Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-535

585. országos ülés M»l. Julius 21-én, kedden. 133 vármegye, az önkormányzat és választási rendszer alkotnak. Ez a vár védelmez; de másrészről támad, alkot, gyarapít. Biztosítja a, hazának s minden magyar polgárnak Szabadságát. De hát nem lehet elfeledni, hogy a t. ministerelnök ár fővágya ma nem a közigazgatás javítása, hanem az, hogy ezen törvényjavaslat útján s erejével mint tyrannus vezesse a választásokat; s ne az ügynek, de önmagának szerez zen többséget, a mely neki térdet-fejet hajt és kényuralmát biztosítsa. ' Ezen véleményemtől nem térítenek el engem a ministerelnök úrnak e vita folyamán tett tacitusi rövidségü, de épen nem tacitusi tlassieitású kijelentései, a melyekben a közigazgatás javítását tűzte ki főczélúl. A ministerelnök úr olyan, mint minden hódítani akaró, a kiket így jellemzett találóan b. Eötvös József 1848. Julius hó 20-án tartott beszédében: »Soha, mióta a világ fennáll, a hódító nem lépett fel másként, mint állítólag a népek szabadságának érdekében. Azért, hogy magának trónt szerezzen, a szükséges lelkesedést sehol fel nein gerjeszthető; ki kellett tehát szegezni egy nagy nevet«, azt mondván: »én a szabadságért, nemzetiségért küzdök, álljatok tehát hozzám ti népek, én c nemzetnek messiása vagyok«. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ilyenformán kiált gr. Szapáry Gyula ministerelnök úr is, meg akarván hódítani örökidőkre a ministerElnök: bársonyszéket; de hát az a szerencsétlensége, hogy ébren vagyunk mi s nem engedjük azt, hogy a közigazgatás javításának ürügye alatt szabadságától foszsza meg a magyar nemzetet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es ebben fájdalom, segít neki a t. mérsékelt ellenzék is. De sietek megjegyezni: nem azért, mivel hasonló hatalmi tekintetek vezérlik ; hanem azért, mert olyannyira ragaszkodnak az általános elvekhez, hogy annak töredékét is szívesen acceptálják, habár ez a részlet rossz kezekben alkalmas az egész megrontására. A t. mérsékelt ellenzék szereti a mogyorót és ezen vakszeretetében örömmel ragadja meg a mogyoróhéjat akkor is, midőn unnak tartalmát a féreg elpusztította s csakis a mire sem használható durva kéreg maradt meg. (Tetszés a szélsőbalon.) Ennek az igen t. mérsékelt ellenzéknek bátor vagyok e kérdésben becses figyelmébe ajánlani Szemere Bertalannak 1848. Julius hó 21-én mondott következő szavait: »Ki általános elveken száguld előre s hátra s a köríílményeket nem veszi fontolóra, hasonló ahhoz, ki a csillagokat egyenlő távolságra hiszi, mivel nincsenek a szemnek támaszpontjai, melyekről összehasonlításokat és tájékozásokat tehessen közöttük. A politikában így válnak a leghelyesebb nézetek a legfonákabbá, sőt az elvek ugyanannyi hazugságokká válnak alkalmazásaikban!* A t. mérsékelt ellenzék rossznak találta e javaslatot és mit cselekedett? A közigazgatási bizottságban igyekezett azon javítani tiszteletreméltó elvei szerint. És e munkájában Goethe szavai jutottak eszembe: »Sie peitschen den Quarz, ob nieht etwa Créme daraus werden wolle!« És midőn látták, hogy ez nem sikerül vala, akkor a babonás kor bűnös tudományához, a chiromantiához, azaz kézjóslathoz fordúiának. És gr. Szapáry kinyújtott kezéből olvassák ki a jövendőt: kiolvasták belőle, hogy az a kéz, a mely ezen törvényjavaslatot nyújtotta, oda fogja adni mindazon törvényes biztosítékokat, a melyeket csak ők kívánnak nemes szándék által indíttatva. És még csak az a szerencse, hogy a t. mérsékelt ellenzék a ehiromuntiát teljesen jóhiszemüleg űzi; mert mi lenne az országból, ha lenne párt, a mely az ilyen chiromantiát olyan indokból űzné, hogy a ház belsőségeit ós viszonyait kifürkészve, vagy onnan valamit elhozzon, vagy magát odaragaszsza. Őszintén sajnálom, hogy e javaslatot a t. mérsékelt ellenzék Sortes Sanetorumnak, azaz bibliai oracuhimoknak tekinti s azt hiszem, a kiábrándulás meg fog történni, de talán egy kissé későn. Azt sem tudnám megérteni, ha a részletes vita folyamán a t. mérsékelt ellenzék nem igyekeznék oly sokszor hangoztatott elvi álláspontjához képest e rossz törvényjavaslaton javítani. Mi nem tartjuk javíthatónak, azért nem fogadtuk el általánosságban sem; de a ki ezt megtette: annak kötelessége minden erejét megfeszíteni a javaslat jobbátételére, akár koronázza működését a siker, akár nem. Ismét eszembe jutnak Goethe szavai: »Blasen ist nicht flöten, ihr müsst die Finger bewegen.« Nem elég, hogy néhány t. mérsékelt ellenzéki belefújt a gr. Szapáry Gyula fuvolájába: azt billegetni is kell. Ezt kötelességük megtenni elveikért, habár gr. Szapáry Gyula nem is kívánja. 0 nem is kíván ilyesmit. Nem bánja, ha a t. mérsékelt ellenzék támogatja; de nem is szorult arra: eléggé el van ő a maga pártja részéről látva támogatással. Midőn ministerelnök lett, úgy tett, mint Mazarin, a ki kérdé; énekel-e a nép ? Midőn igenlő választ hallott, így folytatá: »ha énekel, akkor meg is fizeti az új adót«.