Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-535
jg4< S8»' •*s»figos ülés 1S91. Julin? 21-én, kedden. A ministerelnök úr ^is azt kérdezte: élje- | nez-e a kormánypárt? És midőn a felharsanó éjjeneket hallotta, akkor így gondolkozott: »Ha éljenez, ágy meg is fogja szavazni az új törvényjavaslatot. (Tetszés a szélsőbalon.) így nyújtotta be a jelen törvényjavaslatot, a melylyel sietett ismeretséget és barátságot kötni a garantialis javaslatok nélkül úgy a t. kormánypárt, valamint a t. mérsékelt ellenzék. Ez az ismerkedés nagyon veszedelmesen hasonlít ahhoz, midőn valaki uszodában úszónadrágban barátságot köt valakivel, (Derültség a szélsőbalon.) a ki midőn fölveszi a fürdőből kimen ve rongyait, olyan egyénnek tűnik fel, a kit tisztességes ember meg sem szokott látni. A ministerelnök úr föllépése után a t. kormánypárt munlcipalistái —- tisztelet a kilépett kivételeknek — olyanokká váltak, mint a pertinax, magyarul köménybogár, mely a legkisebb érintésre összegömbölyödik és az életnek jelét sem adja. (Derültség a szélsőbalon.) És a t. kormánypárt egyes tagjait, a kik csak nem régen is a munieipalismus szóvivői valának, úgy jártak, mint az egyszeri önkénytes, a kitől azt kérdezték: »Hát öcsém, hogy lettél te katonává ?« A mire nagy búsan felelt: »A mikor mindnyájunknak muszáj volt katonává lenni, én is beálltam önkénytesnek.« (Derültség a szélsőbalon.) Elhallgatott a t. kormánypárt, miként a clairveauxi szűz Mária csodatevő képe, a mely Virgo tacita név alatt ismeretes. De azért gr. Szapáry Gyula nem lett szent Bernáttá, hogy e jelenettől áthatva, megírja a Salve Reginát. A Harpocratesnek, a hallgatás istenének áldozó t. többség magáévá tette gr. Szapáry Gyula nézetét, a melyet Saphir úgy formulázott: »Csend és nyugalom a honpolgár legfőbb kötelessége, fölleli ezt az ember sírjában, a hivatalnok pedig hivatal szobájában.« (Tetszés a szélsőbalon.) És oly nyugodt minden, mint akár a boldog Oroszországban, a hol midőn azt kérdezték: hát nálatok mikor lesz forradalom ? Azt felelte egy orosz: »A mikor ő Felsége a czár parancsolja.* (Derültség a szélsőbalon.) No itt is akkor lesz forradalom, a mikor a ministerelnök ő kegyelmessége megparancsolja. Ily körülmények között azután nem csoda, ha a t. ministerelnök úr jókedvében mondja azt hű pártembereinek, a mit Nagy Sándor duzzogó katonáinak hoszusan mondott: » Menjetek haza és mondjátok meg, hogy egyedül hagytatok, midőn meghódítom a világot.« De kegyes engedelmével legyen mondva, ebbe a hódításba nekünk is lesz egy kis szavunk s aligha fog az olyan könnyen menni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Lesz még alkalmalmara az egyes szakaszoknál nézeteimnek kifejezést adni és épen azért most annak kijelentésére szorítkozom, Hogy miután azt látom, hogy a czím oly törvényjavaslatot fed, mely sövényt éget és annak hamuját árulja; hogy a czím imája Horatiusként ez: »Pulchra Laverna! Da mihi fallere, da justus sanctu a que videri, Nöctem peccatis, et fraudibus objice nubem.« Nem fogadom el a czímet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassék helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Ki következik? Madarász József jegyző: Meszlényi Lajos! Meszlényi Lajos: T. képviselőház! A czímet Magyarországban n legutóbbi időben, mióta 50 krajezárért a Zrínyiek, Báthoryak, Rákóczyak ilyenforma czímzésű leveleket kapnak: »Nagyságos Zrínyi Árpád peeséttisztitó intézetének«, vagy »tekintetes Rákóczy Lehel pipaszár-sütögető úrnak«, kell, hogy egy fájó mosolyra indítsák azokat, a kik e czímet olvassák. És miért? Mert a ki ezeket olvassa, egy szent történelmi múltnak nevetségessé tételét látja benne; mert midőn egyrészről az öröm érzete kellene, hogy arra indítsa, hogy e nevekben csak magyarosodást lásson • másrészről, ha a dolgot mélyebben vizsgálja meg, azt tapasztalja, hogy e nagy czím arra való, hogy hívőket és oktondi vevőket találjanak a 27 krajezáros árúknak, a melyeket e nagy firma alatt árúinak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az »österreichische Gesammtstaatidee«-nek egy megmagyarosított czímtábláját akasztották fel azon bolt fölé, a hol körülbelül 8 hét óta kikiáltók hirdetik, hogy: itt kapható az igazi magyar közigazgatás; (Derültség a szélsőbalon.) itt kaphatók a jövőben kinevezendő olyan főispánok, alispánok és szolgabír ák, a kiket majd csak dróton kell rángatni a belügyministernek. hogy kénye kedve szerint tánczoljanak. (Derültség a szélsőhalon.) Itt kapható a félig kinevezett közigazgatási bizottság; itt kapható a halvaszületett járási tanács; kaphatók oláh és tót nemzetiségiek, melyek 10 perez alatt ma ryarokká válnak; (Derültség a szélsőbalon.) kaphatók körjegyzők gumimból, kiket ha Trencsénben falhoz vágnak, Baranyában esnek le. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) A kikiáltók hirdetik a czímet és azoknak, a kik bemennek, kínálják a firmát s azt mondják: szerezzetek híveket ennek a firmának és mi készek vagyunk üzletünk ki-
