön helyette tízszer annyi szegény vándorló, a kik, ha csak egy-egy krajczárt kapnak is, többe kerülnek, mint azelőtt a szegény legény. (Derültség a széhőbalon.) Azelőtt a szegény pandúr meghúzta magát, ha esett az eső, az istállóban ; ma a csendőr, hol nincs állomás, megköveteli, hogy a község béreljen számára szobát, a hol szépen vetett ágya van. Tehát a csendőrség költsége nincs három millióval kimerítve ; mert még azon felül a községnek kell hozzáfizetni. Nem vonom kétségbe, hogy a csendőrség tett jó szolgálatokat is; csak azt ne vonják kétségbe, hogy az szerfelett drága intézmény és hogy költségei nincsenek arányban az általa teljesített szolgálattal, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) különösen, ha viszonyítjuk a vármegyei intézményhez De még egyet hozok fel annak illustrálására, hogy minők az országban a közbiztonsági állapotok. Természetesen ez csak az ország némely részére vonatkozik. Ha a csendőrség behozatala óta annyira javult a közbiztonság; miért áll fenn az ország némely vidékén a felelős őrök intézménye? Megengedem, hogy az hivatalosan meg van szűntetve, de privátim virágzik. (Úgy van! a szélsőbalon.) Talán yanuak a ház t. tagjai közt, a kik ezen intézményt nem ismerik ; tehát röviden megmondom, mi az? (Halljuk! a szélsőbalon.) Nincs abban semmi tiltott dolog, mert ha az ember biztosíthatja a maga házát tűzveszély ellen, miért ne biztosíthatná lovát az ellopás ellen. De ha ez tömegesen történik, az annak a jele, hogy az előbbi esetben nagyon félnek az emberek a tűzveszélytől; a második esetben, hogy az ország közbiztonsági intézményei nem megfelelők. (Helyeslés a szélsőbálon.) A felelős őrök intézménye abban áll, hogy a községben vannak vállalkozók, a kik bizonyos biztosítási díj fejében a község határában ellopott ingóságok értékét megtérítik. Azelőtt ezt a községek közvetítették olyformán, hogy a község az ily vállalatra pályázatot hirdetett és a vállalkozók azt mondták: ha nekünk a község, mint testűlet 800 frt díjat biztosít, akkor vállalkozunk; ha már most a biztosítási összeg 800 frtnál többre rúgott, az a község haszna volt, ha kevesebb volt, a deficitet a község pótadó útján fedezte. A községek közvetítése, meglehet, hogy legújabban megszűnt — egy év előtt még fennállt — de a dolog maga létezik. Én nem látok ebben semmi tilos dolgot; de bizonyos illusiokat le kell rontani: (Helyeslés a szélső baloldalon.) le kell rontani azt az illusiot, hogy egy intézmény, mihelyt kinevezés alapján töltetnek be a tisztviselői állások, mihelyt annak firmája az állam, eo ipso jó. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A pandúr nem volt jó : de legalább olcsó volt; hogy a csendőr jó-e vagy nem, azt nem tudom; de hogy drágább, azt tudom. De meg vagyok győződve, hogy vidékenkint jó volt a közbiztonság azelőtt is. Én pl. soha sem éreztem annak szükségét azelőtt, hogy mikor útra keltem, fegyvert vigyek magammal. Abban az esztendőben, mikor a csendőrséget Pest vármegyében behozták, szükségesnek tartottam revolvert vinni magammal. (Tetszés a szélső baloldalról.) Ez az esztendő átmenet volt és minden ilyen átmenetelnél, tudjuk, előfordul ilyen abnormitás. (Halljuk! Halljuk!) így állunk, t. ház, az állami élet azon ágaival szemben, a melyekben az államosítás keresztűlvitetett. És ha ilyen tapasztalatokra tettünk szert: akkor nem nagy reményekkel nézhetünk a közigazgatás államosítása elé. (Úgy van! a szélsőbalon ) Ha rossz a vármegyei közigazgatás, akkor az az államosítás által nem lesz jobb ; ha pedig jó, akkor nem szükséges államosítani. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ismétlem, a mit már többször elmondtam, hogy meggyőződésem az, hogy a vármegyei közigazgatás jóságára vagy rosszaságára, szóval annak minőségére nézve a fokozatok egy hosszú sorozata létezik. A hány vármegye, annyiféle a közigazgatás a minőséget tekintve, elkezdve a jótól a rosszig. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt is meg fogják talán nekem engedni, hogy ha a mai rendszer mellett a vármegyék élén kitűnő emberek állanak, akkor ez a közigazgatás talán még sem rossz. Azt sem fogják rossz néven venni, ha én felteszem a kormányról,
